Milyen egy boldog, kiegyensúlyozott igazi házasság/kapcsolat?

Nekünk hasonló a felfogásunk,sok programunk van közösen,közös vállalkozásunk van,mindketten ott is dolgozunk.De sokat vitázunk,legfőképp a munka miatt.

De ennek ellenére szeretjük egymást ,és ezen kívül jól meg vagyunk.6 éve vagyunk együtt,én úgy érzem megtaláltunk egymásban a nagy Őt,de persze a mindennapok nem mindig felhőtlenek,viszont

1 es vagyok véletlen elküldtem előbb a válaszom:)

Viszont ennek ellenére boldogok vagyunk együtt .

Hát nem ilyen... egy boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatnál nem árt például a hasonló életvitel, a közös tervek.

Nekem volt egy hasonló kapcsolatom, de 5 év után kiléptem. Iszonyú nehéz döntés volt, mert igazából el se tudtam képzelni, mi lesz, mi lehet utána. Meg hát szerettem is.

Nos, az lett, hogy utána átgondoltam, hogy mit akarok. És annak fényében tudtam választani. Innen visszanézve nagyon hülyeség volt addig húzni a dolgot.

És innen nézve nem értem: tulajdonképpen ti miért házasodtatok össze? Tényleg érdekelne.

Szerintem a mi kapcsolatunk kiegyensúlyozott és boldog. Mi csak 2 éve vagyunk együtt, de kb. a 2. hét óta együtt élünk.

Szóval nálunk vannak különbségek családi körben, pl. az án szüleim diplomások, az övéi nem, én diplomás vagyok, ő nem, de ő is diplomás munkát végez ettől függetlenül ráadásul 2x annyit is keres, mint én, szóval ez nem igazán különbség. Vallási, politikai nézeteink ha nem is egyeznek, de nem különböznek, megférnek egymás mellett.

Közös programjaink persze vannak, mozi, barátokkal kocsmázás, összeülés nálunk, vagy valamelyik barátéknál, kutyasétáltatás, mikor mi.

Veszekedni szoktunk, de csak hülyeségeken és fél órán belül kibékülünk. Ezen felül sokat szoktunk játszani, viccelődni. Pl. hogy egy krokodil vagyok és most hamm megharaplak, ilyesmiket, ezeken mindig jókat nevetünk.

Életvitelben jól kijövünk, pl. 95%-ban együtt fekszünk le, ez monjuk nekem fontos, de szerintem ez olyan harmonikus, hogy lefekvés előtt még beszélünk kicsit, összebújunk.

Neki az a mániája, hogy én csináljak neki kaját, tegyem is elé, így e mindig az én dolgom, mégha csak a mikróba kell is betenni valamit. Természetsen ennek mindig örül és meg is köszöni. Szerintem ez is az intimitás egy szelete, de nem biztos, hogy egyet értesz velem....

A jövőről alkotott elképzelésünk az kb. azonos, szóval ezen sem lesz vita szerintem.

Egyébként aminek még jó az összetartó ereje, mi szoktunk olyat csinálni, hogy csak úgy felbontunk egy bort, sütit és megnézünk egy filmet, beszélgetünk, ilyesmi. De csak úgy tök random, pl. szerda este. JA, és minden hónapban elmegyünk étterembe, ha úgy tetszik, randizni :)

Én boldog vagyok, és azt mondja ő is, úgyhogy hajlamos vagyok harmonikusnak nyilvánítani a kapcsoltunkat.

Én:24, Ő:28

Mi 7 éve vagyunk együtt. Vannak könnyebb és nehezebb időszakok. Van amikor olyan egyszerűnek tűnik, hogy jól működjön minden és boldogok is vagyunk. És vannak időszakok, amikor meg kell dolgoznunk azért, hogy visszalendüljünk a pozitív oldalra.

Mondjuk nekünk hasonló az életvitelünk, hasonlóak a jövőbeli terveink, a felfogásunk is nagyjából azonos. Úgy érzem, hogy amiben nem, abban pedig inkább kiegészítjük egymást.

A közös programok és a hosszú beszélgetések sokat segítenek. Szerintem a szexben is jó, ha néha belop az ember valami újdonságot. Érdemes leülni és kitalálni, hogy mit tudnátok együtt csinálni. Illetve nem tudom elképzelni, hogy különböző jövőtervekkel, hogy lehet együtt élni? Nem azonos, közös célokért küzdetek?

Amíg ezt érzed, felesleges is a gyerek, nem segítene a kapcsolaton. Azt előtte meg kell erősíteni.

Nálunk mi adja az alapot a boldog kapcsolathoz?

