Hogyan mentsük meg ezt a házasságot?

Eloszor is meg kell tanulni feldolgozni es elfogadni azt, hogy tiz ev utan mar "raun" az ember a masikra, tulsagosan megszokta. Emiatt ne legyen buntudata egyikotoknek sem, meg kell erteni, hogy ez egy normalis emberi reakcio, nem azt jelenti hogy ne szeretnetek egymast, vagy ne illenetek ossze.

Masodszor, ne azt keresd mas nokben mi az ami bennuk megvan a parodban meg nincs. Lesz ilyen, hogyne. De ha veluk elnel, akkor rogton kiderulne mi az a masik tiz dolog ami meg a parodban megvan, bennuk meg nincs, es eszre se vetted amig fel nem tunt a hianya.

Annyit tehettek hogy probaltok kozos programokat tervezni, kettesben, neha a gyerekek nelkul is elmenni valahova pihenni, urambocsa akar tobb napra is, hogy szanjatok egymasra es csak egymasra egy kis idot.

Valtozatossag, kornyezetvaltozas, ujdonsagok, stb...

Újra bele kéne szeretned. Ehhez gyakorlatilag elölről kell kezdenetek a randizgatást, apró ajándékok, szexi fehérnemű (nyilván inkább a hölgyön ;)), vacsorázni menni, kényeztetni magatokat és egymást is egy kicsit.

Jó korán találkoztatok, remélem sikerülni fog újra feltüzelni a kapcsolatotokat!

Szerintem csak beköszöntöttek a szürke hétköznapok.

Amikor házasodni akarunk, a nők lelki szemeikkel látják, amire vágynak: ahogy asztalra teszik a családnak a vacsorát, kézen fogva megy a gyerekkel, minden este egymás mellé bújtok ágyba.

A férfiak, ahogy hazaérkezéskor két-három lurkó szalad, az asszony mos-főz-takarít, esténként mindig mellé bújni.

Blablabla...

Aztán mikor az emberek ezt megkapják, sírni kezdenek, hogy unalmas és nincs izgalom.

Persze, hogy már nem olyan, mint régen.

És akkor mi van?

Sokan lépnek azért félre, mert megint át akarják élni azt, amit a kapcsolat elején, és az új mellett is elszáll idővel, jön a következő, és ez így megy a végtelenségig.

A hűség döntés. Nem érzés!

Tehát lesz még olyan, hogy más nő is érdekel, és akkor tudatosan nem lépsz át egy bizonyos határt.

Ahogy a feleség is érdeklik (vagy érdekelni fogják) más férfiak, és ő se lép félre, hanem egy ponton megáll.

A házasság nem kasztrál senkit. Férfi maradtál, a nejed meg nő, és teljesen természetes, ha más is tetszik, vagy mást is megkívánsz.

Az nem természetes, ha erre-arra hivatkozva engedsz a kísértésnek.

Ennyit a hűségről.

A másik: mindkét félnek tennie kell azért, hogy a házasság működjön.

Nem olyan, mint régen?

TE mit tettél régen, amit most nem? Vittél virágot, csokit? Bókoltál neki? Elmentetek kettesben moziba? Ezt te tudod.

A nagy kérdés, hogy most is megteszed-e ezeket?

Ő mit tett akkor, amit most nem?

Vezesd rá!

"Emlékszel, milyen vadat szexeltünk, mikor tíz éve karácsonykor anyádéknál voltunk, és az se érdekelt, ki hallja meg?"

"Régen mindig sokszor hordtál szoknyát, olyan jól áll, megint vehetnénk neked párat".

"Régen mindig ébren vártál este, és olyan jól esett, jó lenne, ha néha most is így lenne".

És a többi, és a többi.

Egyikőtök se gondolat olvasó, és ha valamit akarsz, akkor mondd ki!

És tegyél érte!

Ehhez sok-sok őszinte beszélgetés szükséges. Nem tudom, mennyi időtök van egymásra a feleségeddel? Olyan, amikor nincs ott a másik két gyerek, csak ti ketten, és beszélgettek, egymással foglalkoztok. Gyanítom, hogy nem túl sok, és a beszélgetéseitek kimerülnek jórészt a rezsi befizetésének átbeszélésével, hogy mi legyen vacsorára, és a gyerekek mit csináltak ma. De hogy például beszélgettek-e arról, hogy van-e élet a Marson? Hogy miért olyan megkapó egy Van Gogh-festmény? Érted, hogy mire utalok "beszélgetés" címén?

