Élnétek tovább egy boldogtalan házasságban, csak hogy a gyerek boldog legyen?

A gyerekkel nem kell éreztetni, látja, érzi magától.

Az én apukám meg anyukám nem alszanak együtt, vacsoránál csak velem beszélgetnek, egymással nem, satöbbi.

CSak akkor éri meg, ha tudod, hogy soha, egyetlen egyszer nem fogod a gyerek fejéhez vágni, hogy miatta maradtál. Mert ez a te döntésed, nem az ő kérése. Akkor sem, ha valóban miatta nem lépsz.

Ennél jobban ki sem cseszhetnél a gyerekeiddel.

Mikor felnőnek azt fogják beépíteni az életükbe amit tőled láttak, vagy épp ezért nem mernek majd párkapcsolatot kialakítani. Érezni fogják, hogy valami nincs rendben és ez lesz nekik a normális.

Szeretnéd, ha picikéid kövessék a példádat?

Ha igen, akkor folytasd...

Ha nem akkor mutass nekik jó példát azzal, hogy megmutatod, milyen boldognak lenni.

Nekem is az a véleményem, hogy ezt a gyerek megérzi és hosszabb távon inkább káros. Az, hogy nem érezteted vele, attól még látja, érzi.

A férjeddel beszéltél? Ő tudja, hogy van valami probléma? Ha menthető a kapcsolat és mind a ketten tennétek érte, akkor próbáljátok meg.

Ha nem megy, akkor egy békés válás még mindig jobb, ahol az apának rugalmas a láthatása és ugyanúgy részt vesz a gyerek életében, nem csak kéthetente hétvégén.

A veszekedést választja a gyerek???

Meredek kijelentés.

Én gyerekként inkább a könyvtárba mentem zárásig, csak ne kelljen a balhét hallgatnom :( Könyörögtünk a húgommal anyunak, hogy menjünk már valahova, pedig ott csak veszekedés volt, fizikai agresszió nem.

Tök jó 13 évesen gyomorfekéllyel élni. Próbáld ki.