Miért az a normális, hogy a feleség főz, mos, takarít a férj pedig egy rántottát nem tud elkészíteni egyedül, vagy mosni magára?

én nem a férjemmel hanem a bátyámmal élek most anyagiak miatt.. egy balesett következtében most nem tudok semmi házimunkát csinálni jóformán mert el van törve a jobb karom. Boltba én megyek kifli stb tudok venni, a botlos segit elrakni egy kézbe hazahozom. ha főzni kell valamit mondom hogy melyik edényt hazsnálja, a húst hogy pucolja meg stb. kisebb kajákat persze tud főzni de a főzést mindig anyu csinálta, vagy amikor nem lakott itthon a barátnője/anyósa. Ha meg nincs kedve a "főzőcskézéshez" akkor beugrik boltba és vesz mirelit pizzát, vagy valamelyik étterembőől házhoz rendel..

A férjed is csak túl kényelmes szerintem, nem hiszem hogy alap dolgokat nem tud megcsinálni: tészta, rizs, sült hús...

meg amugy is másnem fogja magát felmegy netre és googlez magának receptet, ahogy én szoktam :D

Lehet, hogy a te környezetedben ez a normális, de alapjában véve ott sem biztos, hogy így van, de ezt ültetik bele a köztudatba. Az lenne a normális, hogy megosszuk a házi, ház körüli munkát! Ebbe sok-sok dolog beletartozik. Más egy panelházban, más egy kertes házban. Ebben az elosztásban szerepet játszanak az általában nemre vonatkozó adottságok.

Egy kertes házban nagyon sok olyan dolog van, amit egy nő nem tud elvégezni, mert a fizikai adottságai kevésbé alkalmasak erre. Ha permetezni, ásni lapátolni kell, akkor az "férfimunka"! Ha villanyt kell szerelni, festeni kell a lakást, közben át-, oda-, vissza kell rendezni, az is "férfi munka". Ha kereket kell cserélni az autóban, ha kocsit kell mosni, gyertyát kell cserélni, az is "férfi" munka.

Természetesen a panelban egészen másképp oszlik meg, de ott is két részre bontható. Itt folyamatosan olvasom, hogy miért nem mosnak, miért nem főznek? Kihangsúlyoznám, hogy a konyhában csak akkor tartózkodom, ha ebédelek, süteményt sütök, de általában nem én készítem el magunknak az ebédet. Legfeljebb a palacsintát sütöm én meg.

Míg elkészül, addig kint vagyok az udvart, a kertet rendezem, sosem vártam el, hogy a párom permetezzen, (... bár miért ne tudná megcsinálni, míg én elkészítem a marhapörköltet, hiszen ha bográcsban készül, úgy is én főzök!) Míg kint vagyok, kiderül, hogy zárat kell cserélni, a szekrény a másik sarokban praktikusabb lenne, ezt sem ő csinálja, hanem én, mikor bejöttem.

Ha folyamatosan csak mosnak, főznek, takarítanak egy lakásban, akkor ezt kell kétfelé osztani! Míg a férj porszívózik, addig anyu arrébb huzigálja a berendezési tárgyakat, ha kell, leszereli a csillárt, stb. (fordítva is lehet, megegyezés szerint). Ezt már gyermekkorbon el lehet kezdeni, a fiúgyereknek nem kisautót veszek, hanem Barbi babát konyhakészlettel, a kislányoknak meg szerszámkészletet, csavarhúzót, meg összeszerelhető robotot!

Ameddig fordítva csináljátok, ne várjátok, hogy én legyek virtuóz a konyhában! Igaz, világhírű női mesterszakács, mestercukrász egyre kevesebb van... Vagy amikor elvégeztem az előbb felsoroltakat, utánam menjek be és főzzek magamnak? ... vagy az egész családnak, ha már úgy is én főzök. Közben bele is dobálhatom a mosógépbe a cuccokat...

Nekem továbbra is az a furcsa, hogy ez eddig hogy nem derült ki...Még hogy nem sejtetted, hogy nem tud főzni :D

Ti nem szoktatok beszélgetni?! Anno a férjemmel már az összeköltözés előtt átbeszéltük, ki hogy él, hogyan áll a főzéssel/takarítással kapcsolatos dolgokhoz stb.

Az anyós véleménye ebben a kérdésben totál lényegtelen, nem él veletek, szóval ha a férjed most sem csinál semmit, az az ő sara, nem anyucié.

Én anyósom is régimódi felfogású (mi együtt is élünk vele egy ideje), a férjem mégis minden munkát megoszt velem, és ha hetekre magára maradna, se fulladna bele a koszba vagy halna éhen. 2 nap miatt hisztizni több mint nevetséges.

"Ha kereket kell cserélni az autóban, ha kocsit kell mosni, gyertyát kell cserélni, az is "férfi" munka."

Miért is? Kereket cserélni mindenkinek tudni kell, akinek van jogsija. Kocsi mosásban mi az ördöngösség? Persze leszámítva azt, hogy városban úgy sem lehet otthon, a ház előtt.

Bocsánat, de kit temetnek, hogy egyedül kell menned!?

Két napig nem lesz takarítva, porszívózva, por törölve, meg mosva sem! Ha nincs két alsója, este kimossa, hogy másnap is legyen tiszta. Ha nem lesz neki előre főzve, lehet, hogy éhen hal, ha nem bírja a hideg kosztot?

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, így lehet, már írták.

Nekem ez egy kicsit úgy tűnik, hogy vihar egy pohár biliben....

2 nap nem a világ. Vannak olyan férfiak, akik NEM főznek, nem gondoskodnak magukról. Az én férjem a főzésen kívül mindent meg tud csinálni, de pl. főzni nem. Múltkor egy sült krumplit nem tudott kisütni, mert túlsütötte és ehetetlen kemény lett. A rántott húst elégeti kívülről, belül meg nyers marad (hirtelen süti meg). De ez nem probléma, mert ha nálunk az lenne, hogy nem leszek otthon 2 napig, akkor előtte többet főznék vagy többfélét, ha nem eszik 2-3 napig egyet és lefagyasztanám adagokba és megmondanám neki, hogy "drágám reggel kiveszed, délre (vagy estére) kiolvad és eheted. De 2 napig még a hűtőben is elvan a kaja simán. Takarítás nincs 2 napig, nem tragédia, nem fog senki belehalni. Megjegyzem én hétvégente szoktam takarítani, hétköznap NEM, mert gyerekem van, akivel foglalkozom, dolgozom, háztartást vezetek, plusz nem én vagyok a lakásért, hanem a lakás értem. Mosni sem tragédia, ha nem mos 2 napig.

Tehát én igazából nem értem, mit problémáztok olyanon, amin könnyűszerrel túl lehet tenni magatokat!