A gyerek érkezése óta nem alszunk egy ágyban. Változni fog? Már mindent bevetettem.

Gyerekek lehetnek az apjukkal is.

Párodnak azért említsd meg, hogy ez kb olyan mintha ital, étel nélkül kéne élned.

Nekem saját tapasztalatom nincs, de mikor öcsém született, anyukám kijelentette, hogy egyetlen percig nem lehet a kisbaba az ő szobájukba. És soha nem is alhatott velük, és én sem. Akkor sem, ha rosszat álmodtam, akkor anya jött át hozzám, és ottmaradt, amíg el nem aludtam, aztán vissza ment a saját ágyába. Sőt egyáltalán nem mehettünk be a szobájukba, csak amikor még nem volt saját tv a szobánkban, akkor délután lecke után nézhettünk ott tv-t, de ennyi.

Nekem emiatt ez a normális, és én sem engedném a gyerekemet az ágyamban, és nem aludnék velük egy szobába. Az viszont anyaként szerintem engem is aggasztana, ha a gyerekek másik emeleten lennének. Bár nem tudom, ez nálatok így van-e, vagy csak az egyik válaszoló írta ezt. Már nem tudom lekövetni. De ha külön szinten vagytok is, 5 év alatt a feleséged ezt már megoldhatta volna, ha akarja. Én nem tudom elképzelni, hogy ne aludjak a párommal. Szerintem nem szeret. Vagy nem úgy ahogy egy feleségnek kéne a férjét.

7: Nem akar a közeledben lenni, a gyerekek ürügyek... Előtte hogy volt évekig?

(Megjegyzem, én nem tudok mással egy ágyban aludni, de ez a szerelmeskedést nem érinti.)

off: Az elején elszúrtátok sajnos. Mert eleinte jól jöhet apának a külön babaszoba, de azután anyából feleséget varázsolni már nehéz.

Ha van legealább két szobátok, akkor a pici babát érdemes elviselni a hálóban pár hónapig, hogy amikor már 7-8 hós nyugodtan áttehessétek a hálóval szomszédos, uram bocsá abból nyíló gyerekszobába.

Ez az emeletnyi mászkálás rémes. Aki ezt babaőrzővel megoldja, az egy csodalény és még soha nem indult az éjszaka közepén kómásan a gyerekéhez. Olyankor nem hiányzik a lépcsőn lezúgás.

Most már csak annyit tehetsz, hogy a gyerekszobába költözöl Te is, vagy úgy rendezitek a lakást, hogy legyen valamelyik szinten két külön hálóhely, akár a nappalit is igénybe véve.

"Aki ezt babaőrzővel megoldja, az egy csodalény és még soha nem indult az éjszaka közepén kómásan a gyerekéhez. Olyankor nem hiányzik a lépcsőn lezúgás."

Én nem érzem csodalénynek magamat, de általában nem vagyok kómás, ha felkelek. Ha felébreszt valami felpattan a szemem és rögtön ki tudok ugrani az ágyból. Mondjuk megértem azt is, aki nem, a férjem pl. jó 15 perces nyöszörgés és 5x-i ébresztő után kel fel minden nap. De nem minden embernek okoz ez problémát.

4 gyerekunk aludt az emeleten es babaorzo volt soha nem estem le a lepcson.

Szokas kerdese.

Szia!

Az ötévest már megkérdezheted, hogy mennyire örül az együttalvásnak. Még az is lehet, hogy ő nem igényelné.

Az én esetemben az anyám költözött be a szobámba rögtön azután, hogy hazakerültem a kórházból, és csak 7-8 évesen sikerült onnan kitoloncolni. Addigra a válóper is rég lezajlott. Sem én, sem az apám nem örültünk annak, hogy ő állandóan a közelemben volt.

Szerintem keressetek fel egy pszichológust.