A felmérések szerint tönkreteszi a nőket a háziasszonyság, mi erről a véleményetek?

Nem tudom, én szeretek sütni, főzni, a kertben dolgozni, a lakást szépítgetni. Emellett van több hobbim, úgyhogy mindig le tudom foglalni magam. Voltam már dolgozó nő és háztartásbeli is, igazából mikor dolgoztam annyival volt jobb, hogy több volt a pénz. Viszont volt olyan munkahelyem, hogy otthon sokkal jobban éreztem magam. Volt, hogy egy szomorú, sötét, szürke csarnokban dolgoztam, amitől szinte depressziós lettem.

Az ideális az lenne, ha olyan munkája lenne az embernek, amit szeret és az otthoni munkákra, meg a pihenésre is lenne ideje, de ez ritka.

Na mikor írta a cikk, hogy az 50-es években Amerikában egy eddig ismeretlen neurózis ütötte fel a fejét...akkor gondoltam rá, hogy abbahagyom az olvasást.

Mindenki tudja, hogy amcsiban divat volt a háziasszonyoknak prozac-ot osztani, de ma ugyanezt a dolgozó emberek nyakalják be, mert hát a stressz.

Ennek semmi köze a háziasszonysághoz, egyszerűen el kell adni a gyógyszert. Ezt hivatottak a "kutatások" is segíteni. Természetesen mindenki depressziós, aki nem, az szenvedélybeteg, vagy stresszes, szorong. Amerikában mindenkinek van pszichiátere.

A témára meg annyit, hogy kinek a pap, kinek a papné. Ne mondják meg, mi a jó nekem.

Ja, amúgy dolgozom, de a cikket egy rakás szarnak tartom.

Feminista hígtrágya áltudományos köntösben.

Tőlem aztán mindenki azt csinál amit akar, de csináljanak már belőlem meg a Marikából egy nagy masszát.

Én utálom a házimunka minden fajtáját, így nem lennék túl jó háztartásbeli, azt gyanítom, de ismerek olyat, aki jó. Pl. a mamám. Jó ő dolgozott régen, de valamikor 50 éves kora körül nyugdíjba ment, és ő nagyon jól elvolt mindig. Takarítgatott, főzött, vigyázott az unokákra, nyáron pl. végig nála voltunk a nyaralóba. Vásárolgat, színházba jár, főz, varr, rejtvényt fejt, olvas (töriből nagyon penge, egy csomó történelmi regényt olvas)...stb. Sosem volt depressziós, és állítom nem unatkozott egy percig sem.

Ez alkat kérdése. Ha belegondolunk van aki házvezetőnő, ezért kap fizetést, más meg a saját otthonába miért ne csinálhatná ugyanezt? Fel lehet mosni minden nap, lehet törölgetni, vasalni, kipucolni a kádat, bevásárolni, főzni, mosni, teregetni. Egy csomó munka van amit én nem szeretemből nem is csinálok meg. Ezek is kitehetnek egy napot simán. De ha nekem kéne ezt tennem én tuti depressziós lennék. A mamám nem az.

Mert szerinted pl. arra, aki szívesen lenne háziasszony, ez a cikk, vagy akármi más, nem "kényszeríti" rá a munkát?

Manapság senki sem erőlteti a háziasszony szerepet, ez tévedés.

Azt is szarnak mondanám, ha valaki kutatásokkal igazolná, hogy háziasszonynak lenni jó és mindenki heppi aki mos főz takarít. Egyszerűen azért mert egyoldalú, egyáltalán nem egyénre szabott, és mindennek tetejében manipulált eredményeket mutat be. Ahogy ez is. Ömlik belőle, hogy milyen nagy áldás, hogy a nők dolgozhatnak. Közben nem az, mert beléptek a munkaerőpiacra, így duplájára nőtt a kínálat, leestek a bérek, egy kereset nem elég, így gyakorlatilag háziasszonynak lenni un block lehetetlen. Ráadásul mélyen tisztelt kutatásokkal bizonyított, hogy a nők még mindig kevesebbet keresnek mint a férfiak, kevesebb a női vezető és sokkal nehezebben érvényesülnek a munkahelyükön. Többször vannak ki téve munkahelyi szexuális visszaéléseknek, megalázásoknak és előítéleteknek. Így meg nem igazán mondanám jónak a bulit. Kb ugyan az, mint a háziasszony szerep. Így se úgy se jó.

Egyszerűen a férfi nem nő, a nő meg nem férfi. Sosem lesznek egyformák. Ennek megfelelően kéne a normális emberi kapcsolatokat és a kulturált viselkedést kutatni, majd oktatni. Tudod egy jó férfi-nő kapcsolatban, normális társadalmi háttérrel teljesen mindegy, hogy az asszony otthon akar maradni, vagy dolgozni akar, mindig lesz támogatása, és igenis boldog bármi legyen is.

Legközelebb ha kiírsz egy kérdést, hogy mi a véleményem, légy szíves írd mellé, mit akarsz hallani.

Én sem látom sehol, hogy rá lenne kényszerítve a nőkre a háziasszony szerep, inkább sokan megszólják azokat, akik csak háztartást vezetnek. Sokszor hallom, hogy ez nem munka, meg hogy aki háztartásbeli, az lusta, élősködő, nem akar dolgozni. Pedig sokszor tényleg azért van valaki otthon, mert nem talál munkát, maximum alkalmikat. De még ha valaki ezt az életet is választja, mert megteheti, mert a férje sem bánja, mert így több idejük jut egymásra, vagy bármiért, az is családon belüli ügy, senkinek semmi köze hozzá.

Meg aztán ha egy egészségkárosító helyen dolgozik egy nő kemény, fizikai munkát, három műszakban, vagy 12 órában, az nem teszi tönkre, csak az, ha háziasszony?

Ez nem ilyen egyszerű kérdés.

Abban viszont igazad van, hogy ha valaki dolgozni szeretne és tud is, akkor senki ne kényszerítse arra, hogy otthon üljön, de eddig még én tényleg nem vettem észre, hogy ez annyira jellemző lenne.