Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy legyek jobb feleség? Hogyan változzak? Mit tegyek, hogy elhagyjam a rossz szokásokat, és ne hasson rám ilyen erősen a múltam?
Sziasztok! Eléggé haragszom magamra, kétségbe is vagyok esve, tudom, hogy baj van velem, de egyedül nem tudok kilábalni, tanácsokat szeretnék kérni, ha ez sem segít, már azon gondolkodom, hogy szakember segítségét kérem.:( Megpróbálom röviden leírni a háttér infókat:
Csonka családban nőttem fel, öcsémmel, nagyimmal és apukámmal éltem 8 éves korom óta, mert szüleim elváltak, anyukám rengeteget ivott. Értem ezalatt, hogy nem talált haza, öcsém, 14 éves volt, mikor egy kocsmából ölben hozta ki anyámat, mert eszméletlenre itta magát, árokpartról szedtük össze, volt, hogy 10 hónapig nem láttuk, lelépett hetekre, mikor öcsém odaköltözött, én vittem neki otthonoról enni, mert apám sem tudta, nehogy gond legyen. Tudnám még sorolni. 2009--ben részegen az M1-en volt, elütötte egy augó, majdnem meghalt. Még tudott dolgozni utána, de kirúgták, és 3 héttel az esküvőnk előtt megint elkezdett inni majdnem 3 év után, meint majdnem meghalt, az esküvőnk alatt is az intenzíven volt. Túlélte, de azóta is tolószékben van, 2 emelettel lakik lejjebb, sokat járok hozzá, ha kell kaját csinálok neki, stb, de sokat veszekszünk sajnos. Hónap végén lesz még csak 45 éves.
Apámról tudni kell, hogy tisztességes ember, becsületes, de az az igazi régimódi férfi. Őt úgy nevelte az apja, hogy néha kapott szíjjal. Én nem, de engem is sokszor megvert, mert ellent mondtam neki, vagy mert nem úgy csináltam valamit, ahogy neki tetszett. Nem nagyon mehettem soha sehova.
Öcsém is agresszív lett sajnos :( Jó ember, de lobbanékony ő is :(
Nos, rólunk röviden.
6 éve vagyunk együtt a férjemmel, 1 éve vagyunk házasok, 5,5 éve élünk együtt. Ő 34 éves, én 26 vagyok. Nagyon szeretem őt.
viszont egyre inkább kezdem azt észrevenni magamon, hogy kezdek olyan lenni, mint a szüleim. Akaratos mint anyám, és agreszív, mint apám. Ha nem úgy van valami, ahogy én akarom, kiabálok, veszekszek, csapkodok, szidalmazok, káromkodok. Duzzogok :(
mivel othon folyton kötelező volt mindent megcsinálni, én azértsem csinálom most. Magyarul lusta vagyok. Meg tudom csinálni, ha akarom, de általában nem akarom.
Ami a legrosszabb, sokszor, amin ti esetleg csak legyintetek, én már káromkodok, felkapom a vizet, és minden apróságért veszekszek. Régen nem voltam ilyen, de az utóbbi 4-5 évben annyira megkeményedtem lelkileg, hogy már az sem érdekel, ha megbántom azt, akit a legjobban szeretek, hiába tudom, hogy nincs igazam, azért is enyém az utolsó szó, csak nehogy belássam, hogy nincs igazam, nehezen kérek bocsánatot.
Tudnám még sorolni bőven a hibákat, és ha mellete még csinos lennék, nem segítene, de talán még megérteném, miért van velem?
Természetesen vannak pozitív tulajdnoságok, is, de azt gondolom, ezek eltörpülnek a természetem mellett, és nyilván nem azokon akarok változtatni.
És nem akarom azt mondani, hogy ez a szüleim vagy a gyerekkorom hbája, mert apukám minden tőle telhetőt megtett, hogy ellásson minket, nyaralni vitt, foglalkozott velünk, de sokat dolgozott, hogy el tudjon minket tartani.Anyám is sajnos rátett. Nem 100%-ban az ő hibájuk, de szerintem hozzájárult ahhoz, hogy így viselkedek most.
Abban kérek segítséget, hogy tudom, hogy baj van velem, de aki hasonlóü szituban volt, akár férj, felseég, adjatok tanácsot, hogy tudnék megváltozni, mert nem akarom elveszteni a férjem, és szeretnék jó felesége lenni. Nagyon jó ember, összetehetem a két kezem, hogy ilyen ember van mellettem, de érzem, hogy nem ez vagyok, sokkal jobb ember vagyok, csak nem tudom felszínre hozni :(
válasza: válasza: válasza:Ismerős... :-(
Sajnos 100 %-ban az ő hibájuk, ha ilyen lettél (én is ilyen vagyok sajnos)
Van már gyereketek? Akkor ezek a tulajdonságok még erősebben elő fognak jönni. Az még jobban megnehezíti a változást (tapasztalat)
Én sem tudom, hogyan változhatnék, gondoltam már rá, hogy elmegyek pszichológushoz, de egyrészt nem volt bátorságom, másrészt valszeg nem is futna rá. :-(
Az jó, hogy felismered a hibáid. Én próbálok természetes anyagokkal nyugtatni magam, ami segít egyébként. Citromfű tea, magnézium tabletta.
Sokat kell lazítani, hogy a feszültséget kiereszd. Meg kell(ene) tanulni, hogyan kell a stresszt oldani magunkban. Én is ezen vagyok, hallottam már módszerekről, de még nem jutottam el odáig. Állítólag a jóga is segíthet, vagy valamilyen erősen igénybevevő sport.