- azonos gondolkodásmód (nem mondom, hogy mindig egyetértünk, de a fő dolgok azonosak)

- azonos értékrend

- közös célok

- feltétlen bizalom

- elfogadjuk egymás hibáit (nem durva dolgokra gondolok, hanem a sok kis apróságra, amit kétféleképpen lehet kezelni, vagy zsörtölődünk rajta folyamatosan, vagy elfogadjuk, hogy ez a másikkal jár pl. pasi létére egy menyasszony is hamarabb elkészül, mint ő, de már megszoktam, én széthagyom a dolgaimat nő létemre, mert néha kicsit szétszórt vagyok, de ő helyrerakja...stb.)

Tudom, hogy bármikor számíthatok rá, és ez óriási biztonságérzetet ad. Jó hazamenni, jó otthon lenni, jó hozzábújni. Ritkán veszekszünk, és mindig igyekszünk megbeszélni a problémát. Igazából már az első pár randin kiderült, hogy milyen gondoskodó, nem lehet reálisan megfogalmazni, de valahogy első perctől kezdve éreztem, hogy ez működni fog.

6-os vagyok. Azt kifelejtettem, hogy hasonló az életvitelünk, és sok a közös hobbi (amire most gyerek mellett semmi idő, de később remélem lesz:)

És persze sok dologban kiegészítjük egymás. Már 6 éve.

Amikor egyutt vagytok, akkor nehez eldonteni. Akkor konnyu eldonteni, amikor valsagba kerultok. 3. fel vagy ne adj Isten baleset.

Valsagban az erzelmek felszinre jonnek vagy nem...

Ajjaj, ha ez a kérdés már felmerült benned, akkor nálatok valami nincs rendben. Úgy értem szeretitek egymást, adott a kapcsolat, de lehet, hogy nem ez a végleges...

Az az igazi, amikor tiszta szívből teljes egészében elfogadod a másikat olyannak amilyen, nem akarod megváltoztatni sem most, sem a jövőben, ha van is különbözőség azt is elfogadod és szereted. Ehhez kell, hogy hasonlóan gondolkodjatok az életről, a jövőről. Máskülönben egyik fél részéről mindig megalkuvás lesz az élet.

Volt tíz éves kapcsolatom 27 éves koromig. Volt szerelem, veszekedés nem volt. Azt tudtam hogy nem akarok hozzámenni, gyereket meg én nem akartam. Egyszerűen csak voltam abban a kapcsolatban. Aztán ismertem meg a férjem, akivel 4 éve tart a kapcsolatunk. Ebben a kapcsolatban már nem csak vagyok, hanem megélem minden egyes pillanatát. Egész más. Egyformák vagyunk. Egyformán gondolkodunk a világról, a mindennapokról, a jövőről. Szoktunk vitázni, de percek kérdése a kibékülés. Nagyon boldogok vagyunk együtt, ugyanolyan lazán vesszük az életet mindketten. Ha nem lesz gyerek nekem az is jó, ha lesz akkor az is jó. Vele már simán be merem vállalni. Vele bármit...

Akkor vagy jó helyen, ha ösztönösen, természetesen jól érzed magad, ha biztonságban érzed magad. Ha jön minden magától egyértelműen és nem kell agyalnod a dolgokon, hogy vajon vállaljunk gyereket, vajon nem vagyunk túl különbözőek, vajon miről beszélgessünk, vajon nem veszekszünk-e túl sokat stb.

Szia!

Úgy gondolom harmónikus a kapcsolatunk. Vannak hullámvölgyek és hullámhegyek, nehezebb pillanatok és boldog pillanatok. A értékeink, az életfelfogásunk hasonló, vannak terveink, a céljaink közösek. Veszekedni mint mindenki szoktunk, de tartós vita vagy harag nincs, fél órán belül kibékülünk.

Szertünk egymással játszani, nevetni, kirándulni. Sokat adunk a meghitt pillanatokra. Minden reggel ő főz kávét és ágybahozza nekem. Ezt közösen még az ágyban fogyasztjuk el, olykor még egy menet is belefér az időbe:) Este lefekvés előtt az ágyban mindig beszélgetünk. Ha érezzük, hogy hullámvölgy közeledünk igyekszünk megelőzni egy kirándulással, valamilyen közös programmal. Szertjük egymást meglepni, új dolgokat tanulni egymástól, mert x év után is lehet:)

Most kezdtünk el tánctanfolyamra járni. Szeretjük, tiszteljük, becsüljük egymást. Képesek vagyunk megbeszélni a problémákat, kompromisszumra törekszünk mégha az nehéz is:) Merem azt állítani, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatunk van és a sírig kísérjük egymást.