Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért csinálja ezt a feleségem? Valaki érti ezt?
5 éve vagyunk együtt, ebből 2 éve házasok. Egy év után költöztünk össze (az ő szüleihez), hogy az esküvőnkre spóroljunk. Én albérletben laktam, amit ugyebár felmondtam.
Megállapodtunk abban, hogy ez átmeneti lesz csak. Az esküvő után magunk boldogulunk.
Nekem jó állásom volt akkor is és ma is. Nettó 450ezret keresek. Ő állami cégnél dolgozott nettó 250ezerért.
Úgy gondolom, hogy ebből aztán már bőven meg lehet élni.
Tehát az albi sem volt egy hatalmas "érvágás" számomra, de mindent a kedvesemért.
A szülei szerencsére nem zavartak sosem. Egész jól kijöttünk. Persze voltak kezdetben kisebb félreértések/gondok, de normálisan megtudtuk beszélni mindig.
Az esküvőnket mi fizettük 100%-ban, a nászajándékból befolyt összeg 3,5 millió volt. Ebből 1-1 millió a szülők ajándéka, a többit a násznép adta.
Nekem volt/van félretett pénzem.
A kettőt összetéve egy gyönyörű, 2 gyerekhez kellő lakást tudtunk volna venni. Vagy esetleg egy kis hitellel megtoldva vagy 1 évet még spórolva családi házat is megszerezhettünk volna.
Megvolt az esküvő, elmentünk nászútra, majd kiderült, hogy babát várunk. Örömünk hatalmas volt, mindenki várta. Megbeszéltük, hogy szülésig maradunk anyóséknál + 1-2 hónapot még, de utána mindenképp "lépünk"!
Addigra összegyűlt volna így is - úgy is egy családi házra a pénz, de egy lakótelepire már simán megvolt!
A lányunk megszületett, majd teltek a hónapok és a feleségem "megbolondult".
Kijelentette, hogy ő nem akar költözni, mert az csak pénzkidobás lenne. Megkérdezte, hogy miért nem jó nekünk anyóséknál élni, úgy, hogy egy 12 m2-s szobában "kuporodtunk" ketten + a lányunk, stb.
Lényeg, a lényeg, hogy összevesztünk. Nem is kicsit.
Én vettem egy lakást a félretett pénzemből, ami nem egy hatalmas 1+fél szobás. A közös (nászajándékból származós) megmaradt pénzhez én nem nyúltam hozzá mai napig (legtöbb dolgot a lányunknak abból vettük).
Ez volt lassan 8 hónapja. Gyerektartást fizetek természetesen. Az összes ajánlott oltást, amit a feleségem beakar adatni a gyerkőcnek kifizetem. Havonta + 50ezret adok a lányunkra.
Nem volt se bírósági tárgyalás, se semmi. Viszont a napokban bejelentette, hogy ő válni akar, mert ennek íy semmi értelme.
Amikor tudom (heti 4× minimum) látogatom a lányunkat és anyósommal elviszem a játszótérre, stb.
Előre bejelentem egy héttel, hogy elvinném a lányunkat 2-3 napra (tápszeres!) anyukámékhoz vidékre. Eddig ezzel se volt semmi problémája a felségemnek.
Anyósom egyébként nem érti a lányát, de nem tud rá hatni.
Mivel még nem volt válás, se gyermekelhelyezés, így papírok sem születtek semmiről. Én önkéntesen fizetek mindent és teszem a dolgom a jogi szabályok szerint.
Most mégis kicsit megtorpantam, mert a feleségem sehogy se bírom rávenni, hogy normális családi életet éljünk.
Mint írtam, válni akar.
Viszont a gyereket nem engedem.
Van egyáltalán esély arra, hogy hozzám helyezzék el?
Hogyan téríthetném észhez?
A feleséged jódolgában nem tudja mit csinál! Gondolom a szülői házban megvan mindene,anyukája kinyalja a fenekét,úri sora van,főznek rá,mosnak,takarítanak és nonstop rendelkezésre áll a mama mint bébiszitter! El lett kényeztetve rendesen! Mindemellett van egy jólszituált férje aki foglalkozik a gyerekkel,nem feledkezik meg a szülinapjáról és tömi lóvéval!Ja és még a horkolását se kell elviselnie mert ott se lakik!:)Barátom hallod ezt jól megszívtad!Kellene neki az élettől egy jó nagy tasli,ha már a kedves mamáék így elrontották ugye,mert most is csak könyörögni tudnak neki meg a mama viszi a játszótérre az unokát stb.
