Feleségek, nektek is "háborút" kell vívni a férjetekkel, hogy egyen gyümölcsöt/zöldséget?

Kedves 73%, azt hiszem teljesen elsiklottal egy mondatom felett, miszerint mar tobbszor megkerdeztem, akarja-e, hogy beken hagyjam ezzel, de a valasz mindig nem volt, mert azt mondta milyen jo, hogy en figyelek az egeszsegere.

Tehat egy szavaba kerulne, hogy ez soha tobbe ne keruljon szoba, de neki ez igy megfelel. En kerlelem, probalkozom, korbeudvarolom a megpucolt meghamozott, szepen felszeletelt gyumolcsokkel (a szepen lassan mindennapos veszekedest szitok dologtol azert ez meg eleg messze van) o pedig vagy megeszi vagy visszautasitja mindenfele kifogasokkal. Szerintem boven nem keverem a sz*rt, nem problemazom es nem keresem a veszekedest es igen, ennek ellenere meg siman hozza lehet menni egy olyan emberhez, akinek ez a legnagyobb hibaja.

Igen él az édesanyja, csak elég rossz a viszonyuk. Olyan "inkább ne nyaggass" viszony (mert állandóan hivogatja és ugráltatja igényei szerint, mit intézzel el, csináljon meg, szerezzen be). Érdekes módon ő elég egészségesen főz, párolt zöldségek és hasonlók.

Én viszont viszonylag keveset főzök, mert nagyon kevés időm van, tehát sok nyers étel van. Csak amíg én estére mandaring, almát meg hasonlót eszem, ő inkább csokit, és ha nagyon szépen kérem és fűt-fát megígérek neki, akkor talán egy-két falatot.

Nem úgy mondanám, hogy élvezi ha nyaggatom....hanem ez a tipikus pasihiszti....mint amikor beteg egy pasi, világfájdalma van te pedig pattogj körülötte sajnálkozva. Itt is ugyanaz a helyzet, hisztizik, hogy ő ezt nem eszi meg és hogy pont most ezt nem kívánja, aztán nagy nehezen megeszi és akkor ő a hős férfi. Valljuk be, sok pasi szeret lemenni gyerekbe.

Nem akartalak megbántani 73%, ne haragudj, csak kissé támadásnak éltem meg, hogy kvázi a fejem tetejére állok, hogy pucolom, magozom, szépen tálalom a gyümölcsöket (a mandarinról az összes apró fehér részét le kell szednem és minden egyes mandarinból egy cikket megkóstolnom, hogy biztosan édes-e, ami nem elég édes azt meg én eszem meg) és erre én kapok a fejemre, hogy minek csinálom. Amikor inkább ezt csinálom, minthogy ráhagyjam és később baja legyen belőle.

Nem azt mondtam, hogy nem tudok főzni, azt mondtam, hogy nincs időm. 12 órát dolgozom, mellett van egy 9 hónaposunk. Amint hazaérek, fél óra múlva fürdetés, altatás, kb 9kor szabadulok fel először. Akkor pedig már nincs kedvem/erőm nekiállni főzni, csak heti egyszer-kétszer. Igyekszem több napra előre főzni, de 3-4szer ugyanazt enni már sok kicsit, tehát akaratlanul is van, amikor "hideget" eszünk, de nincs is ezzel semmi gond, ez így nekünk megfelel.

Tudom, hogy "gyerekes", hogy megkóstolom a mandarint neki, de ha kifogok egy savanyúbbat akkor simán utána nem kér már többet, tehát akkor magammal meg vele szúrok ki. Inkább megkóstolom és akkor ő kapja a finomabbat.

Hát amiket írtatok, annyiban elgondolkoztatott, hogy valamilyen kevésbé gyerekes megoldást kellene találnom, meglátjuk mit tudok kitalálni.

De a kérdés még mindig ugyanaz, ki az aki "háborúzik" (könyörgöm ne vegyétek szó szerint, azért van ott az idézőjel) a párjával, hogy egészségeset etessen vele.

(Na most erre ne jöjjenek a mondjak fel/adjuk el a lakásunkat/váljak el kommentek, mert ez nem szándékom.)