Megbocsátható, ha egy feleség szó nélkül elshoppingol kb 100e ft-ot, hogy kicsit felújítsa a család ruhatárát? A férjének és a gyereknek is vett ruhát, nem csak magának.

Kb két évente megyek el vásárolni, akkor elverek vagy 200at ruhára és utána nem költök. Mit kell azon megbocsátani, hogy az anyuka ruhát vett a családjának? Ez bűn?

Kevesebbet tesznek félre, szóval annyit keresnek, hogy havonta több, mint 100 000 ft a megtakarításuk, hagyjuk már az ilyen irígykedő kérdéseket....

AZ lenne a bűn, amit meg lehetne bocsátani/vagy nem, ha az anyuka elhanyagolná a családját.

EGy jómodú család 2 gyereke 1 hétig nálunk nyaralt (rokonaink). A gyerekeknek csak olyan ruháik voltak, amiket legalább 2 ébe kinőttek. 10 éves gyerekekről van szó. Na ez az, ami gáz, olyan szük és rövid volt minden rajtuk, hogy vásárolnunk kellett nekik. Ugyanakkorák az én gyerekeim is és elképedtünk, mert tudjuk, hogy jobban keresnek, csaupán az anyukát nem érdekli ez a kérdés, hogy milyen ruhákat hordanak. Na ez az, ami igazán ciki és nem az, ha egy anya gondoskodó. A 100 ezer Ft Pesten , vagy jobb modú családnál nem sok, vidéken és kevésbé pénzes családoknál akár sok is lehet (ha ez lenne a helyzet, akkor nyilván nem tehette volna ezt meg), de ha egy 4 tagú családról van szó, akkor fejenként 25 ezer miért lenne sok?

"Anyagi helyzettől függetlenül nem korrekt, hogy a férj nem tud róla."

Vannak, akiknek olyan az anyagi helyzetük, hogy 100 ezer aprónak számít nekik. Az ilyen embereknél természetes, hogy akár hetente költenek ekkora összeget, de valószínűleg egyik sem úgy indul el otthonról, hogy ma 100 ezret fogok költeni. Elmegy, megtetszik ez, megtetszik az, megveszi, és kész. Otthon pedig vagy megkérdezik, vagy nem, hogy mennyit költött, mert baromira nem azon a 100 ezer forinton múlik semmi. Én is csináltam már olyat, hogy elmentem cipőt venni. Hazamentem 4 pár cipővel, 2 táskával, 3 farmernadrággal, 1 kabáttal, 1 bőrdzsekivel, legalább 10 kiegészítővel (nyakláncok, fülbevalók, stb.), meg egy új kávéfőzővel. Nem emlékszem rá szám szerint, hogy mennyit költöttem, de meghaladta a százat. Jól kerestem, megtehettem. Tudtunk enni utána is? Tudtunk. Be tudtuk fizetni a számlákat? Be. Akkor meg? Így alakult, nem terveztem előre, mégsem volt belőle patália. Egy 10 ezer forintos magassarkúért indultam eredetileg, ezt közöltem is a párommal. Azt nem mondtam, hogy ma még tervezek elkölteni egy százast.

#36:

A családi kassza közös, úgy korrekt, ha tudunk arról, mi a sorsa. Én is megtehetném, hogy ma elköltök akár kétszázezret is gond nélkül, mégis jelzem a páromnak, ha ötezer Ft-ot kiveszek valamire.