Tudnátok nyújtani egy kis lelki támogatást?

Köszönöm a válaszokat!

Ha itthon állami támogatással megyek egyetemre, az azt jelenti, hogy diploma után vagy 5 évig röghöz kötés van, vagy addig, amíg vissza nem fizetem a tandíjat az államnak. Tehát nagyjából 30 éves koromig nem tudnék életvitelszerűen külföldön letelepedni. És még akkor sem biztos, hogy bármilyen referenciaként működik az a diploma, amit itt megszereztem. Kezdhetném elölről az életem, de nem 20, hanem 30 évesen.

Tudom viszont, hogy ha kiköltözünk, még fizikai munkából is meg fogjuk tudni oldani, hogy pénzt tegyünk félre, feltéve, hogy csak egy szobát bérelünk.

Nem értem, miért hiszitek azt, hogy nem néztem a dolgoknak rendesen utána. "Külföldön nem tudsz házat venni, arrafelé nem szokás" - Az egész világon csak Magyarországon lehetséges házat venni, a világ összes többi részén bérleményekben laknak az emberek... Hiába van rengeteg ismerősöm, akik lakást vettek más nagyvárosokban világszerte, vagy kisebb városokban, vagy akár egy kertes házat vidéken, Belgiumban vagy a skót felföldön, vagy akárhol. Külföldön ez nem szokás, szóval halálunk napjáig lakást fogunk bérelni, ha külföldre megyünk.

Ha részmunkaidőben takarítok, vagy hostess vagyok egy butikban, már az is elég, hogy félre tudjunk tenni valamennyit, és akkor nem kell reggel 6-tól este 10-ig dolgoznom és két órát utaznom haza. Főleg, mivel 2 órát utazgatni a városból kifelé meg befelé sokkal drágább, mint városi szobát bérelni városon kívüli helyett.

Továbbra is rengeteg ismerősöm van, akik ilyen körülmények között még tanulnak is, vagy nyelvtanfolyamra járnak, vagy valamilyen szakmai felkészítésre. Mintha Magyarországon nem lehetne egyetem, nappali tagozat mellett is még dolgozni...

Mert ennek ez a módja, az ember kimegy, egy senkiként újrakezdi az életét és felhúzza magát a szamárlétrán, hogy egyre jobb munkahelye legyen, egyre többet tudjon félretenni, míg végül el nem jut oda, hogy letelepedjen (ami sok helyen még mindig sokkal egyszerűbb, mint Magyarországon). De ez ott kezdődik, hogy az ember esetleg néhány hónapig egy poloskás szobában alszik egy olyan lakásban, ahol penészes a fürdőszoba.

Az egésznek utána néztem, megterveztem, kismillió forrásból informálódtam. Tisztában vagyok a bevételekkel, a kiadásokkal, az adókkal, a lehetőségekkel. Tisztában vagyok a csalókkal, akik minimálbér alatti összegért lehúzzák a vendégmunkásokat. Pont azért félek, mert nincsenek idillikus elképzeléseim, és mert egyszerűbb lenne mégis itt maradni és egy olyan környezetben vergődni tovább, ahol teljesen értem a nyelvet.

Mindenki, aki kiköltözik és sikeresen megtelepszik, azt mondja utólag, hogy megéri. Szeretnék itt nem olyan emberektől válaszokat kapni, akik soha nem vágnának bele ilyesmibe és azzal nyugtatják magukat, hogy alapból lehetetlen. Kaptam már ilyen véleményt is, a vőlegényem családjától, meg egy tucat nyugdíjastól, és pont azért írtam ki ezt a kérdést, hogy biztasson valaki. Mert tudom, hogy nehéz lesz, és azt is tudom, hogy lehetséges. Meg persze azt is tudom, hogy innen már nincsen visszaút, mert a vőlegényem már kint van, lassan megkapja az első fizetését. Ha mégis úgy döntene, hogy visszajön, a családja kicsinálja, megalázza és kidobják otthonról, azután pedig ő is úgy megy egyetemre állami támogatással, ahogy akar...

Vannak barátaim, de feltételeztem, hogy találok itt a barátaimnál tapasztaltabb embereket, akik elfogulatlanul meg tudják osztani a véleményüket. Anélkül, hogy lenyomnák az aggályaikat a torkomon, és olyan dolgokat állítanának, amik egyébként egyáltalán nem igazak.

Ettől függetlenül várok még hasznos válaszokat, mert találkoztam már érett emberekkel ezen az oldalon.