Kamaszkori hipochondria. Már teljesen megőrülök tőle. Mit lehet tenni?

16 éves gimnazista lány vagyok. Boldogan élünk anyukámmal és a nagyszüleimmel, és bár az évek során nagyon sok nehézségen (válás, egy nagyon szeretett családtag elvesztése, rengeteg konfliktus a nagyszülőkkel) mentünk keresztül, pár éve talán kijelenthetem, hogy rendeződött az életünk.

Nekem viszont sajnos van egy nagyon rossz tulajdonságom, méghozzá a stresszelés. Nem telik el nap anélkül, hogy ne idegeskednék valami miatt. Ez a dolog tavalyra odáig fajult, hogy a sok felesleges időmben nyáron elkezdtem beképzelni magamnak különböző betegségeket (természetesen nem tudatosan). Ha az agyhártyagyulladásról olvastam például, akkor akaratomon kívül napok múlva elkezdtek jelentkezni a tünetek. Orvosról-orvosra, vérvételről-vérvételre, ultrahangtól elkezdve EKG-ig mindenre elmentünk, de hála Istennek mindenhol mindent rendben találtak. Fél évig pszichológushoz jártam, illetve a gimnázium, az új közeg, a szerelem :) sokat javított a helyzeten.

Most viszont, nyár közepén megint voltak kisebb-nagyobb zűrök (sajnos mindig mindent túlságosan a lelkemre veszek), és többször előfordult, hogy étkezés után (főként ha tejfölös vagy élesztőt tartalmazó ételt ettem) felpuffadtam és néhányszor hasmenésem is volt. Na, és ennyi kellett: megint visszaestem. Kitaláltam, hogy nekem márpedig biztosan gyomorrákom van, vagy eperákom vagy hasnyálmirigy-, vagy akármi.

Aztán nagy nehezen sikerült elhessegetnem ezeket a gondolatokat (mert amikor józan ésszel gondolkodom, mindig rájövök, hogy ez nem így van), viszont megértem anyukámat, hogy menjünk el egy ételallergia-vizsgálatra. (A legjobb barátnőm ugyanis lisztérzékeny, és ha jobban belegondolok, ezek a tünetek akkor kezdtek el jelentkezni, amikor többször itt aludt nálunk és mondta, hogy ő nem eheti ezt vagy azt, mert felpuffad tőle és hasmenése lesz.) Jövő hétfőre kaptunk időpontot, de már annyira rettegek előre, hogy folyamatosan csak erre tudok gondolni, és a legkisebb elfogyasztott falat után is úgy érzem, hogy felpuffadok, fáj a gyomrom. Anyukám már letiltotta az internetemről a webbeteg és az ehhez hasonló oldalakat, mert amikor azokat olvastam - nagyon durva, de - majdnem naponta produkáltam az éppen olvasott és beképzelt betegség tüneteit.

A pszichológus azt mondta, hogy rengeteg kamasz van így, de én egyel sem találkoztam a környezetemben. Mindenki azt mondja, hogy hülye vagyok, hogy folyton rettegek és ezekkel a dolgokkal foglalkozom, inkább élvezném az életet és a fiatalságot. És ez így is van, mert amikor elterelik a figyelmemet vagy nem arra figyelek, hogy eszem és akkor utána már majdhogynem várom, hogy fájni fog a hasam, akkor nincs semmi gond.

Van itt valaki hasonló cipőben? Mi lehetne a megoldás? Régebben ugyan agykontrolloztam, az rengeteget segített minden téren, de most úgy érzem, ahhoz sincs kedvem.