Volt olyan érzésetek, hogy fogalmatok sincs kihez mentetek hozzá?

Nézd, én hozzámentem egy művész-író emberhez, aki a tenyerén hordozott, elkényeztetett, anyagilag rendben volt.

Már terhes voltam a kislányunkkal, amikor kiderült, hogy a lakása albérlet, a számítógépe kölcsönbe van, a munkája kamu, a havi keresete meg a "tartalék pénze", és elfogyott.

Szóval fogtam magam, és 37. hétig terhesen elmentem rakodni, mindennek a tetejébe a drága férjemet annyira "nyomasztotta a pénztelenség", hogy inni kezdett.

Szóval megszületett a gyerek, és csomagoltam :(

Nézd, nem egész 1.5 év után vállaltál gyereket valakinek, akit akkor még nem is ismertél rendesen (ugyanis ennyi idő alatt NEM LEHET). Szerintem ne csodálkozz, hogy megváltozott, kiderültek dolgok.

Mindenesetre én nem adnék neki még egy esélyt a helyedben, az biztos. Fiatal vagy még, találhatsz másik párt, aki megbízható, szerető és hűséges is. De legközelebb JÓL gondold meg, kinek szülsz gyereket és hány hónap ismeretségre...

"Az hogy 1 év után közös gyerek felől döntöttünk, nem tartom hibának, meg 2 héttel ezelőttig is bármikor igent mondtam volna neki a gyerekvállalásra, de nem vagyunk egyformák.. szerencsére :)"

SZerintem nem érted, amit mondunk. Arra céloztam, hogy talán ha normál, átlagos ideig vártál volna a gyerekvállalással, házassággal, akkor nem kell úgy csalódnod, hogy közben 2 kisgyerek a nyakadon. Egy év után a világ legnagyobb felelőtlensége gyereket vállalni. Ne haragudj, de lehet, hogy te szerettél volna, de annak a gyereknek most sokkal jobb lenne, ha inkább gondolkodsz, és egy olyan embernek szülsz, aki valóban szeret titeket és megbecsül.

Lehet mondani, hogy eddig működtek a dolgok, de nyilván ez nem így van, ha eddig is csalt és most is csal. Itt az egyetlen kifogás az, hogy te vak voltál és szerelmes.

Na ezért nem szül értelmes nő vakon. A legtöbb ember még 3 év után is erősen megfontolná a gyerekvállalást, nem hogy egy...