Van itt olyan, akinek a sógora/sógornője tette tönkre a házasságát?

Nekünk is megmérgezte a házasságunkat a sógorom és a sógornõm is. Irigyek voltak ránk és még most is azok. Csak arra törekedtek, hogy mi is boldogtalanok legyünk mint õk a házasságukban. Egy idõ után megelégeltem és nagyon ritkán találkozunk, meggyülöltem õket.

Visznt ugy tesznek, mintha semmit sem csináltak volna.

Neked mivel ártottak?

Nos, kedves utolsó, én teljes mértékben megértem a kérdezőt. Önmagában nem érzed túlzásnak, hogy állandóan ott van? Na hát megnézném, téged nem zavarna e, ha mindig ott dőzsölne valaki nálad, meg ha a pároddal és a gyerekeddel szeretnél lenni, valaki mindig ott lenne a nyakadon, osztogatná folyamatosan a kéretlen tanácsokat és addig dumál, míg övé nem lesz az utolsó szó. Mert ezt megtapasztalom én is!!!

A sógornőm állandóan itt van, nem veszi észre, ha zavar, képes lenne akár éjfélig is itt ülni, a férjére meg nagyívben sz@r. Félreértés ne essék, nem az a baj, ha átnéz az emberhez, hanem az, hogy nem hagyja az embert levegőhöz jutni. Bele kell gondolni a kérdező helyzetébe is.

Nem voltunk házasok, egyetem alatt ismerkedtünk meg. Kolis voltam, ő albérletben lakott a testvérével, miután végeztünk mondta, hogy költözzek hozzá.

Ekkor még nagyjából jóban voltam az öccsével, viszont a barátnője ekkor se szeretett, aki szintén kolis volt, de leginkább náluk lakott, suliba se nagyon járt, csak bulizni. Nyilván nem tetszett neki, hogy az addig csendben meghúzódó, irányítható báty odahoz valakit, pedig neki ugyanannyi joga volt ott lakni, mint nekem.

Exanyós-exapós jó fej volt, ők is mondták, hogy nyugodtan menjek oda, mivel jól kerestek még azt is mondták, hogy nem muszáj fizetnem, persze azért adtam a barátomnak pénzt a rezsibe, feltöltöttem a hűtőt, stb.

Viszont csak projectmunkáim voltak, folyamatosan kerestem állandó munkahelyet, de nem kellettem sehová. Még a korábbiakból maradt megtakarításom, leginkább ezt éltem fel, de az öcsikéék - mivel szerintem nem hitt a bátyjának - azt gondolták, hogy ingyen lakom ott, nem is keresek munkát és csak kihasználom őket. Pedig végig igyekeztem, minden alja helyre jelentkeztem dolgozni, amikor "otthon" voltam akkor is takarítottam, bevásároltam, csekkeket mentem fizetni, takarítottam a másnapos kiscsaj hányását a konyhából.

Egyre gázabb lett a helyzet, vagy nem szóltak hozzám, semmibe vettek és kb. fellöktek, vagy ordítottak, kidobálták, tönkretették a cuccaim, (ovis módszerektől, a fogkefém wc-be dugásától kezdve a laptopom tönkretételéig), kérdés nélkül megették a kajáinkat, lejárató kampányba kezdtek ellenem, hogy egy számító k..rva vagyok és meglopom őket.

Megjegyzésként hozzáfűzném, hogy amikor végül otthagytam a társaságot pár cuccot búcsúzóul kiloptak a már előző nap összekészített táskámból, kipakoláskor vettem észre, de akkor már csak a képébe röhögtek az exemnek, hogy biztos utazás közben lopták el. Persze, a műszaki cikkeket lehet, de pl. fülbevalót a táska aljáról? A busz oldalában levő csomagtartóban?

Ráadásul a kedves öcsi rendszeresen a jelenlétemben csalta meg a barátnőjét, még a szüleik is a fiuknak falaztak, amikor random csajokat vitt haza. Nem is értem, hogy nem gondolt bele abba, hogy én, a "főellensége" végignézem, ahogy valami kisqrvát megdug a közös ágyukban, délelőtt kipaterolja, majd délután ártatlan arccal fogadja a barátnőjét. Vagy az exe feljár hozzá dugni, amikor az aktuális nem ér rá. Az otthagyott bugyira pedig azt mondja, hogy az enyém. Persze én is falaztam neki, a helyzet eldurvulásakor gondoltam rá, hogy fel kéne világosítani a barátnőjét, mekkora egy szemét alak. De aztán mégse mártottam be, azóta el is jegyezték egymást, még mindig szívből kívánom neki, hogy bukjon le az egyik kis kalandjával, megérdemli.

Arra is gondoltam, hogy talán azért kezdődött ez a nagy utálat, mert egy nap részegen rámnyomult, de visszautasítottam. Nem tudom, de már igazán nem is érdekel, egyébként se volt teljesen normális, pszichiátrián kezelték, drogozott, több egyetemi szakot elkezdett, de 1-2 félév után otthagyta. A barátnője meg egyrészt a saját érdekeit nézte, másrészt mindenben a barátjának adott igazat.