Ha két ember együtt él, de nem házasok és gyerekük lesz az zabigyerek?

Olyan kapcsolatba, ahol még a célok sem egyeznek, nem szül ép eszű ember gyereket!!! Még azokat a kapcsolatokat is többre tartom, ahol nem fejlődnek tovább az együtt élésnél, de legalább közös akaratból!

Sajnálom, nem egyszerű utat választottál!

25N

"a zabi a házasságtörésben született eltitkolt gyermek"

Nem.

A zabigyerek a házasságon kívül született (függetlenül attól, hogy a szülei házasságban élnek-e valaki mással, vagy egyedülállóak) gyerekek, akkor is ha a szülők együtt élnek.

Ergo akinek a szülei nem élnek házasságban egymással, az zabigyerek.

A példák csak arra szolgáltak, hogy bizony manapság is használják a kifejezést.

Természetes, hogy "nagyobbat szól" ha egy ismert házas embernek születik házasságon kívüli gyereke, mintha két egyedülálló, vagy élettársi kapcsolatban élő embernek.

A gyerek pedig régen sem tehetett arról, hogy házasságon kívül született.

De most komolyan: kinek mi a tököm köze van hozzá, hogy házasok vagytok-e vagy sem???? Megkérdezi a játszótéren a Pistike vagy az anyukája, mert ha nem, akkor nem játszhat a te gyerekeddel?

Vagy az oviban/suliban, mert akkor külön padba/asztalhoz kell ülnie a gyereknek?

Vagy van külön a házasoknak fenntartott hely a buszon?

Semmilyen, ismétlem SEMMILYEN károm nem származott még abból, hogy nem házasodtunk össze a párommal, pedig már 7 éves a nagyobbik gyerekünk. A születésük előtt kb. fél óránkba került bemenni az anyakönyvvezetőhöz az apasági nyilatkozat miatt és ennyi.

A párom nagyanyja ugyan hőbörgött még az elején, hogy milyen dolog már ez, de hamar rájött, hogy minket aztán nem tud meggyőzni, pedig ő is bevetette a zabigyerek-kártyát, de mi konkrétan kiröhögtük :)

Szerencsére mi a párommal egy véleményen vagyunk a házasságról, így ez nem téma közöttünk. Jól tudja, hogy engem kiráz a hideg a menyasszonyi ruháktól, a lagzitól és a felhajtástól, őt meg ezeknek az anyagi vonzataitól :)

A 2 tanús polgári sunnyogás meg aztán tényleg értelmetlen, úgysem veszem fel a nevét, ő meg úgysem hordana gyűrűt, akkor meg minek?

Mi nem azért vagyunk hűségesek egymáshoz, mert egy vadidegen előtt erre esküdtünk, hanem mert számunkra nem fér bele erkölcsileg a másik ilyen fokú megalázása és semmibe vétele.

Mondjuk 1 esetben el tudnám képzelni az esküvőnket, ha mondjuk valami rohadt egzotikus, mesébe illő tengerparton (pl. Tahiti, Seychelles-szigetek stb) egy szál fűszoknyában és egy virágfüzérrel a nyakamban összeadna minket egy helybéli, de ez is csak inkább az élmény, mint a papír miatt lenne :) Ezzel szoktunk is viccelődni, hogy ha már letelik a hitelünk, akkor elmegyünk 2 hétre valami ilyesmi helyre, úgyis kb. annyiba kerülne, mint egy átlagos lagzi :)

Az előttem szólónak teljesen igaza van. Nálunk előbb jött a baba, és csak másfél évvel később házasodtunk. Akkor az enyémnek mi volt a "státusza", másfél évig "zabigyerek" és utána már "normális"?

Egyébként a gyerekkel kapcsolatos érzelmeket, hozzáállást, kapcsolatokat egyáltalán nem befolyásolta az, hogy házasok vagyunk-e vagy sem. A gyerek szempontjából az ég világon semmi, de semmi nem változott azután, hogy összeházasodtunk, (ugyanúgy szerette mindenki, mint előtte) és a házasság előtt sem dobálózott senki azzal, hogy ő egy zabigyerek lenne. Mindenki örült neki, imádta, a játszótéren azt nézték, hogy milyen szép, ügyes, nem a házassági anyakönyvi kivonatomat kérték el.

Kedves Kérdező!

A saját élettapasztalatom alapján két feltétel együttes teljesülése esetén igyekszik bárki is egy rosszindulatú megjegyzéssel fájdalmat okozni egy másik embernek, vagy minimum rossz érzést kelteni benne (a konkét esetben például azzal, hogy "zabigyerek" kifejezéssel illeti a születendő gyermekét):

1) alacsony az érzelmi intelligenciája

2) a saját élete boldogtalan, emiatt frusztrált, de nem arra fordítja az értelmét és az idejét, hogy a saját életén javítson, helyette abban leli örömét, hogy másokban hibát, kivetnivalót talál, mások felett ítélkezik, másokban igyekszik rossz érzést kelteni

Ha van kedved, gondold végig, hogy kaptál-e már valaha rosszindulatú, rosszmájú, irigy, gonoszkodó megjegyzést olyan embertől, aki (ha nem is problémáktól, nehézségektől mentes, de) kiegyensúlyozott, harmonikus, teljes életet él, boldog párkapcsolatban, örömét leli a munkájában, vannak barátai, és értelmes, tartalmas dolgokkal tölti a szabadidejét?

Mert velem ez még nem fordult elő.

Mióta erre az összefüggésre ráébredtem, ha nagy néha kapok egy-egy ilyen "kedves beszólást", akkor erre gondolok, egyáltalán nem tud kibillenteni a lelki békémből, és nem tudok haragudni sem az illetőre. Ha tudok, mondok rá valami frappáns, humoros dolgot, ha nem jut semmi ilyesmi eszembe, akkor szó nélkül eleresztem a fülem mellett.

A kérdésedet olvasva eszembe jutott egy elgondolkodtató dolog. Van egy ismerősöm, aki óvónéni. Most nagycsoportosak a gyerekek a csoportjában. Nagyon megdöbbentett, amit nemrég hallottam Tőle: a 21 kisgyerek közül már csak 4 olyan van, aki az édesanyjával és az édesapjával él.

Remélem, ez nagyon kirívó eset, és messze nem a statisztikai átlagot tükrözi.

De ha én gyerek lennék (akárhány éves), sokkal szívesebben lennék "vadházasságban élő szülők zabigyereke", mint különélő, elvált szülők gyereke.

Szia, minden jót Nektek! :-)

Kedves utolso kommentelo. Nagyon jo voltolvasni a soraidat es teljesen egyetertek minden egyes szavaddal.

Az meg amit irtal h nalatok mi van az oviban az nagyon ledobbentett engem most. Az nagyon durva.

Es abba adok a legjobban igazat h inkabb hazassagon kivuli gyerek legyen de egyutt elo szulokkel minth kulon. Ugye ez persze nem jelenti azt h mindegyik szulo hazassagban elt mielott kulon mentek volna de sjanos rossz ezt hallani h egyre tobb a kulon elo szulo.