Egy kapcsolatban/hazassagban elo nonek van joga az egyedullethez, maganelethez?

Nálam ez nem jog kérdése, úgy állok a dologhoz, hogy a páromnak se essen rosszul. Ha esetleg neki nincsenek barátai, nem fogok lelépni a barátnőimmel 3-4 napra, hogy ő meg egyedül ücsörögjön otthon. Ha elmenne mondjuk a haverjaival ide-oda, az más dolog, akkor én is csinálok külön programot, mert egyébként nincs ellenemre a külön szórakozás.

Fordított esetben sem esne jól, ha tudná át azt, hogy amíg ő esetleg nyaral, én otthon téblábolok. Plusz rájön az is, hogy ha kettesben nem tudunk elmenni, esetleg anyagi okokból, akkor külön nyaralásra sem költök, mert a közös fontosabb lenne.

Az, hogy egy egy este külön, nem kérdés, menjen csak, megyek én is, ha úgy van, a hosszabb távú nálam attól függ, mit szól a másik, hogy esne neki.

Ez a "megihat egy pohár bort, elszívhat egy cigit" dolgot nem értem, a párja mellett nem teheti? Egy felnőtt ember hagy igyon már meg egy pohár italt vagy szívhasson el egy cigit, ha jól esik neki. Ilyenért soha eszembe sem jutna szólni a páromnak, nem vagyok az anyukája, és fordítva sem tetszene!

Miért ne lenne?

Egyáltalán nem értem, hogy miért kéne a kapcsolat létrejöttétől kezdődően már folyton összeragadva lenni, mindent midnig együtt csinálni? A "jóban-rosszban"-t komolyan gondolom, de ha mindkét félnek van igénye a saját hobbijára, időtöltésére, akkor ezt csak azért, mert szerelmi kapcsolatban van valakivel, nem kell beszüntetni.

Az ovis-sulis gyerekek már simán túlélnek az anyjuk nélkül egy hétvégét, kár lenne ezen fennakadni.

A párom minden nyáron táboroztat gyerekeket, akkor nélkülem megy, mondjukaz inkább munka. De néha van, hogy a hétvégét a szüleinél tölti, ha nekem dolgom van, akkor nem egyedül ül a lakásban, hanem elmegy és jól érzi magát. Ugyanígy én is évente pár napot nyaralok pl. a nővéremmel, régi hagyományunk, és párkapcsolattól függetlenül elmegyünk együtt.

Nekem erre igényem nincs.

Egyedüllétnek, kikapcsolódásnak megfelel, ha egy pár órára kiszakadok itthonról, barátnőzök, plázázok, kibeszéljük "a pasikat", és a női dolgokat. Szeretem a férjem, de vele pl. egyáltalán nem lehet megbeszélni, hogy vörösre vagy szőkére fessem a hajam. :)

Kikapcsolódást, londoni kiruccanást meg balatonit én legfeljebb vele, a férjemmel tudom elképzelni. Egyszerűen azért, mert hiányozna, egy csomó dolog lenne, amiről csak az jut eszembe, hogy neki mennyire tetszene, és sok mindenből kimaradna. Így nem érezném igazán jól magam.

(Akkor is kb. ez van, ha fél napra elszakadunk a gyerekektől kikapcsolódni, két percenként emlegetjük őket, mi tetszene nekik, minek örülnének.)

Gondolom, azért, mert sok a közös bennünk, hasonló dolgokat szeretünk. Ha a férjem pl. nem élvezné a kiállítást, akkor nem lenne egy szava se, ha egyedül megyek. De ha őt is érdekli, baromi felesleges külön menni. Ráadásul a barátaink is közösek.

Akinél ilyen nincs, és oda-vissza működik a dolog, ott egye fene. Mondjuk egyszer a feleség megy hétvégézni, máskor a férj megy a haverokkal két napos pecatúrára. Főleg, ha a feleség utál horgászni, és csak elunná magát.

Amíg kölcsönös, és megvan az egyensúly, addig ez szerintem nem gond. Legfeljebb akkor lesz belőle balhé, ha az egyik fél ilyenkor féltékenykedik, tehát nem bízik a másikban, illetve valakinek sokkal több szabadság "jár", mint a párjának.

"Ha esetleg neki nincsenek barátai, nem fogok lelépni a barátnőimmel 3-4 napra, hogy ő meg egyedül ücsörögjön otthon."

És ha egyedül szeret lenni? Ha nem is akar barátokat? Egyedül lenni nem rossz, nem kell mindig emberekkel körbevennünk magunkat.

Szerintem mindenembernek jót tesz, ha kicsit egyedül lehet és csak saját magára koncentrálhat.

Itt a mértékek eltérőek.

Amíg én pl. bőven megelégszem a napi 1-2 órával amit magara szentelhetek, addig lehet más napokat venne igénybe.

Kis családos anyukánál azért bonyolultabb a szitu, mert ott a gyerekekre is vigyázni kell. Tehát úgy kell mindenkinek összeszervezni a dolgokat, hogy a kicsik ne legyenek egyedül, és ne szabaduljon el a káosz.

De ha senki nem igényli abba a pár napba akkor miért ne?