Milyen egy igazán szerető, már gyerekes férj és feleség kapcsolata?

Szia!

Gyerekünk nincs, és még házasok sem vagyunk, de 5 éve együtt vagyunk!

A tűz valamilyen szinten kialszik, a kapcsolat átalakul, hullámvölgyek is vannak, de mi érezzük, hogy ha sokszor nehéz is nem tudunk egymás nélkül élni! :) Persze a tűz is fellobban ha olyan programok vannak, stb, felfriossül a kapcsolat!

Mások előtt is össze bújunk, fogjuk egymás kezét, átöleljük egymást, ha ketten vagyunk, sokat csókolózunk, öszebújva tv-zünk, meglepjük egymást egy-egy aprósággal, sokat beszélgetünk stb.....

Nekünk nem változtatta meg a gyerek a kapcsolatunkat.

31-32 évesek vagyunk két 3 év alatti gyerekünk van.

A mi kapcsolatunk viharosan nagy szerelemmel kezdödött és szerintem még mindig ugyan úgy tart a szerelem, Ha most rágondolok is össze ugrik a gyomrom és alig várom, hogy haza érjen és megöleljen megcsokoljon.

Gyerekek elött csak összebújunk, és puszti adunk egymásnak, nagy heves csókolózás akkor nincsen. de pl haza jön és rögtön a karjába zár, erre a gyerekek észre veszik és már rohannak és turják be magukat közénk.

Utcán máig férjem kéri a kezemet és kézenfogva megyünk, ha csak nem valamelyik gyerek kezét kell fogni.

Sexuális élet kroa reggel vagy este 8 után van mikor a gyerekek alszanak már, ez heti 1-2 alkalom minimum.

Szó szerint szerelem van köztünk.

Veszekedni szoktunk kb havonta 1x amit még akkor megoldunk, mindig mikor a gyerekek lefekszenek folytatjuk. Kisebb vitáink vannak mindig, ezeken elvitatkozunk, de ez szerintem lenni is kell.

Nekem a szüleim is ilyenek voltak és a nagyszüleim is. A férjem szülei is pont ugyan ilyenek. Még mindig ölelkeznek, és sokszor kézenfogva mennek az utcán...

szerintem a mi kapcsolatunk azért is tud müködni mert azt láttuk, hogy ha meg van a nagy szerelem azért tenni is kell, hogy fentlegyen.

èn nagyon büszke vagyok a férjemre, mindig felnézek rá, a munkahelyén szuperül helytáll, mindig elöréb lép, a családot szuperül elltartja anyagilag, és megadja a szeretet amire szükségünk van.

Mi a férjemmel 9 éve vagyunk egy pár, 11 éve ismerjük egymást.

Nálunk nem a "szerelem első látásra" volt, hanem csak barátok voltunk és abból alakult ki a szerelem. Addigra már ismertük egymás jó és rossz tulajdonságait, rigolyáit.

Az évek során átmentünk jó és rossz dolgokon is. A jót megéltük együtt, a rosszban nem széthúztunk, hanem még jobban erősítettük egymást. (Neki munkanélküliség, nekem méhen kívüli terhesség.)

Együtt dolgoztunk meg mindenért, mindenünk közös. Nálunk nincs vita, hogy neki több a fizuja, mint az enyém, vagy az ő nevére került a ház. A kisfiunkat közösen vártuk, jött velem a vizsgálatokra, imádta az uh-okat, most, a második babánál is, amikor csak teheti, velem van.

Őszinték vagyunk egymáshoz. Persze, vannak zűrösebb időszakok, hullámvölgyek, de bizalmas a viszonyunk, ha gond van, elregéljük egymásnak, találunk rá megoldást. Sosem csináljuk azt, hogy durcisan hallgatunk, gyűjtjük a problémát...

A tüzet táplálni kell. Hol jobban lobog, hol csak csendesen izzik a parázs. Vigyázni kell rá.

Nem tudom, mit csinálunk jól, vagy rosszul, sosem kerestem rá receptet...De mi jól vagyunk így, a gyerekszületés sem törte meg a kettőnk kapcsolatát. Talán ott annyi volt a titok, hogy megpróbáltam egyensúlyt tartani a feleség és anyaszerep között, a férjem pedig ügyesen vette fel az apaszerepet, nem mindent tőlem vár el, ha kell, segít, házimunkázik (főleg most, a második babával is veszélyeztetett terhes lettem, nem emelhetek, sokat görcsölök, sokat kell feküdnöm).

