Miért végződik manapság 10 házasságból 8-9 válással?

Azért lett ennyire gyakori a válás mert már SZABAD. Nem csak jogilag, de emberileg, erkölcsileg is.

Higgyétek el, a nagymamáink korában is pont ennyien váltak volna, hiszen az, amit valamelyik válaszadó említett, egy baromság: az udvarlás folyamán nem ismerte ki egymást a pár, rengetegen éltek rossz házasságban. Elválni viszont nem illett, szégyen volt. Még ma a középkorúak között is rengetegen vannak, akik csak megszokásból, kényelemből élnek egymás mellett, mert válni kínos lenne, meg nem is hisznek abban, hogy még lehet jobb.

Még valami: aki a régi udvarlási rendszert dicsőíti azért azt ne felejtse el, hogy miközben a fiatalember írta a szerelmesleveleket a kishölgynek, este bordélyházba járt, hogy kielégítse a szükségleteit míg meg nem házasodik...

5!

Régi időben volt, hogy pár hónap udvarlás után eljegyezték egymást, sokszor a megismerkedéstől számítva egy éven belül összeházasodtak.

Komolyan több idő volt rá, hogy megismerjék egymást, mint most? Mikor az illem és a kor erkölcsei megkívánták, hogy jóformán alig érintkeztek, már muszáj volt házasságba ugrani, különben rossz szemmel néztek rájuk?

Ezerszer több súrlódás volt éppen abból, hogy szinte idegenként kerültek össze, de meg kellett szokni a másik mellett, mert a válás még nagyobb bűn volt.

A kérdésre válaszolva, ezért van manapság túl sok válás. Átestünk a ló túloldalára. Ma már nem szégyen elválni, ha egyszerűen nem működik a kapcsolat, ugyanakkor vannak, akik túl korán feladják.

a nagyszüleim konkrétan 3 hónap jegyesség, tehát tulajdonképpen járás után házasodtak. korábbról már ismerték egymást, de inkább csak baráti szinten voltak.

mégis 50 éven át házasok voltak, soha egy hangos szót nem hallottam, a nagyapám max kívülről látott kocsmát, nagyon szerették egymást, nem csak úgy együtt voltak nincs jobb alapon.

persze akkor még nem volt ekkora divat a válás, de sztem okuk sem lett volna rá. anyukám a házasságuk 5. évében született, ami szintén elég ritka volt akkoriban.

a média igenis hibás. főlet a tv. ott minden vacak csak a szexről szól, ki-kivel-mennyit-hol-mikor. nem is nézem, mert baromira hidegen hagy a sok celeb nemi élete.

régen jobb alapokat kaptak otthonról az emberek. más értékrendet neveltek beléjük.

szerencsére azért az ismerősi körömben sok normális, szép házasság van, de sajnos legalább ugyanennyi válás is.

az nekem is megdöbbentő, amikor egyes párok 1 év házasság után elválnak. mintha csak egy kipipálandó feladat lett volna.

Nézd Kérdező, szerintem, ha arra megtalálod a magyarázatot, hogy az itteni kérdések felénél miért vágja rá egy rakat válaszadó úgymond "probléma-megoldásként", hogy "válj el", akkor megvan a válasz a feltett kérdésre.

Tudod, régen ugyanúgy voltak veszekedések, ugyanúgy megcsalta néha az egyik a másikat, ugyanúgy különböztek néha a célok - csak kevesebb volt a túlméretezett ego...

"régen jobb alapokat kaptak otthonról az emberek. más értékrendet neveltek beléjük. "

Igen, remek alapokat kaptak!!

Fiúknak: fiam, ha a feleséged nem elégít ki, irány a kocsma, bordélyház, haverok. Az asszonnyal ne is foglalkozz. A gyerekből csak a fiú ember (nagyszüleink korában sok apa még a kocsmába ment bánatában ha leány sikeredett...) Hagyjuk már...

Lányoknak: leányom, neked kuss a neved. A férjed csalhat, verhet, ihat, neked tisztelned kell, mert ő tart el. A kényének-kedvének tedd ki magad, ne érdekeljen, hogy neked mihez van kedved. Neveld a gyereket csendben és TŰRJ, mert a házasság egy életre szól.

Remek-remek értékek!

U.i.: itt valóban mindenki a válást javasolja. Teszem hozzá, azért, mert a történetek is olyanok, hogy az már rég menthetetlen (pl. valamelyik kérdésnél ütik egymást, szerető van az anyukának, vagy alkoholista a férj...)

"...olyanok, hogy az már rég menthetetlen (pl. valamelyik kérdésnél ütik egymást, szerető van az anyukának, vagy alkoholista a férj...)" - na pont erről beszélek, az én értékrendem szerint ebből egyik sem ab ovo menthetetlen...

(az első az lenne persze, ha tényleges brutalitásról szólna, de az ilyen kérdésben, amire én emléxem, egy pro-kontra leosztott pofon volt a téma, nem a rendszeres súlyos testi sértés valóban menthetetlen esetei...)... a szeretővel lehet szakítani, az alkoholizmus meg betegség, amit gyógykezelni kell... persze hha a felekbe van rá hajlandóság.

