Családon belül, hogy lehet kicsit elvonulni h a saját gondolatainkkal legyünk?

Kezdjük ott, hogy életképes gyerekeket kell nevelni, nem olyat, aki állandóan nyivákol, hogy "anyaaa hol van a tányér?", "anyaaa vágsz nekem kenyeret?", "anyaaaa, hol vannak a törölközők??". Ezt abból kiindulva mondom, hogy minket pont úgy nevelt anyukánk, hogy sajnos mindent a kezünkbe adott, az orrunk elé tett, soha semmiért nem kellett megmozdulnunk - és tizenévesen jöttünk rá, milyen szánalmas is az, ha még azt sem tudod a saját otthonodban, hogy az anyukád hol tartja az alapvető dolgokat vagy hogy csinálhatsz magadnak rántottát. A saját példámon okulva úgy gondolom, már kiskorában úgy kell nevelni a gyereket, hogy képes legyen önállóan lefoglalni magát, 10 évesen ne az anyukájának vernyákoljon egy vajas kenyérért, hanem maga is meg tudja kenni és így tovább.

Minél életképesebbek, önállóbbak a gyerekek, annál több szabadideje marad a szülőknek is. Ne érezd ezt önzésnek, természetes, hogy mindenkinek kell egy kis lazítás minden nap! Ha egész nap készenlétben állsz, csak egy ketyegő stresszbomba leszel.

Én pl. a férjemnek is mondom, hogy most szívesen olvasnék egy kicsit, mi lenne, ha ő is csinálna valamit egy órácskára vagy kettőre, és utána film, fürdő, vacsi...?

Sokszor inkább én ajánlom fel, mert ő nem akar megbántani vele, hogy "nem kíváncsi rám". Persze egy kis egyéni tevékenység nem azt jelenti, hogy nem kívánunk a másikkal foglalkozni, hanem csupán mindenkinek szüksége van erre néha. Ha meg a másiknak nincs erre igénye, addig lefoglalhatja ő a gyerekeket :)