Van tabu nálatok a házasságban?

Nem wc zek előtte...nem azért mert tabu, hanem mert úgy kellett megtanulnom azt is, hogy tudom, hogy az ajtó után van valaki, akkor ne maradjon bennem akár a pisi is.... Ezek már megdőltek, tudnék valószínűleg, de még nem akadt rá példa.. Nem cserélek előtte tampont...igazából nem azért, mert zavarna, hanem mert nem túl szép látvány, nem akarom megrémíteni, de ha nekem is pottyantós sötét sztorim lenne, minden további szégyenérzet nélkül a segítségével a jelelnlétében kicserélném...

Egy ami zavar, de ez sem a tabu miatt.. A fanszörzetemet nem borotválom előtte... Ennek egyszerű oka van...megvágom magam, mert a nézése összezavar... Tényleg nem az, hogy szőrtelenítek, hiszen ő gyantáz( ott is)

Summa summarum, ezek nem tabuk, csak nem szoktuk...

Nálunk szerencsére nincsenek tabu dolgok. Ha valamit nagyon muszáj, máshogy nem kivitelezhető akármi miatt, akkor elintézem a dolgaimat előtte és ő is én előttem. Nálunk is volt olyan,hogy egy balesetem miatt nehézkes volt a fürdés,meg ilyenek,de mindenben segített. :) Ráadásul pont akkor már babás is voltam,szóval biztos nem lehetett velem egyszerű. :) Sajnos a baba születését lekéste, de a véres-magzatvizes ruháimat ő vitte haza kimosta,kivasalta,visszahozta. :)

Meg ha már így a kérdéseben szerepel az aranyér dolog... Nekem szülés után volt,és volt hogy megkértem hogy nézze meg,mert azt hittem megveszek. Gond nélkül megnézte.

Nekünk egyszer sikerült minden tabut megdönteni.

Terhes voltam a lányunkkal, ha jól emlékszem 39 hetes.

Reggel felkeltett, odaadta kávét és elindult boltba. Nekem állandó szorulásom volt a vastabletta miatt, ezért mikor megjött az ihlet sietni kezdtem a budira.

Abban a lakásban eléggé minimalisztikus volt a vécé, alacsony is, szűk is. Bezolattam, próbáltam leülni. Miközben éppen a pizsamanacimat húztam le, beállt az ülőidegzsábám.. Gyorsan le akartam ülni, és gyönyörűen melléültem a vécének.

Folyománya: besza-behu szó szerint a fájdalomtól, eltört a könyököm, és nem vettem észre hogy elfolyt a magzatvizem.

Ebben a lerongyolódott állapotban, bőgve talált meg a férjem. Szépen berakott a zuhany alá, lemosdatott, én meg sírtam a fájdalomtól (nem tudtuk, hogy eltört a kezem), és sírtam a megalázottságtól.

Aztán amikor néztem, hogy pici a pocakom, meg hogy nem tudom mozgatni a kezemet. Aztán jöttek a brutális fájások.

Mentő stb... a mentősök azt se tudták, hogy hirtelen hova vigyenek a balesetire, vagy a szülészetre.

Végül a balesetire vittek röntgenezni, közben lejött a szülészorvos.

Megvizsgált, miközbe a röntgent vártuk, én már csak szégyenembe bőgtem, mert kaptam fájdalomcsillapítót.

Rájött hogy mekóniumos volt a magzatvíz, meg hogy nincs idő vajúdni, mondta, hogy azonnal visz császározni. Erre a sebész, hogy szilankosra tört a könyököm, meg kell műteni azonnal, mert nem bírják a szöveteim a túlzott feldagadást.

Az lett a vége, hogy elaltattak, megcsászároztak és utána ugyanazzal a lendülettel, ott a szülészeten megműtötték a kezemet.

Szewrencsére a lányzónak nem lett semmi baja, csak én voltam hat hétig a nyomorék kismama, mert mocorogni sem tudtam, meg ellátni sem szegényemet.

De a férjem hősiesen helyt állt.

Kedves 27es!

Azt a ............................ na nem írom le mert tuti kitiltanak.... :D

Hát le a kalappal előtted és a kedves férjed előtt. Azért ez nem semmi sztori... Anyám.... kész vagyok. Szegénykém.... :(

Remélem minden rendben van veletek azóta is