Érdemes nősülni, vagy jobb megoldás az együttélés?

"4-es Én második kapcsolatomban élek 2éve együtt,az első 3 hónapig tartott.Az első alaptalan gyanusítgatést,kérdéseket lenyeltem,de másnap másik vita,más miatt,értelmetlenül,este fáradtan már sok volt.Összecsomagoltam,eljöttem.Azért házasságban nem ilyen egyszerű!"

Ne haragudj, de ez továbbra is hülyeség. :D Te magad írod, hogy az első kapcsolatnál 3 hónap alatt eleged lett, míg a másodiknál 2 éve jól elvagytok. Ennek mi köze a házassághoz? Ha netalántán összeházasodnátok, akkor rögtön rossz lenne a kapcsolat, vagy mi?

Én továbbra is azt mondom, hogy két emberen múlik egy kapcsolat, nem azon, hogy most éppen miben élnek. Látom, sokaknak nem tetszik a meglátásom, de így igaz.

A járás arra való, hogy a másikat megismerjük, és el tudjuk dönteni, hogy vele akarjuk e leélni az életünket, vagy sem. Tehát a házasságot meg kell alaposan fontolni, nem lehet könnyen beleugrani, aki mégis ezt teszi, az saját magát csapja be.

10es vagyok.

Ugyanolyan vagyok mint amikor megismert. Ezt ő is így gondolja. Talán pár ránccal több van a szememnél, de az a sok nevetéstől van.

Tudod nem mindenkinek áll abból a kapcsolata, hogy igyekszik megjátszani magát, és megfogni a másikat, hogy aztán kiengedje a valódi énjét, amikor megfogta a párját. Ezzel csak becsaptam volna saját magamat és a férjemet is, ha nem olyannak mutatom magam amilyen valójában vagyok.

Mindig magamat adtam, ezért is tartott sokáig, hogy megtaláljam az igazit, mert túl őszinte vagyok, a pasik pedig szerették ha folyton simogatva volt a kis lelkük, pedig meg sem érdemelték, mert ők semmit nem tettek értem, vagy még bántottak is.

27/N

Az ember társas lény.

Együtt élni kell egy ideig mindenféleképpen.

Házasság más dolog, sok jelentösége ma már nincsen.

Mikor az elsö gyermek úton volt, akkor döntöttünk úgy, hogy összeházasodunk. Elintéztük egy szombat délután az egészet.

Mint kérdésedben írtál bizonyos viselkedési formákat az kb annyit jelent, hogy a két félnek együtt nincs közös jövöje.

Én még nem szolgálhatok saját történettel, de azért remélem segítek.

A szüleim idén májusban ünnepelték szerelmük 23 éves fennállását, és ez az idő boldogan, nagyobb viharoktól mentesen telt, de igen, ők nem házasok. Ők szinte együtt válltak felnőtté és az életüket is együtt építették fel. Apukám a második évfordulójukon - 20 évesen - megkérte anyukám kezét, de nagyszüleim lebeszélték őket fiatal korukra való tekintettel. Ezután 1 vagy két évvel birtokukba vehették az első közös otthonukat, és az évek csak úgy csordogáltak a legnagyobb harmóniában. De le kell szögeznem ők nem azért nem veszekednek , mert nem házasok, ők egyszerűen összeilenek és szeretik egymást :)