Jó dolog ha egy feleséget eltart a férje?

Átmenetileg én is eltartott lettem. Hosszú történet, így alakult, ha a második gyerek is betölti a 3. évét, majd megyek dolgozni, addig is tanulok, amennyit csak tudok.

Egy kicsit felemás érzés. Nem vágja a fejemhez senki, hogy én csak itthon vagyok, (mosok, főzök, takarítok, gyereket nevelek), de egyrészt nem vagyok boldog a házimunkától, valami többet is szeretnék, másrészt nem jó dolog, hogy bármi kell, a férjemtől kell kérnem. A gyereknevelés része sokkal kiegyensúlyozottabban megy így, stresszes munka mellett nem tudnék ilyen nyugodt lenni a gyerkőccel. Az nagyon jó érzés volt, hogy korábban megvehettem magamnak úgy egy ruhát, hogy tudtam, megdolgoztam érte, megérdemlem, és nem jelent különösebb terhet a csalási költségvetésre nézve. Viszont lelkiismeret furdalásom volt, hogy a sok túlóra miatt alig van idő a gyerekre. A férjem jól keres, de ha megbetegszik, vagy történik vele valami, akkor probléma van. Igyekszem felkészülni, hogy a gyereknevelés után vissza tudjak menni egy jó munkakörbe. Hosszú távon nem bírnék itthon "ülni".

Ha saját vállalkozásban részt vesz, az sem számít szerintem annak.Szerintem azok az eltartott nők, akik nem átmenetileg, vagy gyesen vannak otthon, hanem azok, akik éveken, évtizedeken át ülnek otthon, és nem kényszerből, mert nem találnak munkát, hanem nem is keresnek. Apa adja a lóvét, ő meg tesz-vesz otthon, mint 100 évvel ezelőtt. És arra hivatkoznak, hogy az is munka.

Csak hát a háztartást, a gyerekeket azok a nők is ellátják, akik este 6kor esnek haza a munkából, mert a tányérok nem mossák el magukat, a gyerek nem neveli fel saját magát. Így ha a háztartásbeliség munkának számít, akkor a dolgozó nők 2 műszakban tolják egy életen át.

Másrészt, mi van akkor, ha a férj lesérül, megbetegszik, kirúgják, elválik...stb? egy 25 éves diplomás embert is alig vesznek fel mostanában dolgozni, nemhogy egy 40 éves háztartásbelit, akinek semmi munkatapasztalata nincs, életében nem dolgozott, mert eltartották.

Harmadrészt engem nem elégítene ki szellemileg, többre tartom magam annál, hogy másra támaszkodjak egy életen át, kiszolgáltatottan neki, mint egy gyerek.

Bizonyos szempontból jó lenne, mondom is miért /ebből több indokom is, mivel nem vagyok eltartott:D/:

Ha lennének gyerekeim, például minden nap velük lehetnék, nem kéne melóból oviba rohanni, túlóra miatt gyerek ott várna, hogy mivan, miért nem jövök...szóval a gyerekek miatt könnyebb lenne, ha csak rájuk szentelhetném a napot.

AZon kívül több idő maradna a háztartás vezetésére, és garantáltan minden nap meleg kaja lenne /mostanába heti 1x van mirelit, vagy simán szenyó, ami nem gond, nem halunk éhen mindenesetre/.

Több időm maradna vásárlásra, amivel spórolhatnék, mert általában nincs időm végigmenni 4 szupermarketen és a piacon, hogy hol olcsóbb a tej. Ha több időm lenne, hogy jobban kitapasztalnám, mert jelenleg majdnem mindent egy helyről vásárolok.

És az utolsó érv, nem lennék ennyiszer fáradt az esti hancúrhoz, a főnököm nem abajogna egész nap a fülembe, és nem lennék a nyomás miatt feszült, hiszen egy otthoni légkör sokkal nyugalmasabb, mint a teljesítmény centrikus munkahely.

És az eltartottság elleni érv: sok nő unja magát otthon, felnőtt beszélgetésre vágyik, vagy épp kihívásokra a munkahelyén. Azért mondjuk 6 év Gyesen már biztosan kiverné sokmindenkinél a biztosítékot, muszáj ilyenkor a környezetváltás!

Engem úgymond eltart a párom, mert ő fizeti a rezsit, a lakbért és a kaját. Saját pénzem is van, kis ösztöndíj, kis munka, de ez nem lenne elég semmire, így magamra költöm. Táska, smink, mozi, stb. Ez kb havi 30ezer.

Viszont egyáltalán nem függök tőle, hiszen ha bármi történik visszaköltözöm a szüleimhez. Ott még főznöm se kell, takarítanom se, semmit. Azért élek mégis itt, mert szeretem a párom és jól érezzük így magunkat.

