Hogyan mondanátok el a férjeteknek, hogy apa lesz, mikor elég váratlanul ért a terhesség?

Kedves Utolsó!

Elolvasta a Kérdező kérésére a kommenteket, a kommentjeit?

Azért, mert Ön- már elnézést, de -badarságokat ír össze-vissza, vagy egy másik kérdéshez szánta a válaszát?

A Kérdező nm aggódik, csak a válaszadók feltételezték, hogy a váratlan, az a nem várttal egyenlő. Időközben kiderült, hogy a váratlan, az annyi, hogy 9 év után már nem számítottak ekkora örömre.

A nők többsége nem papírforma szerinti ciklussal rendelkezik.

Tehát a barátnőmnek van amikor 28 napra, van amikor 36-ra, de van amikor csak 21-re menstruál. Emelem annak a férfinek a kalapom, aki így számon tudja tartani, hogy mikorra várható.

Másrész, ha éveken át csalódtunk minden hónapban, akkor én sem jelezném a páromnak, hogy gyanakodom, mert még pl a 36. nap után sem jött meg, hiszen szeretném megóvnia csalódástól, és a felesleges bizakodástól, ha nincsen igazam.

Viszont a Kérdező pozitívat tesztelt, most szerette volna meglepni a férjét, hogy emlékezetes legyen a dolog (szerintem amúgy akármilyen közlés az lenne:))

Annyit mondok utolsó, hogy nehogy a fene nagy önhittségében Ön legyen az aki a legkevésbé vesz észre a párján akármit is, amit észre kellett volna vegyen, nem feltétlen egy terhességre gondolok.

Pont az olyanok, mint Ön szoktak a legnagyobbat koppanni.

Kedves Kérdező, ne is foglalkozz ezzel a "kedves úrral", nem ér annyit az egész. Sajnos nem fogja föl, hogy miről papolunk már 3-an neki, úgyhogy kár rá az időt, és a szót fecsérelni.

Csak a boldogságotokkal foglalkozz, és ezzel a babával, akit már annyira vártatok, és végre nemsokára itt lesz veletek. :-D

Kedves András és kérdező!

Mindkettőtöket megértelek valamilyen szinten és a véleményem a következő. András, igazad van abban, hogy a tökéletes kapcsolat alapja a bizalom és amennyiben a kapcsolat boldog és felhőtlen ilyen örömmel azonnal és minden kétség nélkül kell a másikhoz szaladni.

DE:

Ha az ember (és mi is ebben a cipőben járunk) sokáig vágyik egy gyermekre és nem sikerül és évekig szenved tőle, hibáztatja magát, az életet, igazságtalannak gondolja a helyzetét és csak vár és szenved és hisz és csalódik sokszor és sokszor akkor talán elfogadható, hogy 9 év várakozás után (mi "csak" 4-nél tartunk) nem hiszi el elsőre hogy mégis jár neki a boldogság és nem meri elmondani senkinek mert úgy érzi elillan és nem is igaz és hamis a teszt és ahelyett hogy rohangálna újságolni inkább vár, hogy elcsendesedjen benne a sok várakozás csalódás sírás és átforgolódott éjszaka és akkor elmondja annak akit szeret és utána már az egész világnak. Mert itt nem a párjának volt nehéz elmondani, hanem önmagának elfogadni és aki nincs ebben a helyzetben el sem tudja képzelni milyen háború zajlik az ember lelkében és van aki el se tudná viselni a sok fájdalmat ami ezzel jár. De erősödünk és aztán mindennek eljön az ideje. Szóval én is nagyon sok boldogságot kívánok a kérdezőnek, Andrásnak pedig a meglévő tapasztalatai mellé még több obejktív gondolkodást.

LEgjobbakat mindenkinek!

Na én meg kaptam egy gyönyörű levelet. Csak tudnám, hogy miért én kaptam, és miért most?

"Az üzenet küldője: Mystic Frost

Az üzenet címzettje: Harkonnen

Az elküldés időpontja: ma 13:00

Az üzenet oka: A kérdésre írt válasz: Hogyan mondanátok el a férjeteknek, hogy apa lesz, mikor elég váratlanul ért a terhesség?

"Feleségem azt mondta: Nemsokára hárman leszünk! Mire én: Miért anyád ide akar költözni? Szegény köpni-nyelni nem tudott, de aztán elmondtam, hogy.."

Az üzenet szövege: ha régóta szeretnétek babát,kérdezd meg tőle: emlékszel, van 1 vágyunk? ő mondja igen. te pedig elmondhatod neki, h.most teljesült"