Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek? Nem szeretném elveszíteni a férjemet! Bővebben lent!
Imádjuk, szeretjük egymást, de amióta a kislányunk betöltötte az 1 évet azóta minden megritkult. Miután elalszik a pici, suttogva tudunk beszélgetni, hiszen minden neszre felkel. Van hogy tv-t se nézünk, hanem egyből alszunk. De altatás közben se beszélgetünk, mert akkor sosem aludna el. Ölelgetések, puszilgatások nagyon ritkán vannak. A párom úgy fogja fel ezt a dolgot, hogyha én nem mondom, vagy nem ölelem, akkor ő sem mondja hogy szeretlek és ő sem ölelget engem. Van, hogy úgy telnek el a napok, hogy nem öleljük meg egymást és nem pusziljuk meg egymást. Szüleimmel együtt élünk. Előttük eszemben sincs ölelgetni, puszilgatni. (alapból se vagyok az a nyáladzós fajta) Sehova nem járunk el pl vacsorázni, Mc Donald's, semmi egyéb apró kiruccanás nincs az életünkbe. Az életünket sajnos teljesen megkeseríti a férjem munkahelye. (Váltásról semmi esély nincs. Már hónapok óta önéletrajzokat adjuk be és küldjük el új munkahelyekre, de semmi válasz sehonnan.) Őt szinte lehetetlen felvidítani, mert mihelyst eljön a munkába indulás előtti nap, már agyilag ott van. Itthon a szüleimmel való kapcsolat se 100%-os. Beszélgetni a férjemmel, csak akkor tudunk nyugodtan, ha elmegyünk sétálni. Mert itthon mindent hallanak.
A kollégiumi időszak alatt (egy fősulira jártunk és egy koliba és szobába laktunk) élettel teli volt a kapcsolatunk. Öleltük, puszilgattuk egymást, nevettünk nagyokat, bohóckodtunk. De az utóbbi hónapokban semmi ilyen nincs. Imádom, szeretem, meghalnék a férjemért és ő is értem! Szerintetek mi lehet a gond? Milyen programot vezessünk be? Jelöljünk ki napokat, amikor ez a nap a nevetésről fog szólni, a másik nap az ölelgetésről stb stb.
Legyetek hálásak a szüleidnek, hogy ott élhettek. Szükségmegoldás, nyilván, ha sok pénzetek lenne, akkor már az első naptól kezdve külön kezdtétek volna a közös életetek felépítését.
Arra viszont törekedj, hogy önálló családként éljetek! Ne anyukád főzzön a férjedre, hanem te. És ne a szüleid döntsenek a dolgaitokban, hanem te és a férjed! Amennyi hátránya van az együttélésnek, van annyi előnye is: van kire bízni a gyermeket, ha kicsit kiruccannátok, esetleg bevásároltok, ügyet intéztek viszonzásképpen. De óriási tapintat, alkalmazkodóképesség kell mindenki részéről.S vita esetén te a férjed felé húzz - esetleg ezt meg is beszélheted a szüleiddel - , ne érezze, hogy ő itt kívülálló, összefogtok ellene. Inkább legyetek szűkösen most ott fent, de viszonylag önállóan. A boldogságot kis helyen is meg lehet teremteni:)Tehát alakítsatok ki egy kis konyhát, hogy a reggeli, vacsora intim környezetben teremtődjön meg, s a gyermek is szokja meg, hogy mi a család.
Elmeséled, mi a konfliktus a közös főzéssel? Hogy-hogy nem bírtátok megoldani?
Én még mindig ott látom a probléma kulcsát, hogy gyerekszoba kell, hogy kettesben tudjatok lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!