Mivel lehet egy családapát arra ösztönözni, hogy ne igyon?

Az én apám akkor hagyta abba, amikor megszülettem. Előtte anyám elmondása szerint nagyon durva szokott lenni, de aztán amikor várandós lett, választás elé állította: vagy befejezi végleg az ivást vagy pakol és se őt se engem az életben nem lát. Azóta nem ivott egy pohárral sem semmit.

Persze ez szerintem olyan drasztikus lépés már, de ha valaki tényleg komoly alkoholista, akkor nincs más módszer.

Édesapámat nem lehetett ösztönözni semmivel, de nagyapám 65 éves korában abbahagyta, mert az orvos ráijesztett.

Aki együtt él vele, az tudja azt mondani, hogy elég volt, és otthagyja, ekkor ő eldöntheti, hogy mi a fontosabb számára. Én ezt tenném, akkor maradnék, ha azonnal letenné, és elmenne pszichoterápiára, akkor látnám, hogy komolyan gondolja, de ha csak ígérgetne, akkor otthagynám.

Nekem a gyerekeim segítettek, nem direkt, csak elgondoltam, mire föl vagyok én az apjuk?

Mit tudok értük tenni így féli-meddig, de szinte mindig piásan.

Se értük menni a suliba, se elvinni őket sehova...

mitől vagyok az apjuk? Nem erre számítottak, nem ezt "ígértem" nekik.

Bő 10 éve már, azóta semmit, soha, senkivel, semmi okból nem iszok, - eszembe se jut már.

Amennyire tudom, vannak önsegélyező csoportok alkoholisták családtagjai számára is. Nem tudom, hol laksz, de próbálj meg tájékozódni itt a neten, a gugli ennyiben a Te barátod.

Az alkoholizmus lényege, hogy amúgy teljesen értelmes embereknek valahogy kikapcsolja a témával kapcsolatos önismeretét. Amíg a párod tagad, addig benne van ebben.

Van, aki padlót fog, és akkor bekapcsol nála, itt is beszámoltak néhányan ilyen esetekről, de ennek több köze van Isten kegyelméhez, mint bármilyen emberi technikához.

Egy önsegélyező csoportban kapsz néhány megerősítést arra, hogy mi nem a te hibád, és mi az, amit esetleg mégis megpróbálhatsz.

A különélés még az állítólag tök fafejű Katolikus Egyház szerint is indokolt ilyen esetben - azzal ne zárd be a kaput, hogy gyermekeid apja helyett új pasit keresel.