Mond neki,hogy oké a válás,mert megismertél egy csini,fiatal csajtakit el szeretnél venni és ezután csak ennyi lóvé meg ennyi láthatás jár és innentől köze nincs hozzád! Majd lefittyed a szája széle!
Ha jól olvasom nem éltetek még együtt. Sőt ő sem élt külön. Így zsákbamacskát vettél, azzal kapcsolatban, hogy alkalmas e feleségnek és háziasszonynak önálló háztartásban. Biztos, hogy lelki gátjai vannak.
Én kikezeltem a feleségem egy enyhébb fokú szülő komplexusból. Neki az volt a baja, hogy természetesnek vette, hogy minden hétvégén ott kell aludnunk lehetőleg péntektől vasárnapig a 60km-re lévő szüleinél, mikor már saját házunk volt, de nem sokáig engedtem, hogy ezt játssza. Most hetente, hétköznap "mehet ki" egy napot ott alvás nélkül. A szüleinél is van saját házrészünk az útiköltség sem probléma, hanem ez másról szól. Arról, hogy mi vagyunk egy (szűk)család és nem ő meg a szülei és én. Nem tudom a te feleségedre mi hat, mivel még pozícióban sem vagy, ha válni akar. Én a dominanciámmal el tudtam intézni és tudom, hogy szeret. Nálatok egy kicsit más a helyzet.
Húgom is ilyen volt, nem lehetett otthonról kirobbantani. neki egy nagyon jó kineziológus segített (6 alkalom után teljesen a saját lábára állt végre).Alapvetően bizalmatlan voltam a dologgal szemben(egy barátnőm már járt, és nem látszott rajta semmi hatása), ezért is lepett meg, hogy a húgom teljesen megváltozott pár hét alatt.
Én a helyedben utánanéznék a családállítás nevű dolognak, és megkérném őt, hogy menjen el. Ez egy alkalom, egy napot kell általában rászánni (ha ajánlás kell,hogy kihez írj privit), egyedül, vagy veled együtt elmegy rá, helyére teszi saját magát a családban.
A másik lehetőség a pszichológus, de az jóval hosszabb ideig tart, bár biztos, hogy jót tenne neki. Valakinek beszélgetnie kellene a feleségeddel arról, hogy mi tartja otthon, mitől fél, miért nem akar önálló életet kezdeni. én nem adnám fel a helyedben.
"Tőle tudom, hogy szeret engem és hiányzom neki, de valamiért leragadt a szüleinél.
Sajnos nem érti meg, hogy ez senkinek se jó. Mármint a kialakult helyzet.
Talán ott hibáztam, hogy "engedtem" neki és esküvő után is ott maradtunk. Ha akkor elráncigálom, akkor nem lenn ez."
Most olvastam ezt a kiegészítést. Az jó, ha van szerelem, bár érdemes lenne tőle hallani.
Viszont húzzál lapot a 21-re, az elráncigálás még mindig szóba jöhet. Sőt voltaképpen ezt tanácsolom. A férfinek erőt kell mutatni, hogy betörjön az asszony. Markold meg a seg..ét, nézz a szemében "Mond meg neki, hogy az asszonyom vagy és eljössz velem! (Felszólító módban és nem kérdésben.)
Nem olvastam az eddigi hozzászólásokat, szóval bocsánat, ha valakit ismételek.
Az első ami nekem eszembe jutott az a szülés utáni depresszió, vagy valamiféle szorongás, tudat alatti félelem az önállósodástól.
Gondoltál már arra, hogy válás helyett elvidd szakemberhez? Ha makacs, akkor elég nehéz dolog lesz, de valamerre lépni kellene. Remélem sikerül túllépnetek ezen, mert úgy tűnik, hogy egyébként minden adott lenne egy boldog élethez.
Én úgy érzem, a feleséged attól a 8 órától retteg, amit egyedül kell eltöltenie, illetve nagyon ragaszkodik ahhoz a biztonságérzethez, amit a szülői ház ad neki.
Kedves kérdező, ha meg akarod menteni a házasságotokat, szerintem van rá lehetőséged. Én a helyedben ezt tenném: Írnék neki emailt, hogy szeretnék vele beszélgetni a házasságunkról. Aztán vmi ilyesmit mondanék:
"Nagyon hiányzol. Még mindig szeretlek és szeretném, ha meg tudnánk oldani ezt a helyzetet közösen, úgy, hogy mindenkinek jó legyen. A legutolsó amit akarok, hogy neked, vagy a lányunknak rossz legyen, és hiszem, hogy létezik megoldás. De úgy gondolom,hogy mindannyiunknak engednie kell egy kicsit.
