Miért lett divat a nem-összeházasodás?

"Szerintem nevelés és szülő minta lehet mögötte."

Szerető, boldog családban nőttem fel, a szüleimnek ez a 2. házasságuk, amelyből én születtem, az első házasság mindkettőjüknek néhány évig tartott, ők viszont 25 éve vannak együtt. Szóval elég jó szülői minta van előttem, öröm rájuk nézni, mert még mindig szeretik egymást, megvan a harmónia, nincs veszekedés, max. apróbb viták, kis nézeteltérések, melyeket könnyen megbeszélnek. Mégsem szeretnék házasodni. Szóval ez sem mindig igaz. Kislány koromban én is nagy esküvőről álmodtam, habos-babos ruhával. Jelenleg el nem tudnám képzelni, hogy hivatalos formában is összekössem valakivel az életem. Van párom, szeretem, tervezek vele közös jövőt, de nem házasként. Ezzel szerencsére ő is így van, pedig az ő szülei is hasonlóan régóta házasok, mint az enyémek.

Ha őszintén szeretsz valakit, akkor szeretnéd, hogy továbblépjetek, minden porcikáddal arra vágysz, hogy örökre a tiéd legyen. A házasságkötés szertartása nyilvános szerelmi vallomás." Társamat szeretem, szeretetből, szerelemből el akarom venni/hozzá akarok menni feleségül, örökre, visszavonhatatlanul.Minden idegszálammal, minden sejtemmel hozzá szeretnék kapcsolódni. Ő az enyém én az övé."

Ha ez a vágy hiányzik az emberből, akkor nem biztos az érzelmeiben és nem meri egy esküvőn vállalni a kötelezettséget, amit ott megfogad az eskü szövegében.

Ezért könnyebb nem összeházasodni és azt "hazudni" még magunknak is, hogy az csak egy papír.Pedig nem!

Egyébként pár tíz vagy száz év múlva könnyebb lesz visszakeresni a párkapcsolatokat, családi összefonódásokat a mai és a jövőbeli kommunikációs technika fejlődés miatt.Csak meg kell nézni a Facebookot. Már ott bejelölheted, hogy ki a párod és ami egyszer a világhálón van, azt el, soha nem tüntetheted.

Azért mert a házasság nem más, mint egy börtön.

Együtt kell lenned valakivel, ha akarsz, ha nem.

Ha meg tényleg pokoli a dolog, akkor lehet kínlódni a válással hónapokig.

A házasság egy elavult szokás, ami szerencsére kezd kimenni a "divatból".

Régen illeszkedett ahhoz a beteges vallásos felfogáshoz, hogy a földi lét szenvedés, és szenvedned kell egy házasságban életed végéig, de szerencsére a legtöbb ember ma már értelmesebb ennél.

Mert nem "kötelező"

Régen aki nem kelt el, vagy aki agglegény maradt az kvázi "selejtesnek" számított.

Ez nem az erkölcsök lazulása, hanem az emberek eljutottak oda, hogy rájöttek, az erkölcsiség nem azon műlik, hogy valaki házsa vagy sem.

A nők önállővá váltak.

Régen egy egyedülállő nő nem tudott megélni.

Aztán jött a nők emancipációja..stb..

Nevelés kérdése is, regebben belenevelték már a kislányokba,mhogy senki vagy, ha nem vesznek el, a férfiakba pedig azt, hogy csak akkor vagy jó, ha jól házasodsz, és fiút nemzel, hiszen ha megkérdezték az apát a válsz az volt,pl hogy "van egy gyerekem és 2 lányom."

Mindezt úgy írom, hogy nekem fontos a házasság, és házas is vagyok 26 évesen, mert megtaláltam azt az embert, akivel le szeretnem élni az életemet..

A házasságnak semmi köze az erkölcsökhöz, ez bigott álszent hazugság.

Ha így lenne nem létezne megcsalás házasságban, pedig ott van csak igazán...

Utolsó talán kicsit nyersen fogalmazott, de valahol igaza van abban, hogy ha a papír bármin is változtatna, nem lenne megcsalás, félrek*rás.

De a helyzet az, hogy egy papír semmin nem módosít. Barátnőmet az esküvő után egy héttel csalta meg az újdonsült férje...

Azért nem házasodnak sokan, mert egyrészt nem az 1800-as években élünk, ahol szinte kötelező volt, másrészt ha két ember igazán szereti egymást, az egy darab papír és gyűrű nélkül is megy.

Az én szüleim sincsenek összeházasodva, mégis együtt vannak 1983 óta, vagyis 31 éve. Szeretik egymást, engem is szeretettel neveltek.

Talán ez az oka annak, hogy én sem ragaszkodom a szertartásokhoz, nem hisztiztem ki az esküvőt a páromtól.

29N

Az én esetemben apám és anyám második házasságából született gyerek vagyok.30 éve házasok,jól megvannak.Én kiskoromban nem álmodoztam nagy lakodalomról lány létemre.Még 20+ évesen is azt mondtam,hogy nem megyek férjhez soha.Volt élettársam évekig de eszembe se jutott hozzámenni(szerencsére).Aztán mikor vége lett és lett új kapcsolatom akkor ez megváltozott 2-3 hónap alatt.Még akkor sem akartam nagy lakodalmat de szerettem volna hozzámenni.Meg is történt az esküvő most már lassan másfél éve :-D

Szóval mindenki véleménye változhat akár pár hónapon belül és nem gondolom,hogy ez nevelés kérdése.