Nők! Mit vártok a férfitól azért, hogy ne érezzétek ellaposodónak a kapcsolatot?

Nőként én nem a másiktól várom a csodát. A kapcsolat ellaposodásáért általában a másikat teszik felelőssé, pedig szerintem ez pont olyan érzés, probléma, ami belül születik meg. Ha a kapcsolatomat laposnak érzem, az az én élményem, én tudok ellene tenni, hogy ne érezzem így magam.

Persze a másik félnek meg partnernek kell lennie, mert ha minden kísérletem ellenére hátat fordít és mondjuk csak gépezik, akkor nem tehetek semmit. Ez gyakorlatilag már a vég, hiszen a kapcsolat afféle "connection lost" állapotba kerül. Tehát hiába vagyunk ott egymásnak, nincs valódi kapcsolat a másikkal.

A magam részéről az őszinteségre szavazok. Ha valami bánt, akkor azonnal megmondom, hogy ez most rosszul esett. Nem hagyom annyiban, nem hallgatok.

A vágyaimat pedig egyenesen megmondom. Nem kell ehhez sárkánynak lenni és kisostorral állni a másik mögött. Elég, ha annyit mond az ember, hogy "Te, annyira jó lenne egyszer kipróbálni ezt és ezt együtt" vagy "úgy érdekel az a valami, be tudjuk illeszteni valamikor a programba?" stb. stb.

Persze a párom is ugyanígy kifejezheti, amit szeretne. Időnként meg is lepjük a másikat valamivel, de hát kitalálni úgyse lehet, mire gondol a másik, hát inkább elmondjuk.

Szerintem a gond az, hogy sokan úgy érzik, tudat alatt vagy tudatosan is akár, hogy ha őszinték, egyenesek, azzal egyrészt kiszolgáltatottá válnak, másrészt a kapott élmények értéke kisebb, mint ha amásik magától kitalálja... Csakhogy ez nem realitás!

Egyedül a kapcsolatot egyik fél sem tudja fenntartani, ezt kell először felismerni mindkét félnek. És ha valami nem ok, akkor szépen higgadtan leülni és megbeszélni!

Férjem tudja már, megtanulta a 12 év alatt, hogy nekem a minőségi együtt töltött idő a legfontosabb. Ezt igyekszik biztosítani rendszeresen, hol többet, hol kevesebbet, ahogy sikerül.

Lehet, hogy hülyének néztek, de nekem továbbá arra is szükségem van, hogy ő ne a szoknyámon üljön egyfolytában, hanem legyen saját hobbija, legyenek saját barátai, akikkel elmegy néha dumálni. Nekem unalmas, ha csak a férj/apa státuszt tölti be. Így izgalmas marad a számomra, és szerintem ennek köszönhető, hogy a tűz még megvan köztünk. És én is igyekszem nő is lenni, nem csak anya és feleség.

Volt egy komoly hullámvölgyünk a gyerek születése után, mert engem csak a gyerkőc érdekelt, férjem pedig szenvedett, de nem szólt mert megértő akart lenni. Kértem tőle, ez ne legyen így többé, inkább csapjon az asztalra, ha baj van, hogy vegyem észre végre, de ne jussunk el a krízisig.