Szerintetek normális?

Olvasd el azt a rengeteg kérdést itt, ami arról szól, hogy az alkoholista apa hogy bánik a gyermekeivel.

Utána pedig válj el!

Kezdve ezzel például.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

Jól ir a hosszu.

Adhatsz neki esélyt de nem arra hogy magától megváltozik hanem arra hogy szakember segitségével megváltozzon.

Ezek nem könnyű dolgok de megvan mit kell ilyenkor tenni. S van aki erre van kiképezve.

Mégha ő erre is lenne saját magát aligha kezelheti, hisz ép elborult agyal kellene magát kezelni.

De valószinűsitem hogy valami egész más a szakmája.

Szóval ha szereted akkor se türni kell hanem valahogy elérni hogy szakemberhez menjen menjetek s olyan emberré változzon akivel normális életet lehet élni.

Tudod, mit? Megérdemlitek egymást! Te egy igazi áldozat típus vagy, aki végig fogja szenvedni az életét abban a hitben, hogy boldog.

Neked fogalmad nincs az igazi, tisztességes viselkedésen alapuló kapcsolatról és önbecsülésed se lehet valami sok ha úgy érzed te ezt érdemled vagy ő megérdemel téged.

Ha lenne rá lehetőségem megtiltanám, hogy gyereket szülj!

Tarts gonosznak nem érdekel de remélem nem sikerül. Csak a gyerek érdekében.

Te ugyan olyan beteg vagy, mint a férjed ha azt hiszed, hogy ilyen apa kell egy gyereknek! Meg egy ilyen anya, aki ilyen kapcsolatba szülni mer.

Gondolom ha lányod lesz neki is ilyen príma italos férjet képzelsz el, aki mellett kedvére retteghet. Aztán megvan a közös pont. A vejed prímán kijön após pajtással ti meg otthon várjátok a világvégét.

Neked kellett volna egy ilyen apa most nem írnál ide ilyen marhaságokat.

Nekem alkoholista apám volt.

Amikor anyuval megismerkedtek teljesen absztinens volt semmit nem volt hajlandó meginni. Amikor anyu elvitte vidékre a szüleihez nagyapám megsértődött mert nem akart vele pálinkázni.

Összeházasodtak. Jöttem én meg jöttek a hülye haverok, kollégák.

Alkesz lett.

Persze,amikor józan volt rettenetesen szeretett. Aztán kezet emelt anyura. Elmondjam milyen érzés volt? Kisgyerekként mindezt végignézni? MINDEN T*TVES NAP??

Ahhoz elég volt, hogy felnőtt koromra a velejéig utáljam az iszákosokat. Szóba nem állok ilyen pasikkal.

Rettenetes volt évekig hallgatni a tombolását. Nem érdekelt, hogy józanul szeretett. Nekem is végig kellett rettegnem a fél gyerekkoromat féltem, hogy jön haza, féltem, amikor dühöngött, minden itt van az emlékeimben.

Nappal elaludtan az iskolában mert éjjel vagy a dorbézolástól nem aludtam vagy a gyomor idegtől. Meg is buktam elsőben. Ahogy elváltak és lelécelt érdekes módon kapásból jelesre végeztem év végén!

Megjártam a gyermek pszichológiát, a fél életemet egy lelkis idegroncsként éltem le, mire helyre raktam magam.

Anyám hiába szeretett ezek után, féltem az emberektől, utáltam a férfiakat, eszem ágában sem volt férjhez menni, nem bíztam az emberekben. Hosszú éveken át tette tönkre a kapcsolataimat ez a bizalmatlanság, bizonytalanság, hogy vajon, mi rejtőzik belül, mikor fog kitörni, mint apámból.

Azt hiszem nem csak neki lenne szüksége kezelésre de neked is. Aztán ha jön a gyerek majd neki is.

És hidd el: az olyan gyerekek, akik azt látják, hogy anyuka szerető mártírként ottmarad egy alkesz fazon mellett azok nem tisztelik az anyjukat és az apjukat sem.

Ott fog hagyni, nem fog rád nézni, lelép ahogy tud és ez a jobbik eset.

A rosszabbik az, hogy ő is alkesz lesz vagy egy lelki beteg, roncs, félénk, magába húzódó, önvagdosó kiskamasz.

Szerintem keress fel egy szakembert és beszélgess el vele, hogy mennyire normális ez. Főleg ha ezt meg kell kérdezni.