Nalatok is sertodes a vege, ha szoltok, hogy a parotok/hazastarsatok is vegye ki a reszet a hazimunkabol?

#29

Mert a te véleményedet talán idézni szokták az MTA üllésein?

Nagyképű tahó? Nocsak kibeszél :P

Mi van kedves kérdező, csak nem te vagy a volt férjem új nője? :-DDDDD

Viccen kívül egy jó tanács: ne szülj neki gyereket, mert ezen felül még az ő ellátása, szórakoztatása és a nevelése is a te nyakadba zúdul. Az én volt férjem először nem ilyen volt, mert nem is vállaltam volna gyereket vele, csak útközben kényelmesedett el és kattant rá a gépre. Hosszabb távon ezt nem lehet bírni. Megbeszélni nem lehetett vele, mert ha jó napja volt, akkor ne cs.sztessem, legyen már egy nap, amikor semmit nem kell csinálna, ha rossz napja volt, akkor meg azért. Néha egyetértett, hogy tényleg sokat dolgozom, akkor azt tanácsolta, hogy ne aggódjak, ráérek másnap elmosogatni.

Addig nem esett le neki a tantusz, amíg nem került az ajtó túloldalára és nem cseréltem le a zárat. Utána már mondogatta, hogy mennyire igazam volt, de már elkésett.

34: Az nem úgy van, hogy a kapcsolat elején közli a férfi, hogy drágám, én letojom a gyereket meg téged is, csak a gép előtt fogok rohadni.

Az idők folyamán változik az ember és más élethelyzetbe kerül, amit nem egyformán reagálnak le.

Én pl. huszonévesen nem tudtam főzni, rendesen takarítani, vasalni. Tipikusan az a nő voltam, akinek jobb ha nem csinálsz gyereket, mert se türelme hozzájuk és pirítóson neveli fel őket a vasalatlan ruhakupac tetején. Takarításmániás biomami nem lettem, de megtanultam főzni, a lakás is egész rendben van és a gyerekekhez is van türelmem.

Ehhez képest a volt férjem meg elkényelmesedett. Rájött, hogy úgyis megcsinálom amit otthagy, mert a gyerekek miatt nem fogom a tányért a kajamaradékkal az asztalon hagyni rohadni. Ő annak idején tök jó fej volt a gyerekekkel...aha, ha fél órácskát kell nekik jópofizni, most is az. Az apasághoz ehhez több kell. Ő nem nőtt fel ehhez a szerephez.

Én sem azt mondtam hogy a pasi bejelenti hogy lusta dög lesz:) Hanem arra hogy meg kell ismerni eléggé, ki kell ismerni a másikat a házasság előtt, és akkor ez nem lesz.

Én pl tudtam hogy a férjem kicsit trehány:) és nem is szándékosan az...azért ilyen mert az anyja mindent megcsinált helyette, jó hogy a seggét nem nyalta ki. De én megmondtam a férjemnek hogy nálam ez nem lesz. Ha őszintén el akar venni, boldogan hozzámegyek, és boldogan főzök is neki mert szeretek főzni, de nekem nem csinál plusz munkát hogy még utána is kell pakolnom. Magyarul nem akadályozza az én munkámat, ami rám hárul a háztartásban. Rászoktattam hogy bizonyos dolgokat neki kell megcsinálni a saját feladatait leszámítva. pl nem hagyja a koszos tányért a szobában, hanem kiviszi a mosogatóba, nem hagyja szét a szennyesét a házban mert nem fogom kimosni, hanem beteszi a szennyesbe. Nem hagyja a szennyesében a zsepit mert mosásnál mindent összefog...és hasonlók.

Ő ezt elfogadta, és szépen megcsinálja ezeket, meg még a saját részét a házimunkából.

Tudta hogy nem házicselédet szerzett be magának.

"Hanem arra hogy meg kell ismerni eléggé, ki kell ismerni a másikat a házasság előtt, és akkor ez nem lesz."

És mégis hogyan? Egy házasság évekig tart, a szegénységből lehet jómódba vagy fordítva kerülni, ezek a változások mindenkiből mást hoznak ki. A gyermekvállalás meg akkora változás, hogy arra nem lehet felkészülni. nem tudod, hogy egy korábban laza, csinos nőből a kialvatlanság és az időhiány milyen hisztérikát hoz elő és erre a férfi hogy reagál. Vagy fordítva... egy munkanélküliség, egészségügyi probléma, családi gond mind hatalmas változás.

Volt családi gond, és volt munkanélküliség is már a házasságunkban (sajnos nincs már olyan hogy biztos munkahely), de nem befolyásolta a kapcsolatunkat, mert nem hagytuk.

Ettől még egyikünk se váltott személyiséget, és nem lettünk lusta disznók, foglalkoztunk egymással és a környezetünkkel is.

Gyerek téma nem érint. De szerintem ahol igazán szeretik egymást, ott egy gyerek áldás, és nem a veszekedés forrása.

pl a gyerek dolog. nekünk ugyan nem lesz, ennek megvan az oka. De ha lenne mi lennénk a legboldogabbak. És ha valamiben nem értenénk egyet: pl nevelés: akkor megbeszéljük.

Hidd el, én is voltam mocskosul fáradt, amikor tanultam és dolgoztam egyszerre, és a férjem is volt fáradt, de egymásra mindig van időnk, mert akarjuk hogy legyen időnk, és nem kifogásokat gyártunk.