Ha ezek megfakulnak, és a házaspárnak nincs ideje egymásra, ahol nincs bekopogó gyerek, az bizony sokat árt a házasságnak. Lepasszoljátok őket időnként nagyszülőknek? Csináltok kettesben is programot? Urambocsá' ketten elutaztok a kis vérszívók nélkül?

Mi hidegvérrel lepasszoljuk a nagyszülőkre a gyerekeket. Ott vannak velük pár napig, örülnek egymásnak, mi pedig élvezzük a megérdemelt csendet és nyugalmat, és csak egymás társaságát.

Ja és egy fontos tanács: a hálószoba ajtajában legyen kulcs és használjátok is ;)

Először házaspár vagytok, utána szülők.

Beszéld meg vele, hogy próbáljatok úgy viselkedni egymással mint egy nő a férfival, és egy férfi a nővel. Tudom furán hangzik, de nem akkora hülyeség :)

Tehát ő legyen annyira nő, hogy te férfinak érezhesd magad mellette, de te meg pont legyél annyira férfi, hogy ő nőnek érezhesse.

Meg ne haragudj de minden nap megcsókolod? Simogatod csak úgy pl. mikor felkeltél?

Bókolsz neki?

Tehát kimutatod az érzelmeidet? Ő megteszi ugyanezeket?

Ha csak éltek egymás mellett persze hogy oda juttok, hogy "tudnátok élni a másik nélkül".

Elmondok egy nagy titkot. Mikor az ember összejön a szerelmével, nem bele kell süppedni a jóba, hanem folyamatosan tenni, építeni a kapcsolatot. Ha 4-5 év múlva amikor már eltűnt a rózsaszín köd, de érzed, hogy mennyire szereted, na akkor kell társsá kovácsolódnotok. Tudatosan!

"Mi hidegvérrel lepasszoljuk a nagyszülőkre a gyerekeket. "

Ehhez külön gratulálok. De tudod nem mindenki vállal azért gyerekeket, hogy lepasszolja...

Kérdező, szerintem elképzelni se tudod milyen lenne nélküle. Egyedül élnél, elmennél dolgozni, hazamennél, várna az üres lakás otthon, hulla fáradtan állhatnál neki főzni, takarítani, amikor kell mosni, elmosogatni. És a kutya sem kérdezné meg milyen napod volt. Hogy vagy. A mai világban már rengeteg olyan csaj van aki csak a pénzért van a pasikkal, szóval ha nem keresel sokat, még szexhez sem jutnál.

Szerintem nem erre vágysz és ezt te is tudod. Csak kicsit elkényelmesedtél, hogy nem kell vadászni mert megvan a partnered...

A hálószoba ajtóra valóban jó a zár:) és tényleg használjátok, beszélgessetek többet, cél nélküli ölelések, csókok, fogdosás, bókok...amiket páran már írtak.

"Ehhez külön gratulálok. De tudod nem mindenki vállal azért gyerekeket, hogy lepasszolja... "

A lepasszolás azt jelenti, hogy időnként a nagyszülőkkel töltik a hétvégéket, mi pedig egymásra fordítjuk. És kiegyensúlyozottabb a házasságunk, mint a szuperanyuké, akik feladják életüket a gyerekszülés után - ugye ők hangoztatják azt, hogy "nem azért szültem, hogy lepasszoljam"

:)

Mi pedig időnként lepasszoljuk őket, mindenki boldog :)

Jobb is a szexuális életünk, mint a gyerekük nélkül egy napot ki nem bíró szuperanyuknak ;)

Senkinek semmi baja nem lesz, ha időnként lepasszolják a gyerekeket. Pusztán jobb és tartalmasabb lesz a házasság. Mert hogy elsősorban házastársak vagyunk, és csak utána szülők. Mi lesz, ha kirepülnek 20 év múlva? Csak nézünk majd egymásra, mert annyira eltávolodtunk az évek alatt, mert a gyerek így a gyerek úgy? Hát NEM. Nálunk mi vagyunk az első, a gyerekek pedig az életünk részei, de a saját házasságunk megtartása fontosabb, mint a szülőségünk.

Nem, nem jelenti ez azt, hogy nem törődünk a gyerekekkel. Pusztán nem szólítjuk egymást apunak és anyunak, és simán odaadjuk őket a nagyszülőknek. Ennyi :)