A ti párotok is mindig megkoszoni az ételt, és akkor is megeszi, ha épp nem sikerult? Olyan jo érzés nem?

Én egészen jól főzök, de azért előfordulnak bravúros esetek:D

Meg szokta köszönni.

Ezzel a fáradozást, és a szándékot is megköszöni, hiszen nem szándékosan rontottam el.

Jól esik, igen.

"A ti párotok is mindig megkoszoni az ételt?"

Csak ha felismeri, hogy mi is az...

én nem érzem úgy, hogy a szemembe hazudik, főleg mivel nem válogatós így tényleg nagyon szarnak kell lennie ahhoz, hogy ne feleljen meg neki, de olyat nem teszek elé. Én sokkal kritikusabb vagyok a kajával. Én szoktam mondani, hogy legközelebb mit fogok másképp csinálni. Ő max. rám hagyja és közli, hogy mondjuk neki így is finom.

Megköszönni meg alap, hogy megköszönjük. Ő amúgy nem volt ilyen, tőlem szokott rá, de mi mindig Jó étvágyat!-tal kezdjük, majd Köszönöm!-mel fejezzük be, amire a válasz az Egészségedre! attól aki csinálta. Nekem fura, ahol nem mondják.

Igen, én mindig megköszönöm.

Alapvetően jól főz a feleségem. Leginkább a sózással van gondja , ha van. Együttlétünk bő 3 és fél éve alatt 4-5 alkalommal volt olyan hogy sikerült neki elsózni a kaját. De akkor sem volt ehetetlen. Illetve ő képes csípősre csinálni a krumplipürét is. (bors) Az viszont finom:)

Fűszeresebben főz , mint annó édesanyám.

Hamar hozzászoktam a főztjéhez, már a kapcsolatunk eleje óta csinál finomságokat, szeretem.

Egyszer annyira megszaladt neki a fűszer a rántottába, hogy zöld lett. Na az a kukában végezte:)

Viszont áldom érte , hogy tud palacsintát sütni, amit imádok. Anyukám nem tudott:)

Viszont mindig megkérdezi, hogy rossz lett e a kaja, és ha esetleg sósabb a kelleténél, azt is megmondom neki, de sosem bántóan. Így is rosszul érzi magát miatta.

24/F

Megköszöni, ahogy fordított esetben én is, ez szerintem alap társasviselkedés mindenki esetében.

Blamálni nem nagyon szoktuk az ételt, ha valami tényleg nagyon nem jó azt úgyis látjuk, megemlítjük, elhülyülünk rajta. Inkább a fiunk szokta leszólni a főztömet... :) Ha valami nagyon jól sikerül azt általában megdicséri. Ha magától nem akkor egy kis ösztönzésre :)

Megköszöni mindig.

Nagyon ritkán rontok el ételt.

Egyszer volt olyan,hogy nagyon rosszat sikerült főzni,és én épp nem voltam éhes,igy csak neki szedtem,de meg sem kostoltam,hogy jó-e.Ő meg ette szépen,csak az arca volt furcsa.Megkostoltam,szörnyű volt,-új recept volt.Nem mert szólni,hogy nem finom :)

Csináltam mást,és megigértettem,hogy mégegyszer nem eszi meg ha nem finom.

Bár azóta berögződött,hogy mindig megkóstolom amit elé teszek.