A menthetetlen kapcsolat onnan ismerhető fel, hogy a felek (vagy a felek egyike) nem hajlandó a mentésbe energiát pakolni...

" szeretővel lehet szakítani" - igen, aztán majd jön a következő. Annak, aki megcsalás után visszafogadja a másikat, egyszerűen nincs önbecsülése. Az a házasság, ahol csalnak a felek, menthetetlen.

A pofozós kérdés: jó, szerinted helyénvaló az, hogy kölcsönösen pofozkodnak? Nyilván nem válóok, de ott mellette még csalták is egymást...

Az alkoholizmus egy betegség...igen, és mit teszel, ha nem akarja kezeltetni magát? Bezáratod egy elvonóra? Emberként tudsz rá majd nézni azután, hogy kijön? Azután, hogy hónapokig, évekig csak süllyedt, nem törődve magával vagy veled?

Nagyon jótétlélek lehetsz, ha szerinted mindezt meg kellene bocsátani...

Rendben, akkor pár példa a "csúnya, rossz" válásról és a "hűdejó" együtt megöregedésről:

1. Volt férjem (erre is kitérek majd) nagyszülei és szülei esete:

Egy évig udvarolt neki a papa. Voltak neki érdekes dolgai már akkor is, pl tulajdonának tekintette a mamát, már akkor, de mamának imponált, hogy mennyire féltékeny... Hozzá is ment, 2 lányuk született. Fel is nevelték őket "szeretetben", csak hébe-hóba erőszakolta meg a papa a mamát részegen, a 2 kislány szeme láttára. De eltartotta a családot, tehát "jó ember" volt! Annyira, hogy az idősebb lány 17 évesen belemenekült egy házasságba, majd mivel soha nem volt képes emberszámba venni a férjét (egész napos ordítozás, szex évente 1x, a tisztelet teljes hiánya), végül elváltak. Ekkorra már az ő gyerekeik (ex-férjemék) is teljesen kikészültek idegileg, könyörögtek, hogy váljanak el, csak legyen vége...

A mamáék végül együtt maradtak, amikor a papa már tudta megerőszakolni a mamát, simán csak az idegeire ment.

2. Én apai nagymamám:

Itt az udvarlási időszakról semmit nem tudok. 17 évesen ment hozzá a nagymamám, 18 éves volt, mikor apukám megszületett. Papa teljesen paranoiás volt, megvádolta, hogy nem is tőle volt a gyerek, ha a mama elment valahova (ritkán!), akkor a papa folyton megszagolgatta a bugyiját, hogy nem érez-e rajta valamit. Rendszeresen verte, gyakran nyilvánosan megalázta. A mama 8 évig tűrt, majd elvált, bármekkora szégyen is volt ez. Később újra megházasodott, hozzáment egy emberhez, akivel kölcsönösen imádták egymást. Sajnos a pasi korán meghalt, nagymamám azóta egyedül van.

Papa még 2 feleséget "fogyasztott", a 3. felesége csak azért maradt végül vele élete végéig, mert ő nem bírta a "szégyent"...

Félreértés ne essék, nagyon szerettem a nagypapámat, mert velem rendes volt. De nem lehetett nem észre venni, hogy mennyire semmibe veszi a feleségeit.

3. Az én történetem egyáltalán nem tragikus, én csak meguntam, hogy készpénznek vesz. Én nem maradok csendben, ha valami bánt, képes vagyok normális hangnemben előadni a gondomat. Minden ilyen alkalom után elvitt valahova wellnessezni, de az időnket ott is gyakorlatilag külön töltöttük, mert vagy a szaunában döglött (én nem bírom sokáig, ő volt, hogy 40 percet bent töltött egyhuzamban), vagy fent a szobában leült a laptop elé játszani. Gyakorlatilag csak kaja közben találkoztunk. Többször volt, hogy másfél órán át próbáltam elcsábítani egy kis hancúrra, majd a sokadik "Mindjárt!" után egyszerűen elaludtam. Persze néha rá is rájött, mondjuk éjjel 2-kor, mikor én 6-ra mentem dolgozni. Neki nem volt fontos a pihenés, hiszen otthon volt (munka nélkül), ráért egész nap.

Elhagytam és jól tettem, mert találtam valakit, aki mellett nem egyszerű háttérzajnak érzem magam, kölcsönösen tiszteljük egymást, minden nap teszünk valamit, amivel újra "meghódítjuk" a másikat.

Megbeszéltük, hogy nem is fogunk összeházasodni, egyikünknek sem jelent ugyanis semmit (ő "zabigyerek", apukája orrba-szájba csalta a feleségét, akkor derült ki, hogy mi is van, amikor anyukája terhes lett).

Lehet nem egyetérteni, lehet lepontozni, de ezek azok a történetek, amik miatt én nem ítélem el a válást.

Sok kérdésben nagyon hasonló sztorik vannak, azért javasolják mások is ezt a megoldást. Nem feltétlenül kell együtt maradnia 2 embernek, ha nem illenek össze.

Bocs a hosszért :)