Egy nőnek miért jó az, ha csak szeretőnek jó?

Valakinek ez is jó.

Nem minden nő akarja összekötni azzal az életét, akivel éppen csak testi kapcsolatban van. Ebben az esetben jó és elég neki, ha csak testiséget kap az illetőtől. Nem kellenek számára érzelmek.

És persze vannak olyan nők is, akik reménykednek, hogy hátha az a valaki, akinek ők a szeretőjük, majd elhagyja a párját és velük lesz együtt.

Szóval több minden vezethet oda, hogy valaki csak szeretői minősítésben van jelen valaki életében.

Aki a 3. sok minden miatt maradhat benne/léphet bele.

Pl. elhiheti a szokásos, szakállas szöveget arról, hogy a pasi majd elválik, és vele fog élni… Vagy tesz az egészre, nem keres komoly kapcsolatot, csak összefekszik néha az illetővel. Még ebben az életkorban is akadhat olyan időszak, amikor nem épp férjet fogni akar az ember lánya…

Én valahogy nem igazán tudom elítélni a szeretőket, sokkal inkább azokat, akik félre mennek. A házasságban meg kellene beszélni a gondokat és nem máshová futni előlük – elvileg.

"Ennyi idősen nem hiszem, hogy a nők nagy része kalandra vágyik, hanem igazi társra."

Már úgy értsük, hogy te nem hiszed, hogy az ennyi idős nők nem társa vágynak?

Hát, ahogy látod: van ilyen

Számos jó oldala van: a gondok az asszonynál maradnak,a mosás vasalás szintén, oda csak akkor megy, ha jó passzban van....

40-fölött úgyse tud szülni, tehát igazi család már nem lesz, szóval sok előnye van, kevés hátránnyal, - ahogy látod is.

Mert lehet, hogy ők is kalandra vágynak. Ahogy látod a házasság, a társ nem jelenti automatikusan a boldogságot. Hiszen ha így lenne, apukád sem csalná meg az élettársát. Illetve gondolom az élettársa sem ilyen kapcsolatra vágyott.

A kérdés nemcsak az, hogy ez miért jó a szeretőnek. (bár szerintem neki, annyiban a legjobb, hogy az ő léphet ki legkönnyebben ebből a helyzetből) De miért jó ez apukád élettársának, hogy már az x. nővel csalják meg? És még sem lép, mégsem hagyja el apukádat.

És miért kell apukádnak élettárs, ha állandóan csajozik?

Mert az illető nő kalandra vágyik, midnenféle kötelezettség nélkül. Sokszor jó tud lenni, ha nem kell a felesleges köröken lefutni, szimplán testiség van előtérben.

Ha foglalt ember félrekacsint, akkor ne a szeretőben keresd a hibát, hanem a házasságban.

Bár nem vagyok még 30, de én is voltam már szerető. Egy 4 éves kapcsolatból léptem ki, nem vágytam semmi kötöttségre, párkapcsolatra, nagy szerelemre, de a szex hiányzott. Viszont nem vagyok az a típus, aki a szombati buli után mindig más ágyában köt ki, így valamilyen szinten állandóságra vágytam. Másfél évig voltam egy szexkapcsolatban, ahol semmi kötöttség nem volt, nem randiztunk, nem vállaltuk fel egymást, nem vacsoráztunk együtt, nem járkáltunk kézen fogva, csak fenomenálisakat szexeltünk, amilyen gyakran csak tudtunk. A férfinek volt párja, de még a nevét sem tudtam, mert nem érdekelt. Nem beszéltünk magánéletről, munkahelyi gondokról, semmi komolyról, csak élveztük egymás társaságát, és főleg testét. Nem tudom, hogy rajtam kívül volt-e másik szeretője, nem hiszem, de még akár ez is meglehet. Nem különösebben zavart volna, hisz nem akartam tőle semmi komolyat. Amikor eljött az életemben az a szakasz, hogy vágytam valami komolyabbra, véget vetettem a szexkapcsolatnak, és vártam, hogy szembe jöjjön a "nagy ő".

"Ennyi idősen nem hiszem, hogy a nők nagy része kalandra vágyik, hanem igazi társra." - Ehhez csak annyit: tudod, hol kell hinni... Nyilván a többség komoly kapcsolatra vágyik fiatalon, idősen egyaránt. De mindig van kivétel. A közvetlen környezetemben is van olyan nő, aki már közelít a 60-hoz, de sosem volt férjnél, nincs gyereke. Karrierista volt, és imádta az életét. Jól keresett, szórakozott, utazott, a vágyai is mindig ki voltak elégítve, tartós kapcsolata mégsem volt, mert nem akart. És tökéletesen elégedett, nem megkeseredett, nem életunt. Neki nem az volt az életcélja, hogy egy emberrel élje le az életét és családot alapítson. És még sokan vannak így ezzel. Egy ilyen mentalitású ember pedig bőven beéri a szeretői státusszal.