Nekem egy ilyen javaslatom van:
Anyukádékhoz nagyon közel keresni egy lakást, hogy ne legyünk tőlük távol. Próbáljuk ki. Mondjuk azt, hogy egy évre elköltözünk és meglátjuk, milyen. Biztos lesznek nehézségek, de tudom, hogy nagyon szép is lenne. Aztán egy év után leülünk újra, higgadt fejjel átbeszélni, hogyan tovább. Én nagyon örülnék, ha lenne egyszer egy szép kis kertes házunk, igazi kis otthon, menedék a gyerekeknek. Ez az egyik álmom. Egy kedves ház, kedves kerttel. De meglátjuk, mert mindenképp közösen döntünk, ha szeretnéd megpróbálni.
Illetve ez alatt az egy év alatt szerintem ki kellene próbálnunk egy párterápiát. Mert úgy gondolom, tennünk kell a házasságunkért, hogy biztos kikötő lehessünk a kislányunknak és, hogy erősödjön az, ami köztünk van."
Az fontos, hogy ne érezze azt a feleséged, hogy a döntés végleges, hogy nincs visszaút, mert akkor vsz egyből nemet mond minden javaslatodra. Az is fontos, hogy a beszélgetés alatt a feleséged érezze, hogy te biztos kikötő vagy a számára, hiszen ehhez ragaszkodik annyira görcsösen, el kell hinnie, hogy te is meg tudod neki adni azt biztonságot, amit akkor érez, ha a szüleivel van. Tudom, hogy ez így még kicsit sántít, remélhetőleg el fog jutni oda a feleséged szakember segítségével, hogy nem várja el többet tőled, hogy apja-anyja is legyél, csak azt, hogy a férje.
Pál Ferenc: A függőségtől az intimitásig című könyvét mindenképp el kellene olvasnia a feleségednek,rengeteg mindenre rádöbbenne... szinte biztos vagyok benne, hogy ez a könyv rengeteget segítene. Tudom, mert én is néha olyan dolgokat vártam a férjemtől, amit inkább egy kislány vár az édesapjától. Ez a könyv segített felnőni.
Pál Ferencet olvasni mindig hasznos lehet.
De egyébbként amit előző javasol, azt hiszem már mindent átbeszéltek ez alatt az idő alatt. ˇUgy veszem ki, hogy beszélő viszonyban vannak és "egyébbként jó" kapcsolatban, ha virágot küld neki.
A kineziológust ajánló valószinűleg hazabeszél és reklámot csinál valakinek. Ezt (a kineziológiai alkalmazást) én is meg tudom csinálni, de mégsem ezt ajánlom. Mert az csak annak használ aki nagyon hisz benne. Egyébbként humbuk az egész.
Itt határozottan válaszút elé kell állítani a felesíget. mert ez a mostani helyzet úgy látszik neki megfelel (és csak neki), de választania kell a normális élet közözött és a parazitáló élet között. Mert ez bizony most már az. De a kérdezőnek is választania kell. A jelenlegi se kint se bent helyzet és egy normális párkapcsolat, egy hagyományos családmodel között. Halogatni nincs értelme, mert tovább erősödik a megszokás. De mivel úgy olvasom ki eddig elírtakból, hogy a feleség oldalán észérv nem hat, csak az maard hgy rá kell ijesztened. Nem zsrolásra gondolok, hazuigságal. Nem arra, amit tanácsoltak,hogy azt mond van már más és avval fogysz élni. mert esetleg nem megijed, de beleegyezik és te hopon mraadsz. Akkor aztán erősködhetsz, hogy nem volt igaz, hiába, sosem hiszi el. (a nők mindig hajlamosabbak elhinni a megcsalást, mint azt hogy nem igaz, függetlenül az igazságtól.) De mégis választá elé kell állítanod. Azzal, hogy szereted, de mégsem élheted le az életed ilyen módon. Vagy a hagyományos családi életet választja veled, jó, biztos körülmények közöt, vagy ezt amiben most él, de nélküled. Mert ha nem téged választ akkor te kénytelen leszel új kapcsolat után nézni, de akkor ne számítson a további támogatásodra, mert normális családot akarsz és amellet rá nem fog jutni sem anyagiakból, sem szeretetből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!