Miért kell azon másoknak kiakadni, hogy a házastársak külön szobában alszanak?

Engem nem zavar. A ti dolgotok, ne is figyelj oda, mások mit mondanak. Ők aludjanak egy szobában, egy ágyban, és örüljenek.

De erről a helyzetről mindig egy régi vicc jut eszembe:

Két barátnő beszélget,az egyik megemlíti, hogy ő és a férje már évek óta külön szobába alszanak, de a szexuális életükkel nincs probléma.

-Az hogy lehet? - kérdezi a barátnő.

-Amikor az uramnak kedve van hozzá, csak füttyent és átmegyek hozzá - válaszolja.

-És ha neked van kedved?

-Akkor átmegyek hozzá és megkérdem "Füttyentettél, drágám?".

ma 19:37-es: amit irsz, az nem mindig van úgy. Mi a párommal eleinte egyáltalán nem tudtunk együtt aludni, akármennyire is tombolt a szerelem. Idöközben már majd egész éjjel összebújva alszunk, 25 éves együttélés után - ahogy telt az idö, egyre jobban megszoktuk, hogy összebújunk kicsit, késöbb már igy is aludtunk este egy ideig, és ma már nem is tudunk máshogy aludni.

De ebböl is látszik, hogy nincs olyan dolog, hogy IGY VAN, IGY SZOKÁS, minden párkapcsolat más.

Éppen ezért a kérdezö meg a párja tudják csak, hogy NEKIK hogy jó, ha külön szobában tudnak pihentetöen aludni, akkor tegyék azt. A kérdezö helyében nem foglalkoznék mások véleményével, legfeljebb annyit mondanék, ha valaki nagyon akadékoskodik, hogy mindenki a saját életét élje úgy, ahogy neki tetszik és ne árts magát másokéba.

Azért csodálkoznak, mert valljuk be, nem ez a normális.

Két ember, ha szereti egymást, akkor éjjel is közel akar lenni egymáshoz, úgy alszik nyugodtabban, úgy érzi biztonságban magát, ha tudja, hogy ott a másik. Ez egy párkapcsolat fontos része, egy intim, bensőséges, szeretetteljes dolog, ami nélkül egy kapcsolat nagyon könnyen kihűlhet. Ahol a felek ennyire nem kívánják egymás közelségét, ott már súlyos gondok vannak - vagy eleve nem vonzódtak egymáshoz igazán, és halálra volt ítélve a dolog.