Van olyan tulajdonságga a férjednek, amit nem szeretsz benne? Lehetséges azon a tulajdonságon változtatni?

Kérdező, szerintem nem kéne az itteni válaszolókra, akik azt mondják, hogy még jobban maradj csendben. Már így is tűröd, hogy folyamatosan kritizál, amivel az önbecsülésedet rombolja, ennek a megoldása nem az, hogy csendben még mosolyogsz is mellé, hogy "ha-ha, milyen kritikus a párom." Na, ne...

Én a helyedben egyedül is elmennék párterapeutához ( egyébként az elején külön-külön is elbeszélgetnek a párral), és ebből talán a párodnak leesik, hogy tényleg zavar és gondod van! A másik amit tennék, ami azért tudom, hogy vitatható, de ha máshogs nem érti, talán így meg fogja. 3 napig viselkedj úgy, ahogy ő veled. Kritizálj, javítsd ki és szólj be neki. És, ami fontos, hogy az első alkalomra, amikor ezt furcsának tartja, NE vallj színt, hanem "érezze a törődést" három napig. Semmiképp sem nyomd el magad még inkább. Ez komoly probléma, nem bagatell apróság. Az önbecsülésedről van szó.

Amikor hallgat egy vita közben....dügöngnék legszívesebben :) És pukizik, jó férfias oroszlánszagút...de remélemmásnak is csak ennyi gondja van, mint nekünk :)

Jah és még valami, ha telefonon beszélünk, naponta többször is, időegyeztetés, gyerek felügyelete stb miatt, akkor mindig próbálja húzni halasztani a beszélgetés végét, mert szereti a hangom:) csakhogy nekem erre nem mindig van időm...ezt is utálom :) ennyi! ÁÁÁ, és ezeket tudja :)

Ezek jók :) Az enyémmel sincs különösebb gond, de neki valamit mindig kell csinálnia. Pl új ajtót, lejáró ajtót, most esőkidobót... De ezek legalább lefoglalják egy ideig. Bár igaz, hogy gyönyörűen megcsinálja. Szóval ez inkább előny, de inkább én keresek neki valamit, amit megcsinál, mert magától bődületes dolgokat tud kitatálni, hogy mit lehetne megreformálni.

Ami idegesít, az az, hogy nagyon lassan, viszont nagyon pontosan és precízen dolgozik, de a körítés.... Bár csinálja csak, elvan vele. Egy 40 centis gyümölcsfához ásott pl akkor gödröt, amibe én is bele tudtam állni... De csinálja csak, ő sem szól bele, ha nincs elmosogatva, vagy nincs tökéletes rend, ami 4 gyerek mellett lehetetlen.

Az én párom iszonyatosan lassú és ráérős. Ha sietni kell valahova, és szaporábbra kell szedni a lépéseket, van hogy már lent vagyok a lépcsőház előtt, amikor ő még csak az első fenti emeletet hagyta el. Ha gyorsan kell valamit csinálni, akkor mire átmegy A-ból B-be valamiért, én 2x megjártam volna azt az utat. :) Ilyenkor viccesen megjegyzem, hogy megvárjuk míg lemegy a nap? (vagy hasonló dolgokat). Veszi a lapot és megpróbálja magát összeszedni, de ő ilyen. :) Mondjuk 2 méter magas, alapjában véve is kicsit "lomhább" a nyúlánksága miatt.

Ha valami házimunka vár rá, akkor képes órákig tologatni, míg nem megcsinálom én, mert már idegesít. De egyébként ilyeneken nem vitázunk, max. megjegyzem neki. :) És szeretem így, ahogy van. Néha még mosolyt is csal az arcomra, hogy én már a parkolóban vagyok a kocsinál, amikor ő még csak jön át az úton. :D

23/N

Vannak aranyosan bosszantó dolgai, pl. meg akar halni, mikor náthás, mindig "sír", mikor ágyneműt cserélek (semmi dolga ezzel, szóval nem vagyok képes rájönni, miért :D), a zoknijait hajlamos a lakás minden pontján szerte-szét hagyni.

Amiket te írtál, kérdező, én már nem tudnám az aranyos kategóriába sorolni, sőt. Ha valóban rád hárul a házimunka legjava (vagyis minden?), akkor neki semmi alapja beleszólni ilyen triviális dolgokba, hogy hol a liszt pl. Ilyesmiken még anyósommal sem vitatkoztam össze, pedig együtt élünk, és mindkettőnk elég bogaras tud lenni bizonyos kérdéseket illetően.

Ha nekem a (nemsokára) férjem beszólna ilyesmiért, azonnal a kezébe adnám a vasalót/lisztet bármit, és megmondanám, hogy akkor vasaljon ő, tegyen rendet a kamrában tetszése szerint stb.

@09:57:

Ugye te egyedül élsz? :-D

Egy párkapcsolat nem arról szól, hogy hogyan lehet ütköztetni az álláspontokat, és nem is arról, hogy kinek van, vagy legyen igaza.

Teljesen felesleges dolog élezni a konfliktushelyzeteket, sokkal célszerűbb csillapítani, elterelni, feloldani.

Természetesen nem mindig könnyű dolog, de az ember azért ésszel úrrá tud lenni az első haragján. Ha valaki mindig "megmondja az igazit", az nem túl sok jóra vezet.

Többet ésszel, mint ész nélkül! :-)

Hát azért ezek nem apró dolgok, amikről a kérdező beszámolt, még ha annak is tűnnek.

Apám volt ilyen rigolyás, ha egy kép ferdébben lógott, vagy nem raktunk el valamit azonnal, vagy volt egy csepp víz pl. a kád szélén...Hát, hallgathattuk egész este. MINDENRE volt egy megjegyzése, ez miért ott van, az miért úgy áll, ez hogy lett összehajtogatva stb. És nyilván anya is elrontotta az elején, mert csendben lapított, ahelyett, hogy megbeszélte volna.

És nem trükközni kell ilyenkor, hogy eltereled a figyelmét, mert az csak késleltetése a konfliktusnak, nem megoldása. Szépen meg kell fogalmazni ilyenkor a problémánkat, érvelni, hogy miért esik rosszul stb., nem sunnyogni, mert akkor nem esik le a másiknak, hogy milyen szinten idegesítő, amit csinál.

Ha néha fordul csak ez elő, nem annyira bosszantó, de napi szinten már terror, előbb-utóbb elszakad az a bizonyos cérna.