Én akkor már nem is vagyok teljes értékű ember?

nem lehet, hogy csak te fújod fel az ő sírását?

egyébként meg elkényeztetett kölök, nem illik kifelé sírni az anyagi gondokról.

hmmm.. ha a szüleidhez visszaköltözöl, akkor egy taknyos gyerek vagy.

de ha felnőtt férfi tart el... akkor mi vagy? :)

Így is úgy is eltartott vagy... úgyhogy nem döngetném büszkén a mellkasomat, hogy "felnőtt" vagyok.

"hmmm.. ha a szüleidhez visszaköltözöl, akkor egy taknyos gyerek vagy.

de ha felnőtt férfi tart el... akkor mi vagy? :)

Így is úgy is eltartott vagy... úgyhogy nem döngetném büszkén a mellkasomat, hogy "felnőtt" vagyok."

Ennél kevés gyerekesebb vélemény van. A kérdező egy felnőtt házasságban élő ember. Mégis miért kellene hazaköltöznie a gyerekszobába, ha átmenetileg rosszabbul mennek a dolgok. A férjének attól nem lesz könnyebb amúgy sem.

Nem tudom, te mennyire tartod felnőttnek magad, meg hol tartasz az életben, de tudod egy házasságban nem úgy működnek a dolgok, hogy csomagolok és költözök anyámékhoz, ha valami nem 100%-os.

Azon kívül egészen más elveszteni a munkádat egy házasságban és keresni egy másikat, mint beállítani két bőrönddel a semmiből anyádékhoz, hogy hello jöttem, nincs melóm, hazaköltözök a nyakatokra.

Mi ez a lekezelő eltartottság? Nem kívánom, hogy megtapasztald a munkanélküliséget, mert ezzel a hozzáállással szerintem neked szakember segítségével kellene kiszedni a béka feneke alól az önbizalmadat utána.

Ne hallgass ezekre, akik azt sem tudják, miről van szó.

Az átmeneti, hogy most neked nincs munkád.

A férjed ezt ugyanígy "kifoghatja".

és nem fogja elkötni magát ....

ez a házasság: érzelmi és vagyoni közösség. Jóban rosszban.

Neki is meg kellene ezt értenie.