Van olyan gyerekkori/kamaszkori csínytevésed, amiről a szüleid a mai napig nem tudnak?

Van..

27 vagyok

10 éve füveztem, ahhoz, hogy megtudjam venni eladtam a menzámat, inkább nem ettem.

Lefogytam 10 kg-ot, előtte sem voltam vastag lány. Önmagamtól abbahagytam, met felismertem mivel jár, mivel járt,nem ért annyit az egész.

Nem sajnálom, jobb emeber lettem, sosem voltam "függő" nem vágytam erősebb drogra, csak akkor láttam eg, hogy másoknak anélkül nem volt életük, nekem meg kajára pénzem..

Szívtam már azóta, nincs vele bajom, de a szüleimnek nem mondanám el soha..

Jh és egyszer 16 évesen azt mondtamhogy bennmaradok a koliban a csajokkal, helyette bevetettem magam a bp-i éjszakába, úgy, hogy előlle csak színházban jártam fenn a sulival. Összeteszem a két kezem, hogy nem esett bajom..

Ez már nem is tinikoromban történt, mert 21 voltam, de elég szigorú családból származom. Főiskolás voltam. Minden vasárnap szépen párom eljött értem, hogy kisétáljunk a buszhoz, mert koleszos voltam. A szüleim úgy tudták, hogy visszamegyek a koleszba, anyósom és apósom falaztak nekem:D Ott aludtam náluk a párommal, reggel az első busszal mentem vissza a koliba. Minden vasárnap este szépen felhívtam őket, hogy azt hazudjam, hogy megérkeztem a koliba...a mai napig nem tudják, pedig végül vele maradtam. Most 30 vagyok.

Ezenkívűl még egyszer kábé 4. es koromban összebeszéltem a barátnőmmel, hogy elszökünk. Bepakoltam az iskolatáskába, becsöngetés előtt elmentünk wcre, hogy sorban álláskor ne tűnjünk fel, majd mikor mindenki bevonult, kijöttünk a wcről és kisétáltunk a suliból. Kábé két sarokig jutottunk, majd barátnöm azt mondta, ő nem tudja ezt megtenni. Visszamentünk, bementünk órára. Azt mondtuk, wcn voltunk, hasmenésünk volt. A mai napig csak mi ketten tudjuk, hogy aznap majdnem elszöktünk.

Van, bár nem régen történt, csak 6 éve.

Életem első fesztiválja volt, életem első berúgásával 15 évesen. Utolsó nap annyira sikerült kiütnöm magam, hogy a nővérem könyörgött ki a mentőautóból, hogy ne vigyenek gyomormosásra. Iszonyatosan haragudott rám és a barátomra, ugyanis az erőteljes tiltása ellenére ittam (barátommal és egy közös haverunkkal), mondván "áá, én nem érzem, én bírom az alkoholt". Ja, bírtam. Az utolsó 3 deci borig...

Aznap megtanultam a leckét, majd' egy évig nem bírtam még a piaszagot se, és egy kortyot sem ittam, továbbá tudom mi az a bizonyos határ, amit még véletlenül sem akarok látni.

A másik, amit nem tudnak, hogy sokáig a "barátnőmnél filmes este van"-nak eredeti jelentése a "barátomnál alszok" volt... Ez is csak olyan 4-5 éve volt (azóta is vele vagyok, de már 'legálisan' alszok nála :D ).

Remélem egyiket sem tudják meg szüleim...

Ez kb. 10 éve történt. Egy nagyon jó zenész barátunknál voltunk a barátnőmmel és megkínált minket vodkával, persze nem mondtunk neki nemet és pár pohárral lecsúszott és persze egy csöppet berúgtunk. Haza nem jöhettünk inkább az egyik gitáros hazavitt a barátnőmékhez minket mert az ő szülei dolgoztak, de utána elszöktünk, nem kis para árán mentünk vissza hozzájuk mert egy erdőn keresztül rövidítettük le az utat és valaki követett minket, persze gyorsan bezártunk minden ajtót, ablakot megvártuk míg valaki hazajön utána aludtunk csak el.

Azóta sem tudják a szüleim, a zenész haverunkkal úgy csinálunk, mintha semmi nem történt volna.

Anya mindig olyan szalámiból csinálta a szendvicsünket (enyémet és testvéremét), amiről jól tudta, hogy mindketten utáljuk, csak hát ugye az volt a legolcsóbb. Sokat izzadtunk testvéremmel, hogyan szabaduljunk meg tőle, mert haza nem vihettük, balhé lett volna belőle. Osztálytársak finomabbat ettek, nekik nem tudtuk adni. Párszor suliba menet, vagy suliból jövet kidobáltuk a kukába, de annyira szerencsések voltunk, hogy anya pont akkor pont arra sétált, meglátta, és megismerte :D

Ezért kitaláltuk a "tökéletes" tervet, a házunk és az iskola között volt egy étterem, annak a tetejére dobáltunk fel rengeteg ételt, mondván, hogy így a madarak is jól járnak (alsósok voltunk, mentségünkre szóljon...).

A suliban is próbáltunk amúgy megszabadulni tőle, de valahogy mindig kérdezősködés lett a dologból, így azt inkább hagytuk.

Meg egy-kétszer volt, hogy olyan volt ebédre, amit szintén utáltunk (és nálunk egy falatot se lehetett meghagyni, mert akkor veszekedés volt), ilyenkor a békesség kedvéért kinyitottuk a konyhaablakot, és a mellettünk lévő kis téren játszadozó kutyáknak dobáltuk le az ebédünket. Egyszer mondjuk lebuktunk, de az kicsi hibaszázalék a mi esetünkben :)

(Hozzátenném, hogy mindez nem történt volna meg, ha erőszakosan nem akarnak mindent lenyomni a torkunkon, mert amúgy abszolút spórolósak vagyunk azóta testvéremmel együtt.)

Ilyen kaja megszabadulós sztorim nekem is van. Szintén olyan családból származok, ahol az utolsó falatig meg kell enni mindent. Tesóimmal állandóan azt kerestük, hogy szabaduljunk meg az utált ételektől. Nyaranta egész könnyű volt, mert kicsaptak minket a hatalmas udvarunkra, ami akkora volt, hogy 6 szomszédunk volt, így mindig volt hova dobálni a kaját. Szerencsére mindenütt volt kutya, macska, disznó, tyúk:D Szerencsére mi is tartottunk tyúkokat, így legtöbbször ők kapták a "finom " falatokat. Volt, hogy 500 tyúkunk volt, mire leért a földre a bedobott kaja, majdnemhogy el is tűnt:D mi hazafele szabadultunk meg az utált felvágottól. Mindig mögénk szegült egy kóbor kutya, ami mindig jól járt:D

Egyszer nálunk öcsém bukott le. Egyik szomszéd portán nem lakott senki. A tetőablakon dobta át öcsém a szendvicset, felakadt a fára a kockás szalvéta. Anyám ki akarta nyitni az ablakot, fel kellett sámlira állnia, átlatott a szomszédba, meglátta a szalvétát:D