Ha a egy házasságban a felek nem engedik megnézni a másik telefonját, akkor miért kell egyből arra gondolni hogy titkolnivalója van?

Sosem lépûnk ki a fb-bol emaillevelezésből..

Ha akarja tőlem az összes sms-emet elolvashatja... Sőt ha kapok valamit, általában mondom neki, hogy nézze meg, bizalamas infót senki enm fog nekem smsben leírni, akkor felhív, vagy elküldi mailben. Nincs titkolni valóm....

Levelezésébe nem szoktam beleolvasni, csak ha olyan ami rám is tartozik, de előbb megkérdezem, de belépni szoktam, mert van, hogy neki van meg kép stb...nyugodtan tehetem, nem zavarja, én eg nem kutakodok, mert nem hiszem, hogy lenne rá okom. A telefonját simán felvehtem, de idegen számot nem fogok, nem engem keresnek, de ha csörög megnézem ki hivja. Smst is szoktam elolvasni, mert nem gondolom, hogy nem tudhatok róla én is, ha ő olvassa el akkor is elmondja mi volt benne (általában bank, vagy a munkahelyéről küldik, mással nem sms-ezünk)

A telefon meg nekem nem intimszféra, csak egy tárgy, ami segíti a mindennapjaimat, megkönnyíti a távolabb lévőkkel a kommunikációmat.

(Bár én a fél életemet IPaden élem, ahhoz is nyugodtan nyúl a vőlegényem, tölt le rá dolgokat..stb, amit utálok, amikor az ikonjaimat átrendezi és nem találok semmit:))

Azért gondolom azt, hogy ha nem engedik, akkor titkolnivalójuk van, mert ha nem lenne, akkor nem tiltakoznának a megnézés ellen, ha pedig nem tennék ezt, valószínűleg a másiknak sem jutna eszébe nézegetni.

Mert mint írtam én megtehetem, ennek ellenére mégsem nézek meg olyan emailt ami havertől jött..stb csak olyat ami tudom, hogy rám is tartozik..stb, de azt pl látom, hogy kapott emailt ettől meg ettől, de nem kutakodok...

Teljesen természetes, hogy nem nézegetjük egymás telefonját (konkrétabban azok híváslistáját illetve az azokon lévő üzeneteket), mert az csak a telefon tulajdonosára, azaz a páromra, illetve rám tartozik.

Az viszont természetes, hogy ha mondjuk csörög a párom telefonja, és ő nincs a telefon közelében (másik szoba, fürdik, stb.), és olyan értelemben ismerős partner keresi őt, mint pl. az Ő szülei, vagy fia, esetleg az én anyukám, akkor felveszem, és vagy odaviszem neki, vagy megbeszélem én a dolgokat a rokonsággal. Ha főnöke, munkatársa keresi, akkor a még csörgő telefont viszem neki oda.

Ő egy kicsit merészebb, mert ha én vagyok távol a telefonomtól, és a munkahelyemről keresnek, akkor zokszó nélkül felveszi, hogy "Halló, itt Amado atya titkársága, mindjárt kapcsolom a Mester urat!", illetve a rokonsággal ő is beszél.

Ha az ő telefonján épp nincs pénz, akkor előbb elkéri az enyémet, hogy hadd beszéljen, mert fontos (én előfizetéses vagyok), és beszélgetés után visszaadja.

Ha nyitva a levelezőprogram, nem olvas bele a leveleimbe, egy kategóriát kivéve: a céges leveleket, mert az itthoni címemre csak nagyon fontos esetben írnak.

Amennyiben nyitva felejtjük egymás előtt a "fácsét", akkor sem kíváncsiskodunk bele egymás üzenőfalába vagy levelezésébe.

Tehát röviden: A saját "magánszférát" mind a ketten tiszteletben tartjuk egymás előtt, de olyan esetekben, amelyek mindkettőnket érinthetnek, kicsit rugalmasabbak vagyunk a témában. :)

Nekem eddig egyszer fordult elő olyan, hogy véletlenül beléptem a párom levelezéseibe.

