Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyen tervekkel közös jövő? . Vagy csak a hormonok hisztije lenne? .
Még a történet elején: 23 hetes terhes vagyok.
A múlt héten bejelentette a férjem, hogy megkapta álmai munkáját, végre (szerinte...) Nem mást, mint egy olaj kutatóhajón dolgozni Norvégiában.
Igazából nagyon büszke vagyok rá és tudom, hogy milyen régóta várt már erre a lehetőségre.
Nem is kérdés támogatom és mellette leszek, amíg bírom. De, 4 hetet dolgozna és 4 hetet otthon lenne, nekem sok nélküle ez a 4 hét... És a legfőbb gond, októberben kell kezdenie a kiképzést, ami 4 hónap, addig nem jöhet haza, én meg már nem nagyon utazgathatok. És pont a kisfiunk születése után tudna csak hazajönni...
Tudom, hogy mások is élnek így és nagyon boldogok, de én egyenlőre kilátástalannak látom a helyzetet, bár valószínű, hogy csak a hormonok.... Túlságosan is érzelgős lettem...
Szóval olyan anyukák/feleségek megerősítését várnám végülis akik hasonló helyzetben vannak. Ti hogy bírjátok? Hogy lehet ezt kezelni, hogy tulajdonképpen alig látjuk majd egymást? És a gyerek?.. Hogy fogjuk így együtt nevelni? Nem lesz ebből elhidegülés?
A férjemmel nagyon sokat beszélgetünk erről, de Ő csak nyugtat, meg a pénzzel jön, ami tényleg nagyon jó, de ahhoz nem tudok odabújni este és még a kisfiunk nevelésében sem segít....
Ne haragudjatok ha zavaros, de nagyon ki vagyok borulva...
Nem a hormonok,én terhesség nélkül is ki lennék borulva.
Férj,feleség,egy család,nekem ne menejn norvégiába olajat kutatni ha én nem mehetek vele,nekem az nem házasság hogy 1 hónap együtt,1 külön.
Nekem nem lenne megfelelő, ez a felállás, de te valamilyen szinten beleegyeztél ebbe, mikor egy olyan ffihez mentél hozzá, akiről tudtad, hogy ez az álma.
Én olyat nem ismerek, akik ilyen körülmények között boldogan élnek. Egy kamionos feleséget ismerek, aki utálja a férjét már és alig várja, hogy dolgozni menjen. De ez már a másik véglet... Biztos vannak akik tényleg boldogan élnek, de szerintem a félelmeid nagyon nem alaptalanok, főleg mert az időzítés sem lehetne rosszabb.
A közös jövőn gyerekvállalás előtt kellett volna elgondolkozni. Úgy tűnik, nem a semmiből jött neki ez a terv, valószínűleg évek óta erre készül, ezt nem is titkolta előled.
Mi 4 hetet voltunk külön a babánk pár hónapos korában, nekünk ennyi elég volt hogy eldöntsük: ezentúl vagy együtt, vagy sehogy. Szerencsére a férjemnek olyan a munkája hogy tudunk vele menni, illetve itthon is tud fejlődni, előre lépni szakmailag.
Ti nem tudtok vele menni?
Ezt a kérdést már feltetted! Akkor az volt a fő kérdés, hogy kiköltözz-e vele, illetve hogy egy ilyen munka során folyamatosan kell vándorolni országról országra és ez mennyire lenne neked és a benned lévő gyereknek teher...
Vagy nagyon hasonló, vagy azóta kicsit változott a helyzet.
Így ismertem meg, elfogadtam és még fél évvel ezelőtt én biztattam hogy küldje el a jelentkezését (én barom...), persze akkor még nem tudtam hogy terhes vagyok, rá 2 hétre derült ki....
Megbeszéltük már, hogy amint egyedül el tudom látni a picit megyünk utána Norvégiába, de előtte már nem szeretnék. Első baba lesz, fogalmam sincs, hogy megfogni hogy kell a gyereket, nem hogy egyedül ellássam, nulla segítséggel. Így én maradok anyósékkal amíg kell. Utána költözünk...
Kész káosz van a fejemben, ne haragudjatok de nagyon ki vagyok...
Nagyon félek ettől az egésztől... Imádom a férjemet és Ő is engem, minket és tudom, hogy miattunk csinálja, csak nehéz. És azt is tudom, hogy más a kicsi fenekét verné a földhöz, ha így gondoskodna róluk apuka ahogy rólunk... De nem tudom... Hátha van valaki itt aki hasonlóan él és megy nekik, mert sajnos én is csak negatív példákat látok....
Már bocs, 9-es, de ha terhes lennék, én is pánikba lennék esve egy gyerektől. Pedig két húgom van olyan korkülönbséggel, hogy segítettem őket fürdetni meg tisztába tenni. Nem mindenki születik tökéletes anyának, és inkább féljen tőle, mint hogy elbízza magát. Szerintem semmi gond nincs azzal, hogy elsőre még nem tudja, mit hogyan kell csinálni. Majd belejön.
Kérdező, legyél erős. Ha jól számolom, decemberben szülsz, ugye? A férjed októberben megy ki, január végén jöhet haza?
Tudom, hogy most hosszúnak tűnik, de el fog telni ez az idő is. Valószínűleg mire a pici 3-6 hónapos lesz, már utazhattok, ami azt jelenti, hogy tavasszal, nyár elején már együtt lesztek Norvégiában. Addig is, januártól 4hetente szintén együtt lesztek.
Nehéz összeszedni magad, amikor így tele vagy hormonokkal, de most lesz időd felkészülni a dologra. Sőt, lesz egy ösztönző erő, hogy minél hamarabb önállósodj babanevelés terén. Amikor megszületik a pici, repülni fog az idő, de a szülés előtti egy hónap mindenképp nagyon nehéz lesz. Úgy kihordani egy gyereket, hogy a szerelmed nincsen melletted, szörnyen magányos tud lenni. Úgyhogy arra az időre keress valami hobbit, vagy szedd össze azokat a könyveket, amiket mindig el akartál olvasni, de sosem volt időd. Készülj a baba érkezésére, foglald el magad ahogy tudod.
Most én is távkapcsolatban élek, igazából néhány hét után egészen hozzá lehet szokni. Nálunk ez ugyan egyszeri alkalom, és nem olyan hosszú idő, de van egy rutinja. Én kiraktam a falra annyi cetlit, ahány nap elválaszt minket egymástól, és minden nap leszedek egyet. A megfelelő cetlikre ráírtam az odatartozó dolgokat, mint például Szeptember 1, Születésnap, Fizetésnap, Ügyintézés... Kész naptár lett belőle, ami minden nappal egyre rövidebb. Nem egyszerű dolog felfogni, hogy most nem térben, hanem időben közeledünk egymáshoz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!