Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem egyfolytában hazudozik, lehet ez ellen tenni valamit?!
válasza:"Ha lett volna annyira őszinte hogy bevallja, lehet próbáltam volna menteni, bár nem feltétlenül lett volna értelme akkor sem. :/"
Nem volt őszinte és így is mented.....szóval csak egy indok számodra, hogy miért ne lépj!
Tudod, ez most lehet fájni fog, de sosem értettem azokat, akik síránkoznak, és közben semmit nem tesznek azért, hogy változtassanak. Persze mindenre van kifogás, tudom!
De ha annyira sz-r lenne, mér te sem itt lennél!
válasza:Vâlófèlben vagyunk mi is. S felesègem pont olyam mint te. Csak hajtja a sok hülyesèget
Isten óvjon az ilyen nöktöl!
válasza:Nézd,minden megvalósítható,amit meg is akarsz valósítani.Nyilván nem könnyű,nem kétperces folyamat,tudom,sok az anyagi akadály és ott a gyerek is,de aki akar lépni,az tud is lépni valamerre.Először is be tudod adni a válókeresetet.
A másik dolog,hogy aki képes ilyen mértékben megsebezni lelkileg,az nem életed szerelme.Az egy tévedés.
Köszönöm az eddigi válaszokat, bár hazudnék ha azt mondanám ilyenekre számítottam...
Úgy látom mindenki azt gondolja micsoda egy gonosz házisárkány vagyok, és csak a szám járatom, közben nem teszek semmit. A házisárkányságról nem tudok érdemben nyilatkozni, nyilván nekem is vannak rosszabb napjaim amiket esetleg a környezetem is észrevesz, esetleg idegesítő is lehet. Viszont teljes gőzzel az új életre koncentrálok, és igyekszem minden feltételét megteremteni. Akik azzal vádolnak hogy biztos azért nem költöztem még el mert nem akarok, szeretném megkérdezni, hogy az én helyzetemben miként tennének? Tehát a körülmények: van két pici gyerekem, egy hitellel terhelt közös ház, 0 segítség mind anyagilag mind természetbenileg, egy év gyed, munkakeresés egy év múlva. Várom a válaszokat ki miként oldaná meg! Egy havi albérlet+rezsi pénzt tudtam eddig félretenni. Tehát?
válasza:Kedves Kérdező !
Nem irigyellek, én is voltam hasonló helyzetben, ráadásul az én férjem durva is volt. Otthagytam csapot-papot, egy pici gyerekkel elköltöztem albérletbe.
Talán ma már másképp tennék. Akkor nem tudtam felmérni a várható nehézségeket.
Nehéz helyzetben vagy, két gyerekkel, kétségek között, közös lakásban a kiszolgáltatottságoddal visszaélő férjeddel.
Én nem arra biztatlak, hogy hagyd el, arra sem, hogy vedd el a telefonját, meg hogy "kötözd magadhoz".
A férjed nem a tulajdonod, nem birtokolhatod a gondolatait.
Bármilyen nehéz is, tedd félre a sértettségedet. Foglalkozz a gyerekeiddel, teremts magad körül békét, olyan otthont, ahova szívesen megy haza a férjed. Tegyetek nagy sétákat a gyerekekkel, keresd fel a barátnőidet, aztán várjátok a férjedet sok szeretettel, meleg, barátságos otthonnal, finom főtt étellel. Ne faggasd, hogy kivel, mit beszélt, ne feszegesd a múltat, a megcsalást (sokszor azzal, ha nem beszélek valamiről, többet mondok el). Csacsogj, légy felszabadult. Hívd meg a szüleiteket, a barátaitokat.
Tudom, hogy ez nagyon nehéz, de gondolj bele, te szívesen mennél úgy haza, ha ott örökké a fejedre olvassák, hogy egy tróger vagy.
Magadnak is tartozol azzal, hogy mindent megpróbálsz, amire akárcsak egy kis esély is látszik - nemcsak magadért.
És a valóság, ha mégis úgy döntesz, hogy otthagyod : albérletet kell fizetni és mindent nulláról kell kezdeni, eltartani a két gyereket. (Biztos, hogy a bíróság neked ítéli a gyerekeket ?) Dolgoznod kell, a pici fiadat be kell adnod a bölcsődébe, ahol minden betegséget összeszed. Közben meg ott hagyod a férjednek a közös lakást, ahova odaviheti a szeretőit. Ha közös néven van a lakás, neked fizetned kell a törlesztést, attól függetlenül, hogy benne laksz-e. A lakáspiac telített, eladni szinte lehetetlen.
Gyerektartás ? Filléreket kaphatsz, s ha nem fizeti, beperelheted, hónapokig tart a per, s ha munkanélkülivé válik, behajthatatlan. Minden attól függ, hogy neki milyen dörzsölt ügyvédje van.
Ne haragudj, hogy ezeket leírtam - tapasztalat :(
Ha kérdésed van, írj privit.
válasza:Hát én pont az ellenkezőjét tapasztaltam :)
Elhagytam a "tróger" férjemet, kicsi gyerekkel, albérletben, kaptam munkát, beiratkoztam az egyetemre, és rá 2 évvel sínen van az életem, nyugodt vagyok, kiegyensúlyozott, anyagilag független, és végre párkapcsolatban élek egy olyan férfival, aki megbecsül, csak az első lépés volt nehéz...
persze a döntés a tiéd!
Utolsónak tiszta szívemből gratulálok! :)
Utolsó előttinek:
Próbáltam én menteni a menthetőt, de rájöttem, hogy én nem tudok így élni. Ha elismerte volna hogy hibázott, talán még most is próbálkoznék menteni a házasságunkat. De az önérzete neki többet jelent a családjánál. Amúgy meg nem szoktam a fejére olvasni, se ritkán se sűrűn. Amikor szóba hoztam a témát, akkor sem ordítottam, abszolút emberien próbáltam feltárni a miértekre a választ. Ő volt aki olyan szinten felháborodott ezen, hogy ordított velem. Nekem tiszta a lelkiismeretem. Sosem csaltam meg, sosem teremtettem félreérthető helyzeteket, mindig nyíltan elmondtam ha úgy éreztem problémám van, és mindig őszintén érdeklődtem, hogy ő hogy érzi magát a kapcsolatunkban, és érdekeltek a problémái, szerettem volna megmenteni az egészet.
A gyerekekkel szoktunk időnként közös programokat szervezni, és néha még viccelődünk is. De attól még hogy nem öljük egymást, bennem folyamatos a feszültség, amit már egyre nehezebben viselek. Egy férfival élek, akivel nincs közünk egymáshoz testileg-lelkileg. Neki van kapcsolata, én pedig csak vágyom rá, hogy egyszer valaki ismét átölel és azt mondja szeret... És a szex is nagyon hiányzik. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!