Nem kapok fizetést a munkahelyemen, és ettől egyre rosszabb a házasságom. Voltatok már így? Ti mit tennétek?

Kedves Frank N.Stein:

Ezek szerint jártál is ilyen cipőben, meg mégsem. Töketlenkedésed idején valószínű nem érezted magad leértékeltnek a kapcsolatodban, különben értenéd, min megy keresztül a kérdező.

A kérdés az volt hogy vészeltél át hasonló helyzetet.

Ha ebben tanácsot tudnál adni, nagyon örülnénk mindannyian.

Mindazonáltal a Te értéked sem kisebb csak azért, mert nem voltál lelkikeg ilyen szituban, úgyhogy nem is én voltam aki lepontozott.

A férjemnek ez a második házassága. Amikor jártunk, mesélt az előzőről. Nekem baromi szimpatikus volt, hogy ha egyiküknek nem volt munkája, akkor szerepcsere, a munkanélki otthon volt a gyerekkel, háztartást vezetett, aztán amikor lett, vseréltek.

Ez a rugalmasság nagyon tetszett benne.

Nálunk is volt olyan, hogy nem kapott egy ideig munkát. Amúgy jól fizető, de lélekölő munkahelyről kilépett, a speciális szakmája miatt nehéz volt elhelyezkednie.

De amíg itthon volt, baromi sokat tanult (nyelveket, főiskolára is beiratkozott, mert nem volt diplomája), ellátta a háztartást, főzött, stb. Büszke voltam rá, no meg láttam, hogy felépíti a munkakeresést, erősíti az ilyen jellegű hiányosságait, hogy piacképes legyen.

Egyáltalán nem zavart. Szerencsére jól keresek, tartalékunk is volt, nem volt olyan nagy gond, hogy kiesik az ő jövedelme.

Sőt, én erőltettem, hogy 1 hónapig ne csináljon semmit (kivéve házimunka, mert nekem este nyolckor már nem sok kedvem volt hozzá). Pihenjen, kicsit lazítsa le magát.

Ennek ellenére inkább átfestette a lakást, mert nem bírt megülni a fenekén.

Egyáltalán nem vagyok a klasszikus családmodell híve, inkább a közös munkamegosztásban hiszek. Nekem plusz volt, hogy kipihent, nyugodtabb, jobb is volt a hangulat itthon, mint amikor szénné idegelték a munkahelyén is itthon is azon puffogott.

Ha még többet keresnék, nekem simán beleférne, hogy teljesen eltartom, ő meg a hobbijával foglalkozik.

Ha rosszul keresnék, némi feszültséget okozna a fillérezgetés, de nem áll fenn szerencsére ilyen helyzet. Ha mától mindketten munkanélküliek lennénk, egy évig a tartalékokból ugyanolyan színvonalon tudnánk élni, mint most.

Őt az zavarta nagyon, hogy kevesebbet tudunk félretenni, mert az én fizetésemet feléltük, az övét (kb az enyém duplája volt) eltettük megtakarításnak.

A lényeg: engem mindenért kárpótolt az, hogy pihent, nyugodt ember várt este.

Egyedül gyerekvállalásnál igényelném, hogy ő legyen a pénzkereső - vagy a fél év lejárta után cseréljünk és maradjon itthon ő. Ebben is partner lenne, már átbeszéltük.