L21

" Egy ffi társalgási igényét nem elégítheti ki, amikor hazamegy és miről beszélgetnek?"

Ez ma már nem feltétlenül igaz, mert az interneten keresztül mindenki minden információhoz hozzáfér.

Az eltartottak körébe én csak azokat venném, akik szándékosan, tervezetten nem dolgoznak, és nem is akarnak. Az átmeneti munkanélkülieket, gyes-en lévőket, még tanulókat nem ide sorolnám, mert a kérdés szerintem nem erre vonatkozott.

Egyébként nem jó, ha a feleséget a férj tartja el. Rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerül.

Én eltartott vagyok sajnos, és mondhatom, nagyon nem jó:(

megalázónak érzem, sajnálom a férjemet, hogy az ő nyakába szakad minden felelősség, sajnálom, hogy nem tudok hozzájárulni az életünkhöz anyagilag:(

hosszú a történet de megpróbálom leírni röviden.

3 szakma+érettségivel, érettségi után kezdtem el munkát keresni 20 évesen 2006-2009 nyaráig.

Mindig azért utasítottak el mert nincs munkatapasztalatom, a másik meg az a helyzet volt, amikor jutalékos rendszerbe próbáltak beszervezni. Sajnos ezt viszont nem tudtam vállalni, mert nem volt pénzem arra, hogy bejárjak (bérlet) és vagy kapok fizetést, vagy nem alapon.. remélem ez érthető. Mert ugye ha valaki nem akar vásárolni, az nem az én hibám, de ha nem vásárol, nem kapok fizetést se.

2009 nyarán jött az ötlet, hogy visszamegyek a suliba.2 év alatt letettem a negyedik szakmát is jogi asszisztens: jeles lett a szakvizsgám. Hozzátenném, hogy suli alatt is kerestem munkát. 1 darab állásinterjúra nem jutottam el, mert fel sem hívtak.

utána 3 héttel kaptam munkát. Ott közölték , hogy a betanulási idő 6 hónap. Imádtam, nagyon klassz munka volt. Bár a betanító elég paraszt...ordítozós, stb... Viszont 2 hónap után elküldtek, mert egy ott dolgozó ismerősének van munkatapasztalata, így nem kell betanítani, őt vették fel helyettem.... na mondom klassz.

Elkezdtem tovább keresni. Ha behívtak interjúra egyáltalán, megint azzal küldtek el, hogy nincs munkatapasztalatom, vagy a jutalékrendszeres cucc. Azt megint csak nem tudom elvállalni.

2011 szeptemberétől 2013 januárig voltam itthon, mert egyszerűen nem vettek fel sehová. akkor januárban lett egy részmunkaidős állásom, de nagyon keveset fizet, és a biztosítást magamnak kell fizetni. Tehát remélem érthető, hogy ezt még önéletrajzba se írhatom bele, mert nem számít munka viszonynak, viszont nincs más.

Próbáltam irodai munkát első sorban, aztán mondjuk bolti eladóit keresni cipő, könyvesbolt, ruhaüzlet...ilyenekre hívtak be, aztán már takarítói munkákat is néztem, egyre be is hívtak interjúra. Mennyi tapasztalatom van: mondom: mivel nem találtam állást, házimunkás tapasztalatom van. Erre válasz: az nem munkatapasztalat.

Hát ennyi....

Munkaügyi hivatalba be vagyok jelentve amióta leérettségiztem. Az ég világon semmit nem segítettek.

Az a fizetés amit most kapok arra jó, hogy félretegyük, hogy legyen mégis valami tartalék. És a férjem pénzéből élünk. Néha még így is gond, hogyan megyek el egy állás interjúra, ha egyáltalán behívnak, mert ugye az útiköltség....

Próbáltam munkaközvetítőt is régebben. Kaptam 10 állás hirdetős lapot, mindet felhívtam, sehová sem kellettem munkatapasztalat nélkül. Ráadásul lehúztak pénzzel is. de ennek nem dőltem be még egyszer.

Most árulja el nekem valaki, hogy mit lehet ezzel kezdeni? Hogy lehetne ebből kitörni?

Tipikus ördögi kör: munkát keresek-nincs munkatapasztalatom nem vesznek fel- suliba megyek új szakmával, kitúr egy protekciós- újra keresek- de 2 hónap az nem munkatapasztalat.....A mostani is csak minimális pénz, nem szabályos viszony.

Nem tudom mit csinálhatnék még:(

Igen , piszok szar eltartottnak lenni, szívesebben csinálnék valami hasznosat, lennék emberek között, legalább 80 ezres fizetéssel, szabályosan, úgy, hogy az munkatapasztalatnak számítson. Igazán nem kérek sokat....

De egyszerűen NEM VESZNEK FEL SEHOVÁ.