Hogy legyek jobb feleség? Hogyan változzak? Mit tegyek, hogy elhagyjam a rossz szokásokat, és ne hasson rám ilyen erősen a múltam?

Velem is ugyanez van, én már odáig jutottam, hogy inkább élek az állataim társaságában, emberek nélkül.

Kb 6 évig próbálkoztam a szokásossal (pszichológus, dühkezelés, csoportterápiák, életmód-váltás, rengeteg sport, és még sorolhatnám), de igazán egyik sem segített.

Szóval én feladtam, szakítottam az akkori párommal, ami neki nagyon fájt. Pedig 1,5 évig szinte csak veszekedtünk, mégis napokig sírt utánam...

Különben mióta egyedül élek, nem vagyok annyira idegroncs, elvégre az állatok nem tudnak felhúzni, a munkahelyemen helyt állok, nekem ez így most tökéletes. Gyereket meg úgysem akartam, nincs nekem ahhoz türelmem.. Nagyon ijesztő, de kinézem magamból, hogy a kevés alvás, hisztik miatt falhoz csapjam szegényt..

Szerintem azért vagy ilyen mert tehetetlennek érzed magad, hogy olyan ember rontja el a szabadságodat, aki azt sem érdemelné meg hogy egyáltalán felhívd telefonon. Csak mert az anyád, egyébként meg le se tojt téged mikor olyanja volt.... Értem én, hogy ez rohadtul idegesítő.

Ha csak simán elköltöznétek máshová, más városba, netán más országba, nem lenne jobb? most komolyan. Mert az ember szívesen hoz áldozatot a szüleiért, ha megérdemlik, ha ott voltak melletted, addig támogattak stb. és persze akkor is érzi az ember hogy nehéz, meg teher, de legalább szívesen és szívből adja amit ad. De amit elmeséltél, én sem tudnám szívből csinálni.

Szerintem ezt vezeted le a férjeden. A vele való kapcsolatod meg még jó. Lehet hogy ő kicsit mazochista típus :) lehet hogy az tetszik neki benned, hogy így viselkedsz vele :) nem tudom. Lehet hogy egy szerető nővel nem is tudna mit kezdeni, unalmas lenne neki. Sose lehet tudni. De hogy ezt kitaláld, őszintén kérdezd meg tőle, hogy bírja-e még, és hogy nagyon magára veszi-e mikor veszekszel vele :)

Magamra ismertem a sztoridban, én is agresszív vagyok, szegény telefonomat, táblagépet szétvertem...az én anyám is tönkretett, mentálisan durván sérültem...szerencsére nem vagyok vele napi kontaktban. Férjemmel jó a kapcsolatunk, ellene sosem "lázadok", persze volt hogy nem értettünk egyet, de meg tudtuk beszélni. Ő tudja milyen vagyok, elmeséltem neki mindent, megmutattam, ki vagyok. Eddig jól bírja, de a sors iróniája hogy hasonló ő is mint én, együtt járunk pszichológushoz:)

Tudod mit? Mutasd meg a férjednek ezt a topicot, olyan részletesen és jól körül írod a gondod hogy biztosan megértené! Fontos, hogy megoszd vele a problémáid!

Az orvos sokat segít!!. A dühkezeléssel nekem is vannak gondjaim, nekem nem megy...sok dühöt folytok el magamban, ha az kirobban, akkor vége, filmszakadás:(

Vagyunk még így páran, tényleg ne aggódj, persze ettől még nem jobb a helyzeted. Én a legelső barátommal 7 évig jártam, szinte a létező összes játszmát eljátszottam vele, amit anyáméktól eltanultam. Én igazából szégyelltem magam ilyen balhék után és mindig beláttam, hogy milyen undorítóan viselkedtem, ráadásul semmi értelme nem volt. Nagyon hisztis voltam, ha pedig hazamentem anyámékhoz, akkor utána megint felvettem akaratlanul is a stílusát. Anyámmal nem tudom tartani a kapcsolatot, a saját érdekemben tartom magam távol tőle. Milliószor próbáltam vele beszélni, kértem szépen, hogy változtasson, a mai napig úgy viselkedik, mint előtte, semmit sem hajlandó változtatni. Tíz éve elváltak apámmal, ha apám szólt volna hozzá anyám befogta a fülét és "úgyse hallak, úgyse hallak" felkiáltásokkal kirohant a szobából. Majd csodálkozott, hogy egy év után apám megunta és beadta a válópert. A mai napig a válást dolgozza fel, valahol van, lakott nálam is, mikor nem volt munkája és pénze, de 1 évig alig bírtam ki.

Szerintem ha gondolkodsz egyébként is azon, hogy segítséget kérsz valakitől, akkor ezt tedd meg, pszichológus vagy kineziológus sokat tudna segíteni rajtad. Az jó, hogy szeretnél változtatni, mert felismerted a hibáid és hogy követed a rossz mintát, de sokat gyorsítana a dolgon, ha szakember segítségét is kérnéd.