Te mit szolnál ha a férjed úgy viselkedne mint egy állat és megütné a barátnődet?

Na elmondom a lehető legpontosabban, hogy történt!

Szóval hazaértünk...

A barátnőm felült a motorra és elkezdett rajta jobbra-balra billegni. Először még nekem is viccesnek tűnt, de aztán eszembe jutott, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet és mondtam neki, hogy szálljon le. Szinte ahogy ezt kimondtam megbillent valahogy és eldőlt a motor. Majdnem rádőlt a barátnőmre, de valahogy sikerült úgy kilépnie alóla, hogy végül is a két lába közé beesett és a barátnőm csak elesett. Felsegítettem barátnőmet és ekkor lépett be a garázsba a férjem. Azt nem tudom pontosan miért jött be. Lehet az motor csattanására vagy az előtte lévő nagy röhögésre vagy az is lehet csak úgy. Néha kiszokott jönni elém a garázsba üdvözölni mikor hallja, hogy megjöttem. Na mindegy szóval bejött. Először láttam rajta, hogy megdöbbent. Aztán ordítva megkérdezte, hogy mi a fa..t csináltunk. Én hallgattam mert szégyelltem magam a barátnőm meg mondta neki, hogy játszott a motorral és eldőlt. Aztán a férjem visszakérdezett ordítva, hogy mit jelent az, hogy játszott a motorral. Aztán mondta neki a barátnőm, hogy ráült és jobbra-balra mozgolódott rajta, úgy mint ha motorozna. Aztán erre adott a férjem neki pofont. A barátnőm elesett és sírni kezdett én odamentem a barátnőmhöz és elkezdtem a férjemmel kiabálni, hogy ezt mégis hogy képzelte. Eközben ő meg felállította a motorját. Látta, hogy eltört rajta valami karbon elem aztán még idegesebb lett és odament a barátnőmhöz megfogta a karját és elkezdte kirángatni a házból. Közben meg ordított vele, hogy hogy lehet ilyen idióta meg, hogy van-e róla fogalma, hogy mit csinált és hasonlók. Én meg a férjemmel ordítottam, hogy állítsa már le magát. Aztán kirángatta a kapuig, ott kirakta aztán rácsapta az ajtót. Ezután még veszekedtünk olyan 5-10 percig majd kocsiba ültem és a barátnőm után mentem. Hazavittem szegénykét aztán még próbáltam vigasztalgatni meg ilyesmi mert eléggé kibukott nyilvánvalóan. Pár óra múlva hazamentem és kezdődött újra a veszekedés a férjemmel. Ő a motorja miatta ordított, meg hogy hogy lehetünk ilyen idióták meg mit képzelünk magunkról és hasonlók. Én meg ugye amiatt ordítoztam vele, hogy mit művelt a barátnőmmel. Aztán már nem tudom mit, de mondtam neki valamit és erre ő meg azt mondta, hogy "még neked áll feljebb" és aztán majdnem megütött. De aztán mégsem. Utána még provokáltam, hogy gyerünk üss meg engem és hasonlok, de aztán már nem csinált semmit. Kiment a garázsba aztán babusgatta a motorját.

Ennyi volt a tegnapi nap történése...

Ma amúgy tiszta fejjel sokat beszélgettünk. meg gondolkoztam a dolgokon. És nem tudom, hogy mennyire haragudjak már. Elmondta, hogy neki milyen sokat jelent ez a motor. Mondjuk ezt eddig is tudtam. De ma sokat beszélt arról, hogy mennyire szereti. Meg azt is mondta, hogy ez nem olyan mint egy sima széria motor, hogy lehet festeni meg lehet alkatrészt kapni hozzá. Ezt pl nem lehet festeni mert akkor már nem lesz gyári és elveszíti és az eszmei értéke jó részét is. Meg alkatrészt sem gyártanak hozzá. Esetleg egyedileg megrendelésre ami viszont iszonyú drága. És így is csak esetleg van hozzá alkatrész. Meg belegondoltam abba is, hogy nekem is van olyan tárgyam amit nagyon féltek. Nekem van egy Zsolnay vázám amit még úgy örököltem. Értékes az is, jó nem annyira mint a moci, de drága dolog az is. De engem nem is a pénzbeli értéke érdekel hanem az eszmei. Úgy vagyok vele mint a ő motorjával. Lehet más egy ronda giccsnek tartja azt a vázát de nekem egy fontos tárgy. És én is tuti nagyon kiakadnék, hogyha valaki hülyeségből összetörné. Lehet én is adnék neki egy pofont. Pedig én tényleg nem vagyok erőszakos típus. Szóval azért megértem a férjem. Nyilván nem a leghelyesebben intézte a dolgot, de megtudom valahol érteni őt is. Na meg ugye az is vitathatatlan, hogy a barátnőm nagyot hibázott. Meg én is, hogy nem állítottam le időben a hülyéskedést.

Huuuu azthiszem elmondtam mindent amit szerettem volna:)