Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen tervekkel közös jövő? . Vagy csak a hormonok hisztije lenne? .
Még a történet elején: 23 hetes terhes vagyok.
A múlt héten bejelentette a férjem, hogy megkapta álmai munkáját, végre (szerinte...) Nem mást, mint egy olaj kutatóhajón dolgozni Norvégiában.
Igazából nagyon büszke vagyok rá és tudom, hogy milyen régóta várt már erre a lehetőségre.
Nem is kérdés támogatom és mellette leszek, amíg bírom. De, 4 hetet dolgozna és 4 hetet otthon lenne, nekem sok nélküle ez a 4 hét... És a legfőbb gond, októberben kell kezdenie a kiképzést, ami 4 hónap, addig nem jöhet haza, én meg már nem nagyon utazgathatok. És pont a kisfiunk születése után tudna csak hazajönni...
Tudom, hogy mások is élnek így és nagyon boldogok, de én egyenlőre kilátástalannak látom a helyzetet, bár valószínű, hogy csak a hormonok.... Túlságosan is érzelgős lettem...
Szóval olyan anyukák/feleségek megerősítését várnám végülis akik hasonló helyzetben vannak. Ti hogy bírjátok? Hogy lehet ezt kezelni, hogy tulajdonképpen alig látjuk majd egymást? És a gyerek?.. Hogy fogjuk így együtt nevelni? Nem lesz ebből elhidegülés?
A férjemmel nagyon sokat beszélgetünk erről, de Ő csak nyugtat, meg a pénzzel jön, ami tényleg nagyon jó, de ahhoz nem tudok odabújni este és még a kisfiunk nevelésében sem segít....
Ne haragudjatok ha zavaros, de nagyon ki vagyok borulva...
Igen, tudom, hogy jónak számít. Azért is írtam sokszor, hogy tuti a hormonjaim hisztiznek csak, csak nagyon nehéz kontrollálni.... Jelenleg elég egy híradót megnéznem és tuti elsírom magam, pedig sose voltam ez a hiper-szuper érzelgős típus...
Egyenlőre még anyósékhoz közel élünk, az én szüleim 4000 km-re vannak, de amúgy sincs jó viszonyom velük... Főleg nem anyuval, így anyós lesz mellettem mindenhol, ahogy eddig is az elmúlt 4 évben, mióta a férjemmel együtt vagyunk. Mindig is a saját gyerekeként kezelt és most is nyugodtan számíthatok rá, már készül az Ő házukban a szobánk a babával, szóval Ők mellettem van, sógor meg após nem különben persze!
Nem, eszem ágában sincs választás elé állítani hogy mi vagy a munka, vagy hogy nem mehet. Nem, nem! Ilyenről szó sincs és nem is volt soha. A legelső randijaink egyikén közölte velem, hogy neki ez az álma és ezért tanul és dolgozik. Ő is elfogadta az én munkámat, pedig neki se volt egyszerű :)
Csak nagyon félek az egésztől, kicsi gyerekkel,új országban, úgy hogy még sokáig a férjem sem lesz mellettünk, azt sem tudom, mit merre találok majd... Sok még a kérdés... Hogy fogjuk bírni...
Sajnos amíg a hajón lesz csak heti egyszer fogunk tudni beszélni... Bár nem tudom, egyenlőre ezt mondja, ez a fix.
25 éves vagyok és igen egyenlőre félek,de nagyon is mert első gyerek lesz... Nem olyan, mint az unokahugik, akiket ha megunok csak visszaadom :D
Igazából ez is derült égből villámcsapásként ért, mert pont egy éve kaptam meg az orvosi papírokat a meddőségemről.... Soha nem is reméltem, hogy nekem gyerekem lesz, soha nem is készültem rá, így éltem 13 éves koromtól, hogy nekem nem lehet soha.... De most úton van a kicsi csoda :)
Ne haragudjatok tényleg, de nagyon dolgoznak a hormonok :D
válasza: válasza:Igen 4 hetet akkor is távol lesz tőlünk, de legalább amikor nem dolgozik, akkor végig együtt lehetünk, nem kell elvesztegetnünk napokat az utazás miatt. Heti 2 alkalommal van repülő a mostani lakhelyünk és Norvégia között, így lehet hogy 3 nappal később jönne hozzánk és 3 nappal hamarabb már mennie is kellene vissza vagyis máris csak 3 hetet lehetnénk együtt, nem négyet.
