Elrendezett házasság. Mit gondoltok?

Miért ne lenne jó?

Ha létezik lelki társ, abból egy darab van. Viszont nem hiszem, hogy akkor a sors minden lelki társnak egyforma állampolgárságot osztott. Lehet, hogy az én lelki társam egy izlandi lazachalász. Az is lehet, hogy nő (mint én). Ha lelki társ, miért ne?

Ha viszont körülnézel a világban, rengetegen házasodnak, élnek együtt, és nem csak ugyanazzal az emberrel életük végéig, tehát a legtöbb ember össze tudna szokni a legtöbb emberrel.

Az a baj, hogy a legtöbb embernek nincs különleges igénye. Így majdnem mindenki megfelel a klisének.

tehat itt valaki azt allitja hogy a vallalsos "emberek azert mert nem fuvel faval probalgatjak magukat igenytelenek ezen a teren?"

Neked a hosszútávú párkapcsolat házasság előtt, együttélés, és a felelős gondolkodás ilyen téren fűvel-fával kefélgetés? Akkor a te életeddel van k..rva nagy probléma, ha te így csinálod.

"Szerintem nagy szerencseje van annak aki nem ismert mast csak a ferjet feleseget"

Igen. Ha beleszeretett az illetőbe, együtt éltek, és évek után úgy gondolták, hogy ideje a házasságnak, ők tényleg összeillenek.

Annak semmiféle szerencséje nincs, akit hozzáadnak egy ismeretlenhez, csak azért, mert előtte nem volt szexuális élete mással, csak ezzel a "valakivel", akit nem is biztos, hogy kedvel egyáltalán.

Vagy te szerencsésnek éreznéd magad, ha egy vadidegennel kellene leélned az életed, szeretkezned vele, gondoskodni róla?

"igy soha nem is fog vagyni vagy gondolni masra es a ferje felesege lesz neki a legjobb es ez igy van jol"

Hahhhaaaha, ha ez így lenne :D Nézz csak itt körül, az első kapcsolatok 99%-a azért megy tönkre, mert a felek igenis rájönnek, hogy másra vágynak, tapasztalatlanok és naivak voltak. Attól, hogy valami az első és addig egyetlen, nem lesz jó. Ha valami pl. szexuális téren sz*r, nem fogod attól jobbnak érezni, hogy nem csináltad mással. Ha nincs orgazmusod, nem fog boldoggá tenni a tudatlanság...

"Kicsit tobbet tudok Indiarol, nem kizarolag 8 eveseket adnak ferjhez. Huszonevesek is eskusznek huszonevesekkel szuloi dontes alapjan, es meglepoen boldogok."

Megkérdezted őket? :D

nem a próbálgatás, hanem a tapasztalat szerzés :)

pl van egy újonnan piacra dobott fagyi, addig, amíg nem kóstolod meg, nem tudod, hogy szereted-e vagy sem, éppen ebből kifolyólag egy életre szóló mennyiséget veszel, kifizeted, hazaviszed, és mikor eszel belőle, rájössz, hogy rossz döntés volt, de már késő visszavinni

tudom, hogy az emberi kapcsolatokat nem lehet egy fagylalthoz hasonlítani, de ez csak egy ceteris paribus példa, remélem érted a lényeget

Szolgalelű embereknek ez lehet kényelmes is.

A templomban térdepelés, pedig szolgalelkűvé neveli az embereket.

Hallottam ilyet már, ha a Hegedűs a háztetőn darabra gondolsz, akkor az is ezt a témát boncolgatja, a zsidó közösségekben ez régen teljesen bevett gyakorlat volt, nem tudom vallásos zsidó körökben van-e még ilyen házasságközvetítés. Hogy milyen lesz a házasság az pedig kétesélyes.

A közvetítés szerintem önmagában nem rossz dolog, még ha szülő is csinálja, én inkább azt sérelmezem, hogyha nincs megadva a szabad döntési lehetőség, hogy igen, vagy nem.

Tehát egy randevú legalább, és legyen lehetőség azt mondani, hogy nem, köszi.

E nélkül ha magamból indulok ki, biztos, hogy rossz lenne a házasságom, mert ez bennem eleve lázadást szülne, és már juszt se akarnám megszeretni őt, pedig lehet e nélkül még képes is lennék rá.

No érdekes ez az egész, szerintem ilyen szabad akaratnyilvánítás nélkül kicsi az esély arra, hogy szerelem legyen. Viszont, ha katolikus, művelt családokról van szó, akkor lehet, hogy tisztelet alapon jól fog működni a családjuk, mert a hosszú házasság titka azért valljuk be nem mindig a lángoló szerelem, inkább a szeretet és tisztelet.

Mert akarati szabadságot kapnak a fiatalok, még nem kell a lángoló szerelemre gondolni.

Nem tudnám el sem gondolni, hogy ne legyen benne az én ismeretem, akaratom, és érzéseim is a jövőmben. Hogy szüleim akarata szerint kellene szeretnem egy férfit. Feküdjön mellé este aki választotta, de nem én. :)

A zsidó családokban ez volt a hagyomány. Meg a keresztény kereskedő családokban is gyakori volt. És ezt tartották természetesnek. A boldogság meg nem üzlet. Az másodlagos fontosságú. A boldog házasság volt a kivétel. Leélték együtt a 40, 50 évet is. mert a válás üzleti csődöt jelentett volna. Meg mert ez volt a "sorsuk".

Ma egy ilyen házasság ha a fiúnak volt kapcsolata külföldön, csak a szülők nem tudják, azt jelenti, hogy ezentúlis a szülők fognak diktálni, ők mondják majd meg mit mire mikor és miként. ő az igényeit amik esetleg nem lesznek teljesítve a házasságban továbbra is úgy fogja kielégíteni mint eddig - titokban. A feleség pedig majd tűri az anyós diktatúráját, később maga lesz a család diktátora. A boldogtalanságába beleszokik, soha senki nem kérdezi majd meg tőle, hogy vannak e bizonyos nem hogy testi, de lelki igényei. Egy örömtelen besavanyodott családanya lesz, később ennek megfelelő házisárkány. Vagy egy depresziós vagy még súlyosabb lelki problémás nő aki ide fogja irkálni problémáit hiábavaló reménységel a használható tanácsra. Jobbik esetben hamarosan elválnak. Még jobb esetben mihamarabb felbontják az eljegyzést.