Nem akar házasodni, gyereket sem?

"Itt vagyok egyedül a nyakamban egy gyerekkel akire ha ránézek csak az jut eszembe, hogy milyen jó lenne, ha nem vállaltam volna."

Szegény gyerek, "boldog" gyerekkora lehet...add örökbe, ha ekkora nyűg.

Én tényleg nem értem ezt! Felnőtt emberek vagyunk...már aki...

Ha nem akar gyereket, akkor nem akar! Ne erőltesd!

Semmi jó nem származott még abból, ha valamit erőltettek!

Ebben a korban már tudni kéne felismerni a saját életünkben lévő fontosságokat és eldönteni, hogy a pár, aki mellettünk van, ebben társ lesz-e vagy sem!

Nos, ő ezek szerint nem társ ebben!

De hát akkor már döntöttél.

Tegyük fel, hogy a lány belemegy abba, hogy legyen gyereketek. Akkor is lesz benne egy vonóval. Sőt, annál többel is. Hiszen az egyik nagyszülője full roma lesz. És ha ezt nem fogadod el, akkor tényleg válts.

Nem érted?

Arról dönthetsz, hogy ki lesz a gyereked anyja, de arról nem, hogy milyen géneket örököljön.

Ha látszana rajta, akkor mi lenne, visszavinnéd? "Kösz, így nem kell!" - Nevelje tovább az az anya, aki ELEVE nem akart tőled gyereket?

Nézd, még ha akarna is gyereket, akkor is el lenne cseszve így a dolog, hogy azon parázol, nem lesz-e roma küllemű a gyerek, ha esetleg mégis, akkor mi van, ha nem fogod tudni szeretni , elfogadni, ha szégyenleni fogod, ha minden későbbi gyerekzűrért a génjeit hibáztatod?

Az meg a másik, hogy ebben a kérdésben (legyen-e gyerek) nincs olyan, hogy kompromisszum. Vagy neked lesz egy hiány és űr az életedben, vagy ő fog csak nyomás hatására, vagy hogy megtartson, vállalni egy gyereket.

Persze, vannak, akiknek "átkattan" az agya X éves koruk után, de erre ne építs.

Saját példa: exem volt ilyen házasság-gyerek mániás, míg én kategorikusan kijelentettem, hogy nem, gyerekről szó sem lehet (és igen, elég határozottan érveltem, hogy miért NEM LESZ gyerekem), akárhány év múlva sem, a házasságot feleslegesnek tartom, de ő csak tervezgetett meg álmodozott, én meg amikor meguntam, hogy ezzel nyúz, rálegyintettem. Szétmentünk persze, nem emiatt mondjuk. De most 30 fölött vagyok, és a véleményem változatlan, soha nem akarok gyereket. Ha összejönnék valakivel, az szerepelne az elsők között, hogy ezt tisztázzam, és ha a férfi gyereket akarna, akkor nincs kapcsolat, ennyi.

A lényeg, hogy szerintem ne erőltessétek.

Hát igen, elég szomorú, hogy az ilyen 11 es féléknek lehet gyerekük. Talán előbb kellett volna gondolkodni.... Az a szegény gyerek nem tehet semmiről. Megérdemelné, hogy normális anyja legyen:(

Kérdező: Mi a férjemmel mindketten akartunk gyereket. Sajnos úgy alakult, hogy az esküvőnk után alig pár hónappal kiderült, hogy miattam nem lehet.

Nagyon féltem, hogy a férjem emiatt majd el fog hagyni, hiszen mástól lehetne gyereke. Megszakadna a szívem, de meg is értettem volna, ha így dönt.

De ő nem akar. Azt mondta, ha tőlem nem lehet akkor ő nem akar mástól.

Nagyon megvisel a dolog, és még nem sikerült feldolgoznom , hogy sose lehetek anya, pedig ez minden vágyam.

Ezzel azt akarom mondani, hogy elérkezett egy olyan pillanat az életedben, amikor választanod kell. Ha gyereket akarsz, de a barátnőd nem, mérlegelned kell, hogy mit tartasz fontosabbnak. A gyereket, vagy hogy mennyire szereted a barátnődet.

Arra viszont vigyázz, hogyha a barátnődet választanád, soha nem hányhatod a szemére, hogy azt hitted majd megváltozik a véleménye, mert őszinte volt hozzád....

Szerintem választanod kell, ha nem is most, de előbb utóbb igen. Viszont ha még lehúzol vele pár évet, nem változik a helyzet, és akkor hagyod el, sokkal kevesebb időd lesz párt találni magadnak. Ami alapvetően nehéz dolog.

27/N

Hasonlóan gondolkozok, mint párod, ami a gyerektémát illeti.

A házasság az még éppen beleférne, de a gyerek semmiképp.

Volt is egy olyan társam, aki emiatt hagyott el. Érdekesen alakult a történet. Összejött egy lánnyal, 2 év után meg is lett a hőn áhított gyerek, de az exem mégis csak elhagyta, mert nem szerette igazán, és nem tudtak együtt élni normálisan. Utána bepróbálkozott nálam is újra, hogy azóta sem felejtett el, de nem akartam újra kezdeni, lévén most már gyerekes apuka, ami ugye azt jelenti, hogy gyerekkel együtt vállalnám újra. Azóta kiment külföldre dolgozni, gyakran ír, hogy szeret, és megbánta a döntését, de ezt nem nagyon tudom felfogni. Illetve annak idején megértettem, hogy miért hagy el, most akkor mégsem annyira az a fontos, hanem az érzelmek? fura.

Ezt csak elmeséltem, hogy ilyen is van, egyáltalán nem biztos, hogy neked is így alakulna. Simán megtalálhatod azt, akit szeretsz, és az álmaid is valóra válnak.

Csak egy ami fontos: tényleg olyan nővel vállalj gyereket, akit szeretsz, hogy aztán ne az annyira akart gyerkőc szívja meg, hogy mégis elhagyod őket.

33N

"Hát igen, elég szomorú, hogy az ilyen 11 es féléknek lehet gyerekük. Talán előbb kellett volna gondolkodni.... Az a szegény gyerek nem tehet semmiről. Megérdemelné, hogy normális anyja legyen:("

Normális anyja van képzeld. Semmit nem érzékel ebből, szeretetben él, szeretettel nevelem. Igen, gondolkodtam előre, de azt tényleg nem hittem volna, hogy a párom olyanná válik, akit messziről kerülök alapesetben. Erre nem lehet felkészülni. Ne is lehessen gyerekem csak azért, mert én be merem vallani, hogy hibáztam? Tudod hány nő van így? Csak maguknak sem merik bevallani, nem hogy másnak!