Lehet, hogy csak szexre vágyik.

De az is lehet, hogy vágyna ő többre is, de a férfiaknak egyszerűen nem kell többre. Lehet hogy sose kellett, mindig csak kihasználták, eldobták, mert mondjuk naiv és buta, elhiszi amikor a pasi bekamuzza neki hogy örökké tart, meg elhagyom érted a feleségem az 5 gyerekkel stb.

Meg olyat is hallottam, hogy ismerte és annyira utálta a szerető a másik nőt, hogy így állt bosszút rajta valami sérelemért, hogy elcsábította a férjét.

sok oka lehet

Ha komolyan érdekel, akkor örülni fogsz az első kézből jövő válasznak, bár az előttem levők is eltalálták a miértet.

Tudod nekem nem hiányzik, hogy a párom a nagybetűs Párom legyen.

Izgalmas egy ilyen kapcsolat. Titkos sms-ek hol, mikor lesz a randi, olyan, mint egy kezdődő kapcsolat, de nem fordul át szürke hétköznapokba.

Nincsenek közös anyagiak, nyilván így sosincs vita azon sem, hogy mire költök és engem sem érdekel, hogy mennyi pénze van, és hogy vajon elszámoltatja-e az asszony vagy fordítva.

Nem tartozik rám, ha beteg, ha nem jól mennek a dolgai, nem nekem kell mellette állni.

Nem engem nyaggat tiszta ruháért, mindennapi meleg ételért.

Persze mondhatod, és igazad is van, hogy nyilván ez fordítva is így van, és én sem számíthatok rá, ha gondom van.

Ez igaz.

De önálló, felnőtt ember vagyok. Megoldom amit kell.

Nekem megéri ez a függetlenség, nincsenek kötelezettségek, csak jó érzések. Nem kell megalkudni és nem kell semmit tenni azért, hogy magad mellett tartsd a férfit (figyeld meg hány házas nő, mennyit görcsöl ezen, hogy mindig a kedvére tegyen a férjének, csak ne adjon okot arra, hogy elhagyja vagy megcsalja.)

Nem olyan rossz ám egy ilyen helyzet, ha nem vagy szerelmes az illetőbe.

Nyilván azok, akik azt remélik, hogy előlépnek első számú nővé, azoknak ez rossz így.

Ami még biztosan felmerül benned ezek után:

nem, nincs lelkiismeret furdalásom a feleséggel szemben.

Nem esküdtem senkinek örök hűséget, nem fogadtam jóban rosszbant.

Nyilván nem lennék képben olyan kapcsolatban, ahol minden rendben van a házas felek között.

Az meg, hogy a férfi miért nem válik el, ha nem jó neki otthon? Nyilván nem vagyok kompetens megválaszolni. Bár ötletem van. Gondolj csak bele. A háttérben ott az asszony, aki kiszolgálja, aki mindig kéznél van. Szerintem valamilyen szeretet is van ilyenkor, bármilyen hülyén hangzik.

Érdekes nekem az a kérdésed, hogy nem gondolunk bele, hogy nem mi vagyunk az elsők. Miért is kellene ebbe belegondolni? Mi a jelentősége elsőnek lenni abban, akivel félrelép?

A kérdésednek csak egy részéhez szeretnék megjegyzést tenni:

"Abba nem gondolnak bele, hogy nem ők az elsők, akikkel már a férfi félrelépett. Miért akarnak a 100. levetett rongy lenni?"

Olyan párkapcsolat jóformán nincs, ahogy az ELSÖK lennének egymásnak, föként a ma divatos "ki kell élni magunkat" szemlélet mellett. Ebböl következöen gyakorlatilag a férj/feleség sem az elsö, rájuk is ugysnúgy illik a "100. levetett rongy" jelzö. Szóval ennek semmi köze a feleség vagy szeretö státuszhoz!

És ha ez feleségként nem zavar valakit, akkor szeretöként sem kell, hogy szerepet játsszon.

Ki mondta, hogy jo? Van ugy, hogy a dolgok csak ugy jonnek maguktol, es vannak helyzetek, amikor teljesen mast csinalsz, mint ahogy azt elore tobbszazszor atgondoltad, eltervezted... Van ugy, hogy elore tudod nagyon jol, hogy nem helyes, amit teszel, hogy szenvedni fogsz, megis sodrodsz az arral, amig lesz valami, ami helyreteszi az agyadat... de ez nem az edesapad szeretoinek az esete, gondolom...

Nem vagyok meg 30, ugy hogy nem tudom, mennyire szamit neked az en valaszom :)