Igen, azt hiszem a kérdéseddel megfogtad a lényegét a dolognak: ha nem szégyelled titkolod mások előtt a házastársad kis hülyeségeit sem , akkor igazán szereted.

A gyerekek pici kora persze nagy erőpróba. Volt nálunk is vita , könny, sóhaj, minden. Nem csak csókolózásból áll beérlelni egy kapcsolatot, de annak is meg kell maradni egy bizonyos szinten.

Nálunk talán a közös érdeklődést, értékrendet, ne nevess ki, világnézetet kell az összetartó erőkből megnevezni. Meg azt, hogy egyikünk családjábanban se szokás a segítségre szorulót megára hagyni. Szóval amikor kismamaként durci is voltam hogy hazafelé folyton "beugrik" a szüleihez, de az én családom se kérhetett Tőle soha olyan segítséget, amire nemet mondott volna.

Szerintem miden az egyensúlyon múlik. Fontos a megbízhatóság, és egy kapcsolatba rengeteget kell beletenni, hogy jól működjön. Olyan mint a cserepes virág, ha megfeledkezel róla sínylődik, azután belepusztul. Ha időben észbe kapsz, renbe jön. Ha elejétől pontosan gondozod, a szobád dísze lesz.

1. vagyok

Nos, elaludt a gyerek, úgyhogy van egy félórám. :-D

A kérdésed kiegészítéséből kitűnik, hogy az egész családodat tekintve nem fellelhető harmonikus házasság. Pedig valószínűleg jónak indult mindegyik, de (sajnos) tapasztalatból mondom, hogy aki nem lát otthon jó példát - ezalatt értem a házaséletet és gyereknevelést egyaránt - annak baromi nehéz kitörni ebből, és nem a szülők, vagy más rokonok sorsára jutni.

Ez a tűztáplálás számomra túl romantikus, csöpögős dolog..... Aki ilyesmit ír (már bocsánat) azoknak még nem volt igazi, komoly gondjuk az életben. Az élet sokak számára nem habostorta, ők azok, akiknek nagyon nehéz harmonikus kapcsolatban élni. (legyen az házasság akár)

A gyerek azért törheti meg a rózsaszín felhőket, és akkor lehet néha "teher", ha nincsen normális segítség a család részéről.

Ne mondja nekem senki, hogy öleléssel és csókokkal várja haza a férjét a munkából, szerelmes üzeneteket írogatnak egymásnak, ha a gyerek előző éjszaka háromszor kelt fel enni, vagy éppen egész éjszaka lázas volt, másnap délben még anyuka mindig pizsamában, kócosan, mert a gyereket nem hagyhatja magára, míg lezunyozna, közben már főzni is kéne, a lakás szalad, a postás csönget, a gyereken pelust kell cserélni........

Ez egy igazi mókuskerék, amiből az anyuka csak akkor tud szabadulni, ha valaki segít neki. Na, ha a férj hajnaltól késő estig dolgozik, akkor ő aligha fog tudni akár egy szeletet is vállalni a teendőkből.

Gondold csak el, nyilván ez egy rosszabb nap, de úgy viszonylag hasonlóképpen telik el az összes. Mondjuk nincs is hova visszamenni dolgozni anyukának. Jön a GYES-betegség egy kis depivel fűszerezve. Közbe mondjuk elbocsátják apukát is....

Segítség a fasorban sincs...

Egy szó, mint száz: a látszólag harmonikus kapcsolatban élő eddigi válaszadóknak minden bizonnyal nem voltak anyagi gondjaik, és szerető család veszi őket körül. Mert ha ezek hiányoznak, bizony ember-asszony legyen a talpán, ha a házasságában maximálisan boldog lesz élete végéig.

Szerintem sem, ha már látod mit nem akarsz az fél siker. Ha időben felkészülsz a buktatókra és van bátorságod önmagadat adni és a társadat szeretni, akkor nem lesz semmi baj.

Minden jót Neked!