Remélem, sikerül! :-)
válasza:Én is ilyen vagyok sajnos. Nálam hozzájárul a dologhoz az, hogy nincs munkahelyem és egyre jobban frusztrál egyrészt,hogy nincs pénzem, másrészt, hogy folyton itthon kell lennem. Barátaim nincsenek. Szóval én is mindig kiabálok, csapkodok, ideges vagyok és agresszív, valamint türelmetlen.
A párom azt mondta, hogy próbáljam meg a türelmemet fejleszteni, illetve a dühömet elfojtani, vagyis nem felidegesíteni magamat minden apróságon.. hát.. nem nagyon megy.
válasza:Nem 100%,hogy az ő hibájuk. Az én szüleim tök normálisak, mindig is azok voltak, imádom őket, aztán mégis ugyanilyen jellem vagyok. Na erre varrjál gombot.
Több sport, mozgás, szabad levegő, egészséges táplálkozás. Önismereti tréning, önfejlesztés, kikapcsolódás, relaxáció, meditáció, megbocsátás gyakorlása az ősöknek, hobbi amiben van sikerélmény stb...
Én azóta vagyok hülyébb, amióta ülőmunkát végzek és nem mozgok annyit mint régen és ráadásul semmi sikerem sincs a munkámban.
Próbáld ki amiket felsoroltam, aztán fordulj csak pszichomókushoz, mert összességében ő sem fog tudni mást mondani, gondolom begyógyszerezni nem akarod magad. Mostanában sokan küzdünk hasonló gondokkal, ne csüggedj! Ez egy ilyen világ sajnos.
akkor nem vagyok egyedül ezek szerint. De az a szomorú, hogy emlékszem, hogy még mennyit sírtam, mikor gondok voltak, és most évekkel később, az sem zavar, ha a férjem inkább elmegy otthonról, csak hogy ne kelljen engem hallgatnia, vagy hogy ne veszekedjünk. Tegnap is összevesztünk, kiment az erkélyre, én meg még oda is szúrtam, hgoy most mi van duzzogsz? ez nem normális :( :( :( Nem akarom a szüleimtet sem bántani, sem védeni, jó a kapcsolatom apukámmal, inkább jobb, azt mondom, nagyon szeret, várja az unokát, mikor lesz már, anyukám is jó ember lenne, csak az alkozhol miatt sajnos több ember életét is tönkretette. Viszont mivel nem tudok nemet mondani, ha segítségre van szüksége, dühös vagyok rá, hogy ilyen fiatalon mégis őt kell ápolni, holott még csak 45 éves, és tudom, hogy mindez az ő hibájából történt, és mégis ő van felháborodva, ha azt mondom, hogy nem tudok előre tervezni, mert 4-ből 3 napot haza kell sietnem, mert neki vacsit kell adni, vagy elmenni WC-re, vagy elvinni a kutyát sétálni, mert ő nem tudja. Holott szeretem őt, de nem tudom neki megbocsájtani a múltat, és emiatt folyton dühös vagyok :( Csak mindenkivel ideges vagyok. Holott a munkahelyemen meg imádnak, mert mert mindenkivel viccelődök, sokan nem is tudják, miken mentem keresztül, vagy mi van otthon, mert nem mutatok semmit.
nem tudom, hogy lennék türelmesebb, hogy tudnám elfogandni azt, hogy ezen már nem tudok változtani, és ehhez képest kéne úgy kezelnem a dolgokat, ahogy kellene.
válasza:Kapaszkodj! 26 éves vagy és van képed a gyerekkorodra hivatkozni, hogy ilyen gyalázatosan viselkedsz? Persze, mert a mama, a papa, meg az öcséd ..... Nem kedves! Ez mind a saját terméked. Amikor keserited a párod életét, ne hivatkozz semmi ilyesmire. Mindig tudd, hogy ezt te teszed, nem a felmenöid! Amikor "nekem van csak azért is igazam", állj le agyban és gondold végig, kell ez neked? Ez kell neked?
Hidd el, csak te tudod kirángatni magad ebböl a hajadnál fogva, akármennyire is fáj néha.
válasza:Hát szerintem nem vagy egy reménytelen eset, ugyanis látod a hibáidat, ezzel, hogy leírtad, bebizonyítottad. És változni akarsz, jobb lenni. Illetve jobb vagy, jobban szeretnéd kimutatni...
Ez így elég nagy dolog már!!!
A legtöbb kibírhatatlan ember nem ismeri el a hibáit, vagy ha elismeri is, nem akar változni, jobb lenni. Azokkal tényleg baj van. Szerintem ilyen lehet anyukád...
De most rólad van szó. Mit tegyél?
Először is kapcsolódj ki, gondolkozz sokat, akár menj el egyedül pár napra nyaralni, pihenni. Azon gondolkozz, hogy hogy szeretnél élni, mi lenne ideális, értve itt saját magadat és a körülményeidet, illetve azt is, hogy kivel szeretnél élni, valóban a pároddal-e és ő is mennyire olyan, amilyennek szeretnéd...
Aztán hasonlítsd össze az elképzelést a valósággal.
Aztán ami hiányzik, az a feladat, azt kell megvalósítani. Azzal kell foglalkozz és nem mással.
Pl. Monjduk ideálisnak tartanád, ha anyáddal hetente egyszer találkoznál, az estéidet meg rendszeresena pároddal töltenéd.
És ha a valóság az, hogy minden nap anyád után rohangálsz, hogy megnézd hogy van, a párod meg hanyagolva van... Akkor erőt veszel, és a pároddal törődsz inkább, bármennyire is hisztizik anyád.
vagy. Ha normálisnak tartanád, hogy mindig rend legyen és meglepd a párodat ünnepeket tortával, meg is tudnád csinálni, de lusta vagy... Akkor erőt veszel és megcsinálod, és nem követed a szülői rossz példát, mert a fejedben a rend az ideális... stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!