Mi sem jelentkezünk ki és én meg mikor megnyitottam az oldalt azt hittem, hogy az én fiókomba vagyok. Levél érkezett, rámentem, én meg nézem hogy mi a fene..

Aztán szóltam neki erről, hogy kapott egy levelet, ne felejtse megnézni, mondta hogy jó, semmi gond, de azért szóljak még rá este, hogy tényleg ne felejtse el.

Szóval nem szoktuk megnézni a másikét, ugyanakkor nincs is megtiltva, bármikor beléphetne.

Mindenhova tudja a jelszavam, néha én kérem, hogy intézzen el valamit a nevemben.

Én a kapcsolat legelején bizony időnként megnéztem a párom telefonját, sms-eit. Soha nem volt olyan benne, amit titkolnia kellett volna. Ez is egy része volt annak, hogy a bizalmam felépítettem benne. Az én telefonomhoz bármikor hozzányúlhat, a leveleimet megnézheti, a táskámhoz bármikor nyúlhat, a pénztárcámból pénzt kivehet. Ez oda-vissza működik. Ezért vagyunk egy PÁR, mi beengedtük egymást az életünkbe, hát a leveleimet sem titkolom előtte. Bár nem tudom, hogy ő megnézte-e a telefonomat, ha megnézné, az sem zavarna.

Egymáshoz tartozunk, nincs titkolnivalónk. Így jó <3

Szerintem csak akkor van gond, ha az ezzel kapcsolatos szokások a kapcsolat alatt megváltoznak. Pl. ha a kapcs.elején megkérdezed, h felhívhatod-e XY-t, mert a te mobilodon nincs pénz, és ő nem adja a kezedbe a telót, hanem azt mondja, 'Mondd a számot!' - akkor ő ilyen típus.

Viszont ha a kapcsolat elején nyugodtan használhattátok a másik telefonját, de aztán egyszercsak ez változik, az igenis gyanús!

És lehet lepontozni, de ha addig használhattam az ő telefonját, aztán váratlanul nem engedi, akkor meg fogom nézni.

A telefonálás közbeni elvonulás nálunk nem tudatos, de mindketten ilyenek vagyunk: hívás közben fel-alá rohangálunk :-) Persze aztán nem titok, h kivel beszéltünk és miről.

Telefonnal kimenésre reagálva:

Én is kerge-marha vagyok telefonálás közben. Ha a házban vagyok mindig a hálóban kötök ki, általában bezárom az ajtót, ott is járkálok fel és alá. Akkor is ha magam vagyok otthon:) Ez úgy alakulhatott ki nálam, hogy tesómmal voltam egy szobában és ha telefonáltam mindig bevonultam a szüleim hálószobájába:) Plusz ha társaságban vagyunk akkor ugye evidens hogy feláll az ember és arrébb megy. Na nálam ezek berögzültek.

Amúgy nem titok amit mondok, akivel beszélek. De ha nem tartozik rá nem tárgyaljuk ki. Ahogy a leveleimet sem. Oké nincs előtte titkom, de mi köze lenne minden kishülyeséghez amit leírnak nekem. Vagy nekem ahhoz amit neki. Ha mindig leadnánk kivel hol mit mennyi ideig beszéltünk másra nem is lenne idő. Ha tesóm leírja hogy eltörte a lábát az elmondom neki. Ha barátnőm azt írja hogy hüvelygombája van azt nem. És ehhez semmi köze. Én verném agyon mielőtt engem barátnőm ha belépne a facebookomra és elolvasná amit írnak nekem. Engem sem érdekel, hogy ő órákat irosgat barátjával arról hogy mi van a kocsival. Nem rejtegetek előtte semmit betegesen, de szerencsére tényleg van jobb dolgunk annál, minthogy a saját levelezésünk után még egymásét is átnézzük. Ami rátartozik azt úgy is elmondom. Ő is nekem.