Megvan mindenem mégsem vagyok boldog. Van ezzel így más is?

A munkám elég friss dolog, festőként dolgozok bár nem szakmám. Nem mondom hogy álom, de jól elvagyok, nyugodt vagyok, bár nem tervezem örökké ezt csinálni vannak terveim.

A fő probléma "természetesen" a felségnél van. Nem tudom miért, egy ideje úgy érzem múlik a dolog pedig probálkozok, talán ennyire még sosem volt kiegyensúlyozott a dolog, nagyon szeret és igazából én is őt de már nem úgy. Ez a legfőbb ok. Nagyon adunk egymásnak, mégis ezt érzem. Lehet én bolondulok meg már, de egy fél éve folyton azt érzem valahogy ennek vége lesz. De nem akarom bántani, ha elválnék nem tudnám nézni ahogy megéli, mert egy világ omlana össze. Ezért inkább haladunk tovább mint eddig, csak kezdek tartani tőle hogy nem jön vissza aminek kéne. Egyébként 4 éve élünk együtt.

A vallás nem az én asztalom, próbáltam de nem segített sokat, sőt.. csak felborult a világképem. :P Mindenesetre örülök neki hogy neki ez így sikerült.

Őszintén ami a legfontosabb, hogy én pontosan tudom mit kellene csináljak ahhoz hogy úgy érezzem rendben vagyok. Most azt érzem hogy nem a saját életem élem, élek úg yahogy élni kell de ez nem az enyém. Viszont azért nem megyek a magam útján, mert egy családért vagyok felelős, egy kisgyerekért, és egy csodás nőért aki szeret. Nem akarok nekik rosszat, nem vagyok önző. Csak közben zavar a háttér, hogy belül szürke vagyok.