Igazából tudom jól, hogy a kisfiunknak is Norvégia a legjobb választás, a lehetőségeink közül, felnőni. És a férjemnek is ez álmai munkája. Én meg tudok dolgozni bárhol, az én munkámat nem befolyásolja. Hosszú távon a férjemnek és a fiamnak ez a legjobb választás, ez 1000%!
Csak tényleg nagyon félek, hogy mennyire működhet egy relatíve távkapcsolat.... Mert tényleg csak negatív példákat látok magam körül... Egyedül anyós és após példája van előttem pozitívnak, Ők éltek 14 évig hasonlóan és még mindig együtt vannak és jó rájuk nézni mennyire szeretik egymást...
A kicsi fiunk pedig tényleg Isten nagy ajándéka :) Miatta végig csinálunk mindent! És tudom, hogy a férjem is miatta csinálja és a pici életét akarja megalapozni és segíteni. Kezdem belátni, hogy én vagyok a legszerencsésebb nő a világon, de ezek a fránya hormonok kiidegelnek :D
válasza:Már bocs, 9-es, de ha terhes lennék, én is pánikba lennék esve egy gyerektől. Pedig két húgom van olyan korkülönbséggel, hogy segítettem őket fürdetni meg tisztába tenni. Nem mindenki születik tökéletes anyának, és inkább féljen tőle, mint hogy elbízza magát. Szerintem semmi gond nincs azzal, hogy elsőre még nem tudja, mit hogyan kell csinálni. Majd belejön.
Kérdező, legyél erős. Ha jól számolom, decemberben szülsz, ugye? A férjed októberben megy ki, január végén jöhet haza?
Tudom, hogy most hosszúnak tűnik, de el fog telni ez az idő is. Valószínűleg mire a pici 3-6 hónapos lesz, már utazhattok, ami azt jelenti, hogy tavasszal, nyár elején már együtt lesztek Norvégiában. Addig is, januártól 4hetente szintén együtt lesztek.
Nehéz összeszedni magad, amikor így tele vagy hormonokkal, de most lesz időd felkészülni a dologra. Sőt, lesz egy ösztönző erő, hogy minél hamarabb önállósodj babanevelés terén. Amikor megszületik a pici, repülni fog az idő, de a szülés előtti egy hónap mindenképp nagyon nehéz lesz. Úgy kihordani egy gyereket, hogy a szerelmed nincsen melletted, szörnyen magányos tud lenni. Úgyhogy arra az időre keress valami hobbit, vagy szedd össze azokat a könyveket, amiket mindig el akartál olvasni, de sosem volt időd. Készülj a baba érkezésére, foglald el magad ahogy tudod.
Most én is távkapcsolatban élek, igazából néhány hét után egészen hozzá lehet szokni. Nálunk ez ugyan egyszeri alkalom, és nem olyan hosszú idő, de van egy rutinja. Én kiraktam a falra annyi cetlit, ahány nap elválaszt minket egymástól, és minden nap leszedek egyet. A megfelelő cetlikre ráírtam az odatartozó dolgokat, mint például Szeptember 1, Születésnap, Fizetésnap, Ügyintézés... Kész naptár lett belőle, ami minden nappal egyre rövidebb. Nem egyszerű dolog felfogni, hogy most nem térben, hanem időben közeledünk egymáshoz.
válasza: válasza: válasza:Párom is az olajiparban dolgozik, ő is hasonló beosztásban. Most már együtt lakunk, mikor itthon van, mikor nem, akkor egyedül vagyok. Annyi a különbség, hogy nincs gyerek. Én is bepánikolnék, ha lenne... :) Fogalmam sincs, hogyan viselném, már a gondolat is elborzaszt, hogy 1 hónapig nem is látná az apját...
Mi 2 éve vagyunk együtt, viszont régebb óta ismerjük egymást, már akkor is így dolgozott, mikor összejöttünk. Mikor távol van, nagyon rossz, hajlamos vagyok hisztizni, de szerencsére nagyon jól megvagyunk, semmi gond nincs. A távollétet én is egyre jobban viselem, most már feltalálom magam nélküle is. Na meg azért, hála az internetnek, meg telefonnak, a kapcsolattartás is egyszerű. Kitartást! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!