Vannak még manapság olyanok, akik szüzen házasodnak? Kinek mi a tapasztalata erről (negatív/pozitív/másodkézből/akármilyen)?

Nekünk karácsonykor volt az esküvő, és nem tudtam volna szebb ajándékot adni a férjemnek a nászutunkont, mint hogy ő lehet az első és egyetlen, akinek odaadom magam. És csak annyit mondhatok, hogy csodálatos volt! És amúgy nagyon jó azóta is a házaséletünk. EGy baromság, hogy manapság azt mondják a srácok, hogy "nem veszek meg úgy egy cipőt, hogy nem próbáltam előtte fel". A nők nem cipők, hanem értékes gyümölcsök! És nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én pl. nem szívesen harapok bele olyan gyümölcsbe, amit már tök sokan megcsócsáltak előtte. Lányok, tartsátok magatokat többre!

Amúgy visszatérve: a mi nászutunkat szerintem sokan megirigyelnénk, mert valóban egy új élet kezdete volt számunkra a nagy nap! És csodás élményekkel gazdagodtunk :-) Mindenkinek javaslom, hogy várjon vele, mert csak nyerni lehet vele...

Én ismerek ilyen nőt, aki tartogatja magát házasságig, de hátsó bejáraton beengedi a pasijait, na most kérdem én: megvan a szűzhártyája, az oké, de egy ilyen nő szűz?

Én csak ilyet ismerek, másmilyet nem, akármilyen lehangoló legyen is ez.

"Lányok, tartsátok magatokat többre!"

Ironikus tanács, miután elmondtad, hogy a legnagyobb ajándék, amit adtál, egy szűzhártya volt.

Nő vagyok és engem nem zavar a cipópróbálos hasonlat. Miért is zavarna? Így gondolom én is. Mi értelme az egésznek? Hogy majd házasság után derüljön ki, hogy valami nem működik? Hogy nem egyezik a vérmérsékletünk? Vagy frigid vagy impotens az egyik fél? Ja de akkor elválni sem lehet, mert a vallás :D

Mielőtt le lesz ribizlizve; egy pasival voltam eddig, de ha nem ő lesz a férjem, akkor sem érzem, hogy nem kellett volna vele lennem! Elég sok szarságot kellett átélnünk a szexuális életünkben és szerintem ha házasság után derült volna ki, nem éltük volna túl, mert akkor muszáj lett volna együtt maradnunk és megoldanánk, de így közelebb hozott!