A családok többsége ilyen? Ez a kamaszkor nagy csalódása?

Szerintem nagyon szerencsés az, aki nyugodt családban tud felnőni. Én úgy nőttem fel, hogy már egész ovis koromtól amióta az eszemet tudom, bárhová szívesebben mentem volna, mint haza. Többször megszöktem, még általános alsóban, de mindíg elkaptak. Sok olyan gondom van, ami abból fakad, mert nem volt mögöttem egy legalább viszonylag normális háttér.

A szerencsétlen helyzetnek mindenesetre vége, már a magam ura vagyok úgymond, de nagyon figyelnem kell magamra, hogy az otthoni mintákat hanyagoljam, illetve szenvedés hogy az ott szerzett emlékek egyszerűen sosem múlnak el. Szóval ezzel együtt kellene egy normális kiegyensúlyozott életet élnem. És rengeteg gyerek nő fel így, szerintem.

Am én sem értem, neked ez miért csalódás?

Nem a te bajod, ha mással rosszul bánnak a szülei, te azon szerencsések közé tartozol, aki viszonylag normálisan nőtt fel, állításod szerint. Akkor, miért vagy csalódott?

Inkább az lehet csalódott, aki nem várt gyerek, és a szülei kb muszájból tartják, útálják. Vagy alig van pénzük felnevelni, ruházni. Vagy alkeszok a szülei. Vagy egyszerűen csak állatok, és mikor kikerül a gyerek a nagyvilágba, akkor veszi észre, mennyire le van maradva a többiekhez képest. Ha kikerül, és ha észreveszi egyáltalán.

De téged ezek közül egyik sem érint, tehát csalódottságra semmi okod.

Én megértem a kérdezőt. Üdv a felnőttkorban! :)

Igenis nagy csalódás az embernek, ha az ideái, amikben addig hitt, amibe kapaszkodott, hamisnak bizonyultak. Amikor rájössz, hogy a gyerekkor után nem az következik, amit gyerekként hittél, hogy okos, mindentudó és magabiztos felnőtt leszel, hanem a saját magad folytatása, csak egyre érettebb kiadásban. S ennek megfelelően a saját szüleink, tanáraink, nagyszüleink sem azok a tökéletes emberek, akiknek nyolcévesen hittük és láttuk őket.

Ez hasonló ahhoz, mint amikor még minden kislány tanítónéni szeretne lenni, és minden kisfiú rendőr. Aztán felnőttként látjuk, hogy a tanítónénik egy része helyesen írni sem tud, a rendőrök közül meg sokan korruptak, és akkor valami összetörik az emberben.

Ilyen lehet az is, amikor az ember a családi élet tisztaságában csalódik, csak még ennél is sokkal mélyebb élmény. Amit biztos pontnak hisz valaki, hogy ha felnő, olyan szép élete lesz, mint anyuéknak vagy a nagyszüleinek, megtalálja a párját, lesz egy otthonuk, és szeretetben nevelik a gyerekeiket. Ahogy a saját szüleinél, a szomszédnál és bárhol máshol is láthatta, hiszen a gyerekek felé szeretetből és tapintatból a felnőttek ezt mutatják általában. Aztán amikor kiderül, hogy ez csak a felszín, akkor az emberben megrendül a biztonságérzet, hogy amit célul kitűzött maga elé, az az élet talán nem is létezik, talán elérhetetlen.

De igazából nem az, és ez benne a szép. :) Csak tanulni kell a többiek hibáiból, és nagyon odafigyelni arra, kit választunk párul. És ami még fontosabb, be kell ismerni, ha tévedtünk, és akár egy válást is felvállalni annak érdekében, hogy a megfelelő ember lehessen mellettünk.

Ehhez viszont önállónak, magabiztosnak és nagyon elszántnak kell lenni, úgyhogy sok sikert kérdező, máris megvan az új életcél. :) Picit módosult, nem az idilli kép az, mint korábban, hanem önálló, magabiztos és őszinte emberré válni, aki képes megvalósítani a szép családi életet önerejéből. :)