Ti együtt tudnátok élni egy olyan, emberrel, aki?

" Voltam én 16-17 évesen halálosan szerelmes egy fiúba(még nem férfiba), csak mert jól nézett ki, persze ez meg is maradt ezen a szinten. Ismerni nem is ismertem őt úgy... ebben a hitben is voltam, hogy majd elvesz engem egy hasonló álomfiú, és majd szépen eléldegélünk életünk végéig."

Azt nem szerelemnek hívjuk, hanem tinikori, hormonoktól túlfűtött vonzalomnak, szexuális vágynak. A szerelem ennél egy komplexebb, mélyebb, kölcsönös dolog, de hiába is magyarázom, mert fogalmad sincs róla. Soha nem bírtam megérteni, olyanok miért példálóznak "jó" érdek/barátságházasságokról, akiknek a szerelemről alkotott képük az, hogy benedvesedtek 17 évesen a suli macsójára?

"Na aztán 19 évesen megismertem a mostani férjem, totál ellentéte mindennek, először nem is igazán jött be, nem tetszett. Kellett idő ahhoz, mire rádöbbentem, hogy totálisan lelki társak vagyunk, és hogy "rózsaszín köd" nélkül is imádni tudjuk egymást."

Magyarán felismerted, hogy barátként egy működőképes langyos lakótársi kapcsolatotok van, és beérted vele. Ez megint nem ugyanaz, mint a szerelem. Pont ez az, ahol egyszercsak majd kizökkentek és valamelyikőtök "meghülyül", mert egyszer bizony rátalál a szerelem...

Kedves 24-es: nem tűnt még fel, hogy csak azokat háborítja fel a barátságházasság, akik tisztában vannak vele milyen egy jó kapcsolat, szerelmi házasság?

Persze biztos neked van igazad, és azért fúj erre az agyament marhaságra mindenki, mert annyira irigykednek, hogy langyos pisiben tapicskolva éled le az életed :)

Nem értem, miért kell leszólni mások kapcsolatát? Én szerelmi házasságban élek, öt éve szeretjük egymást szerelemmel. De ugyanígy egymás legjobb barátai is vagyunk, ismerjük egymás hibáit, jó és rossz oldalát elfogadjuk. Nem hogy ez az érzés csökkenne idővel, inkább mélyül.

Én nem tudnék tisztán baráti alapokon párkapcsolatban élni. Próbáltam régen, nem ment. Ugyanakkor tiszteletben tartom azokat, akiknek így működik a kapcsolata. Én ismerek egy házaspárt, akik így élnek sok éve szeretetben. Mindenkinek a saját döntése.

"De ugyanígy egymás legjobb barátai is vagyunk, ismerjük egymás hibáit, jó és rossz oldalát elfogadjuk. Nem hogy ez az érzés csökkenne idővel, inkább mélyül."

Pont erről próbáltam én is írni, csak egyesek félreértettek, és leszóltak, hogy langymeleg kapcsolatban élek. Én is azt érzem, hogy egyre inkább csak mélyül közöttünk minden. Sok embertől hallom a környezetemben, hogy "úristen, ki mellett vagyok", mert egyszer csak rádöbbennek, hogy hibák mégiscsak vannak, de hát úgy már mégsem annyira kellene a másik. Én akkor szerettem bele igazán a férjembe, amikor kiismertem mindenét. Szerintem még a legrosszabb oldala is jó, és én ezt már reálisan látom, nem valami köd mögül. Baráti alapon én sem tudnék házasodni, de tiszteletben tartom mások döntéseit. Annyi manapság a "nagy szerelem", ami után csonka családok és válások maradnak, hogy csak tisztelni tudom azokat, akik szeretetben élnek egymással, legyenek azok melegek vagy akárki mások.

Amúgy meg senki sem egyforma, úgyhogy én azt is megértem, aki már kiélte magát, és most egy csendes szerelemre, szeretetre vágyik, és így próbál házasodni. Én személy szerint örülök, hogy stabil kapcsolatban élek, és nem lángolunk minden másodpercben, majd hűlünk is ki egyből. Nem is igazán szeretnék ezen gondolkodni... imádjuk egymást, tökéletesen összepasszolunk és kész. De ha ez a langymeleg kapcsolat, akkor én kérek elnézést.