Hogyan beszéljem rá, hogy menjen el?

Terhes vagyok, úgy néz ki, hogy bekaptam valami vírust. Semmi extra, fáradt vagyok és enyhe hőemelkedésem van. Szerintem némi C-vitamin és alvás rendbe fog tenni, igényem is annyi van most, hogy egy bögre teával beboruljak a tévé elé elaludni.

A férjem most egy kisebb vita árán indult el egy előre lebeszélt edzésre (várnak rá).

Este gokartozni megy (én érthető módon most passzolom). Mondogatta, hogy nem megy így sehová, ha beteg vagyok.

Mondtam neki, hogy menjen, nem halálos, úgyis aludni fogok. Ha toporog az ágy mellett, nem gyógyulok gyorsabban. Ha mindenképp segíteni akar rajtam, főzzön egy liter teát indulás előtt, azzal nagyszerűen elleszek.

Már önmagában a gokartozáson is örlődött, hogy biztos rossz nekem, hogy ő megy én meg nem mehetek, menjen-e. Ennek az lehet az előzménye, hogy a cigit megkértem, hogy tegye le, mert nekem is piszok nehéz volt leszoknom, úgy nem ment volna, ha az orrom előtt dohányoznak. Ebből valahogy összerakta, hogy amit nekem nem lehet, azt most neki sem.

Nem szeretném, ha miattam bezárkózna, ha valamiért szükségem van rá, úgyis mondom.

Volt valaki ilyen helyzetben esetleg? Hogyan lehet kezelni ezt a túlzott empátiát vagy gondoskodási ösztönt, vagy mifenét?