Kihűlt házasság? Bőv. Lent

Nem kihűlt házasság.

Pontosan tudtad mit vállalsz. Mégis szültél, 2 gyereket egy gyereknek.

Akkor is a te hibád, te vállaltad!

Anyádnak mondd meg, hogy ha ott akar lakni, akkor igen is segítsen a házimunkában szó nélkül, mert nem vagy köteles eltartani. ezen kívül pedig mondd meg neki h ne csak otthon üljön, hanem menjen és sürgősen keressen munkát, aztán költözzön el. A férjedet is lecserélhetnéd, mert sajnos ez lenne az egyetlen jó megoldás. Persze ez nem ilyen egyszerű, de ismét te döntesz....

Na akkor:

- miért várod, hogy változzon a helyzet, ha bevallottan magad tehetsz róla? Abból kifolyólag, hogy tudod milyen anyukádról gondoskodni, felelősséget vállalni, pont fordítva kellett volna csinálni a férjeddel és a gyermekekkel - kiegyensúlyozni a teendőket, feladatokat, hogy mindenkire egyenlő teher háruljon, ne hülyülj bele. Te viszont ezt az egyetlen mintát ismervén mindent szépen magadravettél. Min is csodálkozunk?

- a férjeddel osszátok el a házimunkát és a gyereknevelést - persze csak akkor, ha te is dolgozol; ha nem, akkor mint otthonlévő fél, teljesen normális, hogy te foglalkozol ezekkel.

- ne akadj ki rögtön, ha rosszul csinál valamit! Szépen, türelmesen meg kell neki mutatni TÖBBSZÖR IS, mire megjegyezi vagy megtanulja a dolgokat. Mikor a párommal összeköltöztem, notóriusan az előszoba közepén hagyta a cipőit, a földön/kanapén/mosógépen a ruháit, stb. Ez csak egy példa persze. De sosem helyére tettem, hanem szépen kihívtam, megmutattam hogy hova kerülnek ezek a dolgok, és megkértem, hogy rakja el. Addig csináltam ezt, amíg meg nem szokta... sok más dologgal is így megy ez. HOzzá van szokva az ember egy adott ritmushoz, rutinhoz ahogy a dolgokat csinálja, nyilván elsőre nem fog tetszeni neki, hogy most már nem hagyhatja az asztalon a tányért, hanem be kell tennie a mosogatógépbe, vagy hogy neki kell felöltöztetnie a gyerekeket reggel, de RÁ KELL SZOKTATNI. És mint írtam, türelemmel, szépen, és megértéssel. Úgy senki nem csinál semmit szívesen, hogy nagyvonalakban rábízzák, elrontja, aztán lecseszik, hogy miért csinálta így...

- ilyen nincs, amit valaki írt, hogy valamit egy nő vagy egy férfi jobban tud (kivéve esetleg a nehéz fizikai munka...). Alapvetően mindenki képes rendbentartani egy háztartást, főzni, gyerekeket nevelni, senki nem születik ebbe ösztönösen. Ezt kell megértetni a férjeddel, hogy mindezt ő is meg tudja csinálni, csak egy kicsit bele kell tanulnia. Jó ösztönzés lehet, ha cserébe nem felejted el megdícsérni, vagy a kedvenc desszertjével, sörével meglepni néha cserébe.

- a főzéssel is segíts be a férjednek, anyukádnak is, mutasd meg mit hogy érdemes. Bár szerintem nem feltétlenül arról van szó, hogy "ehetetlen" lenne a főztjük, inkább arról, hogy te hozzá vagy szokva 10-20 éve, hogy a saját főztödet eszed, és böki a csőröd, ha valaki máshogy főz...ismerős az érzés, mikor a férjem elkezdett főzni tanulni, valahogy én is így voltam vele. De idővel hozzászoktam, hogy nem vagyunk egyformák, és nagyon megszerettem az ő főztjét is. Csak egy esélyt kell adni, és nem szigorúan a mi normáinkat erőltetni. Segíteni lehet, de parancsolgatni nem szabad.

Ennyire nem durván, mint nálad, de hasonló szitu. Nálunk a férjem azért nem vállal többet, mert állandóan dolgozik, és a munkába való eljutása 3 óra naponta. (6-19-ig nincs itthon)

Anyámat nem én látom el szerencsére, de sajnos a mindennapi dolgokban nem számíthatok rá. Tulajdonképpen havonta kétszer feljön hozzánk, vendégnek, azt ennyi.

Értem, hogy mi a gondod. Állandóan tele a fejed időpontokkal, dátumokkal, feladatokkal, most gyümölcsnap, holnap orvos, stb. Ez nagyon nehéz. Én is pont valamelyik nap panaszkodtam , hogy olyan jó lenne csak egyszer, ha nekem főzne valaki.

Azt javaslom, hogy elsősorban gondold végig, hogy tényleg mindent te csinálsz-e. Írtad, hogy az anyukád segít otthon, szerintem az elve rohadt nagy segítség.

Mindensetre én a féremmel úgy oldottam meg, hogy mondtam neki, hogy bármit vállaljon magára, mert akármit csinál, az nekem segítség! Így ővé lett posta, bankügyek, hivatalos ügyek, és a bevásárlás oroszlán része. És igen, elrontotta az elején. volt olyan, hogy felhívott a tescoból, hogy itt nincs lekvár. Volt, hogy a húsvéti sonka helyett, szeletelt gépsonkát hozott haza. A hajam téptem.. DE, Belejött!! Már szinte jobban csinálja a bevásárlást, mint én. Megtanulta, mi az ami állandó fogyó étel otthon, melyik boltba, mi az olcsóbb! Ez hatalamas terhet vesz le rólam!

Ezen kívűl, hétvégente egyik nap kajáldába megyünk, hogy nekem is legyen egy részben tehermentes napom. (Kifőzdére gondolj, drágábbra nincs pénzünk.) Ezen felül néha ő porszívózik, vagy szökőévben egyszer főz is. De pl. a mosás-mosogatás-hajtogatás-felmosás kérdéskörben még véletlenül sem vesz részt.

A gyerekeket szinte egyedül intézem, kivétel a fürdést, azt gyakran beválalja. Ez azért jó, mert egy fél órát elpaoncsol a fiúkkal, ami alatt behozom magam.

Anyukáddal is űlj le, és tisztázd, hogy kinek-mi a feladata. Szerintem elmondhatod neki is, hogy besokaltál, talán utána nem játszaná a sértődöttet ha őrá esik a házimunka. Talán vele is meg tudnád beszélni, hogy melyik feladat kié.

Így ha kiesne a bank-posta-bevásálás-főzés a feladataid közül, akkor sokkal beljebb lennél.